Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-488

258 A nemzetgyűlés 488. ülése 1925. a Ritzben töltöttük a háborús időket! — B. Podmaniczky Endre: Ugyan, ne beszéljen ilyen hazugságokat! — Esztergályos János: Nem a Ritzben töltöttük! — B. Podmaniczy Endre: Ugyan ne hazudjék! — Propper Sándor: Hogyan mondta, méltóságos ur: Ne hazudjék? Ez a kaszinói stilus? Igen? — B. Podmaniczky Endre: Itt voltam a parlamentben! — Propper Sándor: Azért nem kell gorombáskodni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Sütő József: Majd mi is azt mondjuk, hogy hazudnak! — Esztergályos Já^os: Csak egy báró mondta, ő tőle nem veszek fel semmit! — Saly Endre: Bárónak minden szabad! — Pronper Sándor: Bárónál kezdődik az ember! — Berki Gyula: Ugy látszik, önöknek szabad minden! — Folytonos zaj.) Csendet kérek. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Most nem vitatkozom t. képviselőtársamnak azon megállapításával, hoav a háborúban nem nemzetek, hanem osztályok a bűnösök, erről talán egy más alkalommal beszélek; azzal az állításával sem vitatkozom, hogy bűnös szerinte (olvassa): »az uralkodóknak és környezetüknek az a vékony rétege, amely a mások életének kontójára akart magának történelmi hírnevet,« de ha visszagondolok az eseményekre, bátran merem állítani, hogy a mi koronás ' királyunknak akkori környezetében tudomásom szerint nem voltak olyanok, akik »mások életének kontójára akartak maguknak történelmi hírnevet.« (Propper Sándor: »Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.« — Berki Gyula: Lásd Tisza leveleit!) De igenis foglalkoznom kell azzal, és a leghatározottabban vissza kell utasítanom t. képviselőtársamnak azt a beállítását, amellyel a hadsereget aposztrofálta. A hadsereget ugy tüntette fel, hogy az (olvassa): »a hivatásos gyilkosoknak a£ a csoportja... « (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! Gyalázat! — Propper Sándor: Mi az emberölés? Mi az? Hogy nevezik? — Berki Gyula: Gyalázat! Ezt csak itt lehet mondani! — Zaj ) Elnök: Csendet kérek! (Kováts-Nagy Sándor: Egy nőt küldenek ki! Nem volt bátorságuk, hogy ők maguk mondják ezt! — B. Podmaniczky Endre: Ez a bátorság! — Zsirkay .lános: Nem kell felvenni egy rőfös zsidótól! Egy rőfös zsidótól mit kivan a Ház? — Propper Sándor: A háború tömeggyilkosság volt! Igen! — Kováts-Nagy Sándor: Egy nőt ugratnak be ilyen dologba! — Propper Sándor: Egyenrangú tagja a parlamentnek! — KovátsNagy Sáudo*-: Maguk ueratták be!) Szilágyi Lajos: Amikor azt mondja t. képviselőtársunk, hogy (olvassa): »a hivatásos gyilkosoknak az a csoportja, amelynek egész életpályája nem egyéb, mint a tömegmészárlásra való előkészület«, (Sütő József: Ugy van!) akkor, azt hiszem, t. képviselőtársam ezzel a kijelentésével messze túlhaladta azt a határt, amely határon belül mozoghat egy magyar képviselő megnyilatkozása. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Szegy el je magát! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Le kell szegeznem épen azon szövetségnél fogva, amely ma délután 1 óra 25 perckor még fennáll a szociáldemokrata párttal, le kell szegeznem épen e szövetségre való tekintettel, nem értünk egyet, hanem homlokegyenest ellenkezően az az álláspontunk, hogy a hadsereg állami létünknek és fenmaradásunknak a fundamentuma. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon, a középen és a balközépen. — Zaj a szélsőbalévi december hó 18-án, pénteken. oldalon. — Propper Sándor: Mi a munkát tartjuk fundamentumnak, a munka a fundamentum! — Pikler Emil: Az ország elveszett a hadsereg dacára! — Urbanics Kálmán: A vörös hadsereg pedig kizárólag gyilkosságot végzett! — Propper Sándor: A munka, a kalapács a mi szimbólumunk, nem a puska! — Berki Gyula: Csak ássák a szakadékot minél mélyebbre! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Barabás Samu: A munka kötelesség, nem privilégium! — Folytontartó nagy zaj. — Berki Gyula közbeszól.) Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Berki Gyula: Nagyon nehezen lehet! — Propper Sándor: Jöjjön közelebb, nem halljuk!) Propper képviselő urat is kérem! Szilágyi Lajos: És nemcsak az állami lét fundamentumának tekintjük a hadsereget, (Ugy van! jobbfelől.) hanem a magyar nemzet jövője szempontjából (Ugy van! — Taps jobbfelől.) mindazon törekvések sikerének előfeltételéül, amelyeket épen ellenzéki oldalról támasztunk á kormányzat terén, állitjuk a hadsereget oda. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a balközépen.) T. Nemzetgyűlés! Határozottan le kell szegeznem, hogy nem értünk egyet t. képviselőtársunkkal akkor, amikor » az egyházakat okolj i ci világháború létrejöttével. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ki kell jelentenem, hogy sem a háború keletkezésében, sem annak 52 hónapra való elnyulásában egyetlenegy egyházat nem tartunk a legcsekélyebb mértékben sem bűnösnek. (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Csak asszisztáltak! — B. Podmaniczky Endre: Csak egy hitehagyott mondhat ilyent! — Gubicza Ferenc: Semmi közük az egyházhoz, felekezetnélküliek valamennyien! — Nagy János (egri): Kötelesség volt, hazafias kötelesség!) Ami t. képviselőtársunknak azt a kijelentését illeti, hogy a munkásság internacionáléja már megtalálta az utat és módot arra, hogy még egyszer egy ilyen világháború ki ne robbanjon — és t. képviselőtársunk hivatkozott, mint az internacionálé részéről tett cselekedetre, arra. hogy az megbélyegezte a municiógyártást és rámutatott a tömeggyilkosság borzalmára, — erre az a válaszom, hogy igenis ez megtörtént, igenis megbélyegezték a municiógyártást, igenis rámutattak a tömeggyilkosság borzalmára, — helyesen tették mind a kettőt — de a végrehajtás terén ez ugy néz ki, hogy ellenségeink: a nagy entente és a kis entente esak megbélyegezték a municiógyártást, de gyártják a muníciót (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a bololdalon.) és rámutattak ugyan a tömeggyilkosság borzalmára, ugyanakkor nedig készülnek föl a mi tömegeink gyilkolására. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Urbanies Kálmán: A védő fegyvert ki akarják ütni a kezünkből! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Farkas István: Ezt nem lehet így elintézni! — Héjj Imre: Mondják el Parisban! — Farkas István: Ott is elmondják! Nyugodt lehet!) Elnök: A képviselő ur eddig kizárólag: a tárgytól eltérő beszédekre tett reflekxiókkal foglalkozott. Minthogy most a rokkantjavaslat van tárgyalás alatt, kérem . a képviselő urat. méltóztassék a tárgyhoz szólani! Szilásryi Lajos: Az elnöki figyelmeztetésnek megfelelően közeledni óhajtván a tárgyhoz, még csak épen a rokkantsággal kapcsolatban t. képviselőtársunknak azon kijelenté-