Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. olyan nyilt levelet irt, ha jól emlékszem a Magyarság hasábjain, amely miatt hasonlóan némi kis maliciával ezt a tábornok urat is perbe lehetne fogni, vagy legalább becsületügyi eljárást lehetne ellene indítani. De ugyanezt lehetne csinálni végig báró Lukaehich Gézával, Krompecher Jenő tábornokkal. Till László tábornokkal és mindazokkal a harcokban megedzett, vitézségi kitüntetések tömegével borított kiváló derék öreg, nyugdíjas tisztekkel, akik ezen a nagygyűlésen jelen voltak és ennek a nagygyűlésnek határozati javaslatát elfogadták. Mert abban a határozati javaslatban a magyar ministerelnöki tekintélyre, a nemzetgyűlésre és a kormányra sokkal súlyosabb, sokkal megbélyegzőbb kijelentések vannak, mint Ujfalussynak ez az egyszerű indítványa. így nem játszunk. Ha egyszer nyugdíjas katonatiszt vagyok, semmi más közöm nincs a honvédelmi ministerhez és a honvédség főparancsnokságához, mint hogy magánéletemben olyan finnyás legyek, hogy volt tiszttársaim bírálatát magam ellen ki ne hívjam (Zaj a jobboldalon.) De csak a magánéletben. Errevonatkozólag állom és álljuk mindnyájan, az összes nyugdíjas tisztek volt bajtársaiknak a kritikáját, de hogy politikai pártállásunkat miként válasszuk meg, ebbe beleszólást nem engedünk sem a honvédség főparancsnokának, sem a honvédelmi ministernek. (Patacsi Dénes : Önt sem vonták ezért kérdőre !) Ugy értesültem, hogy a honvédelmi minister ur azért ment bele ebbe a balkezü intézkedésbe, mert állítólag a tiszteknek akart alkalmat nyújtani arra, hogy a tisztikar összessége mondjon véleményt ezen bajtársak kisiklása felett. Ez az, ami ellen azután — ha a többi ellen nem tiltakoztunk is volna — a leghatározottabban tiltakozunk. (Helyeslés a baloldalon.) Mit akarnak ? Azt akarják, hogy tényleges állományú katonatisztek gyűlése, tényleges állományüakból álló tiszti gyűlés szavazzon e kérdés felett, hogy Ujfalussy István nyugalmazott tábornok a tiszti állás becsületét megsértette vagy veszélyeztette-e, amikor ilyen indítványt tett ? Azt akarják, hogy a tényleges állományúak közé vigyük vissza a politikát 1 Nem örülnek eléggé, hogy minden jel arra mutatott az elmúlt esztendőkben, boe'y a pártpolitika a hadseregből kiküszöbölőben van 1 Megint vissza akarják azt vinni ? Szavaztatni akarják a tisztikart egy politikai párt ellen? Meg akarnak bélyegeztetni tényleges állományú tisztekkel egy nolitikai pártot? G-ondolják meg ezt százszor, és arra kérem az igen t. honvédelmi minister urat, hogy amig nem késő, a honvéd főparancsnokságnak ezt az oktalan balkezü rendelkezését nyomban helyezze hatályon kívül; addig, ainig nem késő, amíg ebből töméntelen sok kára nem lesz a polgári társadalomnak; addig, amig nem késő, amig ezt semmiféle irányban pártpolitikai agitációra felhasználni nem lehet, mert különben ez csak egyetlenegy irányban hathat: ez használhat a szociáldemokrata pártnaik, az kétségtelen, de árt minden polgári pártnak, árt az egész polgári társadalomnak, árt a hadsereg fegvelmének és árt a tisztikar tekintélyének. (Egy hang jobbfelől: Az ilyen beszéd árt az országnak! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor ai honvédség élén vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok ur állott, akkor még megértettem volna az ilyen intézkedést, mert benne meg volt a hajlandóság arra, hogy ilyen, a közre ártalmas intézkedéévi december hó 16-án, szerdán. 175 seket tegyen, ellenben hogy ae uj főparancsnok, Janky Kocsárd lovassági tábornok aláírásával — akiről mindig ugy katonai, mint polgári körökben egész más véleményt hallottam hangoztatni -— ilyen rendelet kerüljön nyilvánosságra, itt, igazán megáll bz ember esze. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét röviden befejezni. Szilágyi, Lajos: Beszédem befejezéséül röviden bele akarok kapcsolódni a sajtó igazmondásáról elhangzott szavakba és ezt az alkalmat fel akarom használni, hog}- rámutassak arra, hogy ugy látszik, nemcsak az egyik oldalon lehet vádakat hangoztatni a sajtó egy és más kisiklása ellen, hanem ahol a legjobban verik a mellüket a sajtó igazmondásáért, ott nagyon könnyű nekünk belekapaszkodnunk. A Nemzeti Újság tegnapi száma elköveti velem szemben immár harmadszor azt, hogy parlamenti beszédembe — nincs is kifejezés erre az eljárásra, annyira jellemtelennek tartom azt — szántszándékkal minden egyes felszólalásomba belemagyaráz olyan tényeket, amelyeket nem mondtam. A Nemzeti Újság azt állítja egy külön cikkben, hogy én a mentelmi jog védelme alatt — természetesen a parlamenti nivó sülyedéséről, stb. beszél — a nagybirtokosokról tegnap azt állitottam volna, hogy a nagybirtokosok rút önzéssel, hazaíiatlansággal, gőggel és dölyfösséggel megakadályozták a földreformot. Elnök (csenget): Másodszor figyelmzetetem a képviselő urat, hogy méltóztassék beszédét röviden befejezni, mert túlhaladta azt az időt, amennyit a házszabályok megengednek. Szilágyi Lajos: Befejezem, csak felolvasom ezt és egy nyilatkozattal megtoldom. Mivel három párt nevében beszélek, tehát lojalitást kérek. Elnök: Csak nagyon röviden méltóztassék befejezni. Szilágyi Lajos: Én szórói-szóra azt mondottam, hogy (olvassa): »Hasonlóan közreműködött a földreform kudarca érdekében maga az érdekelt birtokosság is — tisztelet a kivételeknek. Én korlátoltsággal, rut önzéssel, gőggel és dölyfösséggel vádolom meg azokat a birtokosokat, akik nem értették meg az idők szavát és akadályozták a földreform végrehajtását.« Tehát azokat a birtokosokat, akik akadályozták. Nem az összest értettem tehát, nem általánosítottam. Beszédem befejezéséül megállapítom innen az ellenzéki padokról, hogy a mi megítélésünk szerint Magyarországon jelenleg lappangó kormányválság van, (Derültség a jobboldalon.) mely kihat az egész közéletre. (Pikier Emil: Eckhardtot miért nem nevették ki, mikor ezt állította?) Klebelsberg Kunó gróf megmozdulása és mozgolódása folytán maga az egységespárt sem tudja immár, hogy merre és hova. (Derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert különben kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót megvonni. Szilágyi Lajos: Az utolsó mondatom ez! Maga az egységespárt sem tudja, hogy élő vagyon-e vagy hagyaték, és épen azért mi azt kérjük... Elnök: Kénem a képviselő urat, méltóztassék beszédét most már befejezni. Az ellenzéki képviselő uraknak is érdekében áll az, hogy egyetlen kpviselő se beszélje ki azt az időt 25*