Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. ben nonositsa meg a tisztességes megélhetést biztositó munkabéreket és csak ennek megtörténte után avatkozzék bele a magánipar ügyeibe. Ezért van az, hogy amig egyrészt a munkanélküliek nyomora mérhetetlen nagy ebben az országban, addig másrészt a dolgozók nyomora is ilyen, mert a munkabérekből csak a nyomorúságot lehet biztositani, ellenben a tisztességes megélhetést semmi körülmények között sem. Ha pedig- a kormány ezen a téren nem fog más munkás­politikát követni, akkor mi nemcsak napirenden leszünk kénytelenek tartani ezeket, hanem a leg­messzebbmenő módon leszünk kénytelenek eljárni, hogy ezen a téren a legszükségesebb változtatás megtörténjék. Az előbb vázolt munkanélküliség kérdésében egy határozati javaslatot is bátor vagyok előter­jeszteni, mert ugy látom, hogy elérkezett az utolsó pillanat a cselekvésre és e határozati javaslat keretében teszek kisérletet arra, hogy a kormány a munkanélküliek nyomorán segitsen és pedig á határozati javaslatban megjelölt módon. Hatá­rozati javaslatom a következőképen hangzik. (Olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy : 1. saját hatáskörében gondoskodjék sürgősen megfelelő munkaalkalmak szervezéséről, gondos­kodjék továbbá arról, hogy a városok és községek is sürgősen megkezdhessék területükön a munka­alkalmak megszervezését, hogy az ipari termelés megindítása céljából juttassa az ipart abba a hely­zetbe, hogy a termelő munkát a megfelelő ipari hitel révén megkezdhesse, 2. a népjóléti minister ur pedig Ígéretének megfelelően sürgősen tárgyaltassa le a nemzet­gyűléssel a munkanélküliség esetére való bizto­sításról szóló törvényjavaslatot és léptesse életbe az intézményt, gondoskodjék továbbá arról, hogy a munka hiány következtében nyomorgó munkások és családtagjaik sürgós segítséget kapjanak, addig is, amig a megígért biztositó intézmény működését megkezdi, illetve a munkanélküliek munkaalkalomhoz jutnak.« (Helyeslés a szélső­baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A fővárosban már láttunk egy parányi kis példát erre vonatkozóan. Igaz, hogy ez csak egy csepp a tengerben, mert az a 6 milliárd korona, amelyet a főváros a munka­nélküliség enyhítésére fordít, köztudomás szerint legfeljebb 30.000 munkanélküli között osztható szét és legfeljebb 200.000 koronát lehet egynek­egynek juttatni. Mégis azt látjuk, ha akármilyen mostohán és nehézkesen is, de valami történik a főváros részéről. Budapest környéke, Újpest, Rákospalota, Kispest, és Pesterzsébet a maga tehetségéhez, anyagi erejéhez képest hasonlóan tett már ezen a téren valamit, próbálkozott a munkanélküliek nyomorának enyhítésével. Igaz, itt is ki kell jelentenem, hogy ez még a cseppnél is kevesebb volt. de valami komoly jelét mégis adták annak, hogy érzékük van a munkanélkü­liek nyomora iránt és valamilyen látható jelét adták annak, ha bármilyen kevéssel is, de ezen segíteni akarnak. Egyedül a magyar kormány, a magyar nem­zetgyűlés az, amely nem akarja belátni, hogy nem szabad tovább arra az álláspontra helyez­kednie, amelyre ezideig helyezkedett. Nem fogad­hatom el azt az álláspontot, hogy erre nincs pénz, mert ha borértékesítésre lehet nyolc millió aranykoronát forditani, — amit egyébként nem kifogásolok — ha tenyészállatok beszerzésére le­het súlyos százmilliárdokat áldozni, akkor erre az elsőbbrendü kérdésre, ennek az elsőbbrendü szociális nyomorúságnak enyhítésére okvetlenül kell pénzt előkeriteni, mert különben az ebben a kérdésben rejlő nyomorúság rendkívüli módon évi december hó 16-án, szerdán. 