Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
A .nemzetgyűlés 486. ülése 1925. órai vonatot. — Györki Imre : 1948-ig nem lesz választás ! Derültség a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tehát akkor, amikor én a hibák orvoslását követelem, amikor azt mondom, hogy a rossz földeket, amelyeken az a szegény kisember nem bir dolgozni, ki kell cserélni, amikor azt mondom, hogy ahol ugy jelölték ki a földeket, hogy azokat nem lehet megmivelni, mert 10—12 kilométernyire nem lehet elmenni, azokat mind ki kell cserélni, nem értem, hogy t. képviselőtársam azt mondja, hogy én elvtagadó vagyok a földbirtokreformmal szemben és hogy elveimet elárultam. De mást is mondok. Nem volt alkalmam a házszabályok értelmében azonnal felszólalni és ezt a vádat visszautasítani, de időközben lent voltam Somogy vármegyében, Kaposvárott. Egy hatalmas ellenzéki kisgazda nagygyűlésen vettem részt, s kijelentem őszintén, — akik ott velem voltak, tanusithatják — hogy ott ismételtem azokat a szavakat, amelyeket itt a Házban a földbirtokreformmal kapcsolatban elmondottam. Megkérdeztem azután azokat a szegény, kis nincstelen embereket, hogy nekem, vagy a Szeder Ferenceknek van-e igazuk, s ezek egyhangúlag azt mondották, hogy »uram, a törvény ad nekünk földet, de tessék a hónunk alá nyúlni, hogy a földünket meg is tudjuk mivelni«. Ez volt az álláspontjuk. (Esztergályos János: Önnek már a hóna alá nyúlt a kormány !) Minden oldalról lehet nekem szemrehányást tenni, csak a szociáldemokrata oldalról nem, mert az urak programmjában nincs a földreform, az urak nem parasztot akarnak tenyészteni. Megmondották 1918-ban, hogy nem akarnak parasztot tenyészteni. (Ugy van ! jobb felől.) Az urak a szociális termelésnek a hivei, márpedig — és ezzel befejezem — a gerstliből nem kérek, önöknek kivánok hozzá jó étvágyat. (Élénk derültség, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, hogy Peyer Károly képviselő urnák az összkormányhoz intézett interpellációja szövegét felolvasni sziveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa) : »Interpelláció az összkormányhoz. Hajlandó-e a kormány az 1920. évi XXV. tc.-ket hatályon kivül helyezni ? Budapest, 1925 december 14. Peyer Károly«. Elnök : Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Rupert Rezső és Meskó Zoltán képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni ! — (Meskó Zoltán : Az elvhûség mintaképe ! — Zaj a középen.) — Meskó Zoltán és Rupert Rezső képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert Rezső képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak a házszabályokban megállapított 15 percen tul még 15 percnyi meghosszabbítást engedélyezni. Elnök : Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a képviselő ur előterjesztett kérelméhez, hogy beszédét egy negyedórával meghosszabbithassa, hozzájárulni 1 (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják,^ sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a 15 perc meghosszabbítást a képviselő urnák megadta. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az ellenforradalmi törvényalkotások közül különösen kettő az, amely kiemelkedik és a melynek hire az ország határán túl is terjed. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy más törvények, amelyek ebben az időben hozattak, valami nagy népszerűségnek örvendtek idehaza, vagy pedig valami szükségletet elégitettek ki, de ezek inkább belső törvéévi december hó 16-án, szerdán. 187 nj r ek voltak és itt bent az országban keltettek bizonyos fokú elégedetlenséget. Annak a két törvénynek azonban, amelyről itt szó van, névszerint az 1920. évi XXV. tc.-nek, amely az egyetemekre való beiratkozást szabályozza s amelyet röviden numerus clausus-törvénynek neveznek, és a botbüntetésről szóló törvénynek a hire messze túlment az ország határán s ma már megállapíthatja mindenki, aki ezt a kérdést objektive bírálja, hogy nem használtak az ország jóhirnevének. — (Szijj Bálint : Egyiket sem hajtották végre !) A botbüntetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával már érezték, hogy annak a hatálya nem sokáig lesz fentartható és csak egy évre szabták meg, de szerencsére a magyar bíróság jóizlése tiltakozott ennek a törvénynek alkalmazása ellen s alig egy-két esetben alkalmaztatott. (Szijj Bálint : Mégis szidják a bíróságot!) Ezzel szemben azonban a numerus claususról szóló törvény még ma is érvényben van. A törvény maga nagyon furcsa indokolásban kívánja azt a célt elérni, amely aztán a gyakorlatban eléretett. Mert magában a törvényben nincsen szó a zsidóságról, nincs szó felekezetről, hanem a törvény egész homályosan az ország területén lakó egyes népfajokról és nemzetiségekről beszél. Nem tudom, hogy a zsidó felekezet népfaj volna. (Kószó István : Faj, azt mondja ő maga !) Ez lehet egyesek felfogása, azonban jelenleg törvény alapján a zsidó vallás felekezet, itt azonban a törvényben csak népfajokról és nemzetiségekről van szó, és a törvény azt mondja, hogy a lakosság arányszáma alapján történjék az egyetemekre való felvétel. Már akkor, amikor a törvény tárgyaltatott, voltak hangok, amelyek ezt nem^ helyeselték. Érdekes, hogy a közvéleményt kifelé mindig ugy igyekeztek informálni, hogy ez a törvény nem a zsidóság ellen irányul. Maga a törvényjavaslat akkori előadója is ilyen értelmű nyilatkozatot tett, a végén azonban, ha elolvassuk azt a vitát, amely annak idején lefolyt itt a Házban, amelynek akkor mi tagjai nem voltunk, mindenki meggyőződhetik arról, hogy itt tulajdonkép nem egy nemzetiségről, nem egy népfajról, hanem a zsidó valláshoz tartozó egyénekről van szó, akiknek csak bizonyos arányszámban való felvételét kívánják az egyetemekre. Amikor mi először bejöttünk ide a nemzetgyűlésbe, abban a nyilatkozatban, amelyben álláspontunkat és programmunkat körülirtuk, kijelentettük, hogy mi a tanszabadság hivei vagyunk s épen ezért helytelenitettük ennek a törvénynek fentartását. Ezt az álláspontot valljuk ma is és ezt az álláspontot képviseltük minden egyes alkalommal, amikor mód kínálkozott ennek kinyilatkoztatására. Ezt az álláspontot juttattuk kifejezésre minden egyes költségvetési vita alkalmával s módot kívántunk nyújtani a kormánynak, hogy álláspontját fejtse ki, esetleg vegye revízió alá ezt a törvényt. Három ízben nyilatkozott a jelenlegi vallásos közoktatásügyi minister ur. Első nyilatkozatában, 1923. január 26-án arra hivatkozik beszédében, hogy a menekült tisztviselők elözönlötték Magyarországot és hogy ő ebben a kérdésben csak akkor tud majd nyilatkozni, ha megfelelő adatokat gyűjtött össze, és hivatkozik arra, hoay a numerus clausus elsősorban nagy szociálpolitikai probléma. Azután megnyugtatja egyúttal azokat, akikről itt szó van, azzal, hogy mindenkor igyekezett a hazai izraelita felekezetek vezető embereivel jó viszonyt fentartani és minden bántó élt legalább, nagy mértékben kiküszöbölni. Természetesen hivatkozik arra, (Pikier Emil : Akkor még nem volt antiszemita, mint most ! Akkor