185 megbosszulja magát és nem lehet tudni, hogy ennek kiesapásai milyen veszedelmet fognak zuditani az országra. Ezekben voltam bátor a kormány iránt érzett bizalmatlanságomat kifejezésre juttatni. Ezzel már körülbelül beszédemet be is fejeztem, csak még egy utolsó témát akarok megemlíteni, amelyre nézve szintén határozati javaslat keretében kívá­nok elintézési módot nyújtani. A bányatárspénz­tárak kérdéséről akarok még egynéhány monda­tot elmondani. Köztudomású, hogy a nemzetgyűlés a leg­utóbbi hetekben törvényerőre emelte egyetlen szociális törvényjavaslatát. A népjóléti minister ur felhatalmazást kapott a bányatárspénztárak központosítására, illetőleg a bányatárspénztárakra vonatkozó rendeletének kibocsátására. Minthogy azonban az a helyzet, hogy ez a kérdés még az érdekeltek bevonásával is megbeszélés tárgya kell, hogy legyen, egy közbenső intézkedésre van szükség, intézkedésre, hogy a bányatárs­pénztárakban ezidőszerinti állásában hajtsa végre a népjóléti minister ur a központosítást, hogy a bányákban alkalmazott bányamunkások és a bá­nyatársulatokhoz tartozó ipari munkások ne legye­nek tovább is abban a kellemetlen helyzetben, kogy munkahelyüket változtatva, a bányatárs­pénztárakhoz minden jogviszonyukat elveszítsék. Épen ezért ezirányban határozati javaslatot vu­gyok bátor beterjeszteni. Ez a következőképen hangzik. (Olvassa) : »A nemzetgyűlés felkéri a népjóléti és munka­ügyi minister urat, hogy a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üze­mekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugdíj biztosítá­sára törvényjavaslatban nyert felhatalmazás alap­ján a jelenleg működő bányatárspénztárak nyug­bérosztáíyainak központosítását 1926. évi január hó 1-ével hajtsa végre.« Azért van szükség a javaslatban foglalt idő­pontra, mert ismételten ki kell jelentenem : félő, hogy a tanácskozásokkal még eltelik néhány hó­nap, de az a néhány hónap is elegendő arra, hogy a bányatársulatoknál alkalmazott munkások ki legyenek téve annak, hogy munkahelyük változ­tatásával 15, 20 vagy 30 éves jogosultságukat el­veszítsék. Ezidőszerint t. i. a bányatárspénz­tárak külön-külön autonómiával rendelkeznek és az egyik autonómia a másik bányatárspénztár autonómiájába nem vág bele, nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy az illető az egyik bányatársulat munkahelyének elhagyásával a másik munka­helyre való átlépéssel az igényjogosultságot is magával viheti. Azt hiszem, belátja a nemzet­gyűlés, hogy ez csak olyan egyszerű intézkedés, amely minden körülmények között megtehető s épen azért abban reménykedem, hogy ezt a hatá­rozati javaslattal együtt az egész nemzetgyűlés magáévá fogja tenni. A kormánnyal szemben továbbra is a legha­tározottabban bizalmatlan vagyok, sőt a bizalmat" lanság még csak fokozódott bennem. Erre vonat­kozó indokaimat elmondottam. Nem látok azonban a közeljövőben kilátásba helyezve semmi olyan in­tézkedést a kormány részéről, amely engem biza­lommal tölthetne el. Nem látva a bizalomhoz szükséges olyan ténykedést, amely láthatóvá tenné a kormány várható intézkedéseit, a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok esnem vagyok abban a helyzetben, hogy a két hónapra szóló indeuinitási törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő le­telvén, a vitát megszakítom. Bemutatom P< st-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a budapesí-

Next

/
Thumbnails
Contents