Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. Csakhamar a szónokok sorában egy Ujfalussy István nevű nyugalmazott tábornok állott fel, aki polgári ruhában volt, eltérőleg a többi tábornokoktól, akik többé-kevésbé uniformisban voltak .ielen. Ujfalussy tábornok beszéde az önök táborának, vagyis a hallgatóságnak nagyon tetszett. Nagyon tetszett különösen a beszédnek az a része, amelyben azt fejtegette, hogy nagyon helyes, .hogy a kormányzóhoz felvonulnak, ellenben nines értelme, hogy a nemzetgyűléshez fordulnának: kár a papirosért! Ezt a kifejezést,, »kár a papirosért« zúgó tapsorkán fogadta az önök táborában. Szóval nagy hatással beszélt ez a tábornok ur, — akit akkor láttam először életemben — egészen addig, amikor hirtelen fordulattal azt indítványozta, hogy tekintettel arra, hogy eddigi pártjaink nem gondoskodtak rólunk, orientációt kell keresnünk más irányban és olyan politikai pártokhoz kell csatlakoznunk, amelyek nekünk a hónunk alá nyúlnak. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Még ez is nagyon tetszett, mert a hallgatóság nagy része azt gondolta, hogy ebből a tábornok azt. vezeti le, hogy testületileg- csatlakozzanak a fajvédők pártjához. Amikor azonban a tábornok más konklúziót vont le, és egy hirtelen fordulattal azt mondotta, hogy az összes szervezetek testületileg: csatlakozzanak a szociáldemokrata párthoz, akkor már vegyes érzelmeket keltett felszólalása, nem igaz azonban az, hogy ezt óriási felháborodással fogadták volna. A színtiszta igazság az, hog3^ inditványa vegyes érzelmeket váltott ki. Akik hirtelen észbekaptak, éljeneztek és tapsoltak, akik meglepetésükből csak később tértek magukhoz, rátámadtak a tábornokra, aki erre egyszerűen azt mondotta, hogy nem muszáj az inditványt elfogadni, ő csak indítványozott, tessék szavazni. Aller mondotta ki a tábornok ur ezeket a szavakat, mint két gyertyaszál emelkedett fel az elnök és mellette a rendőrtanácsos és a helyett, hogy minden érvényes törvényeink alaD.ián történt volna, a rendőrtanácsos beavatkozására az elnök egyenesen megvonta a< szót a tábornok úrtól. Azután még történt egy pár felszólalás,, volt olyan is, aki az öklöket emlegette, de ezen az egységes párt soraiban nem botránkozott meg senki, pedig már itt foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem botránkoztak mes: azért, mert csaik egy szerencsétlen postatiszt volt az, aki az öklöket emlegette. A gyűlés azután szétoszlott annak hatása alatt, hogy a Himnuszt elénekelték. Alig telt bele két nap, Meskó Zoltán t. képviselőtársam — szóval egy olyan képviselő, aki jelen sem volt a gyűlésen, aki talán hallott erről a kérdésről máshol — szóvá tette a kérdést itt a nemzetgyűlésen és meg-támadta ezt a tábornokot, ráolvasván, hogy pénzért az, akinek ilyen nagy nyugdija van, hoß-yan tehet ilyesmit gth. Olvasom azután, hogy az egységespárt értekezlete foglalkozott iezzel a kérdéssel és ott felállott Platthy György képviselő ur és mint a Kansz. lapjából olvasom, szintén nekitámadt ennek a tábornok urnák. Nyilatkozott a kormány is ebben a kérdésben, nyilatkozott a honvédelmi minister urMeskónak, Vas s niinisterelnökhelyeltes ur pedig Platthy Györgynek és létrejött eg-y nagy kavarodás. Előbb megtorlást Ígérnek, és azt, hogy vizsgálatot fognak indítani a nyugalmazot tábornok ur ellen. Amikor ezt olvastam, neon hittem szemeimnek, mert magam is nyugdíjas katonatiszt vagyok és szeretném látni NAPLÓ. XXXVIII évi december hó Iß-án, szer dán. 173 azt a katonai hatóságot, amely engem abban korlátozna, hogy én politikai pártállásomat hogyan választom meg, mikor és hol teszek inditványt másoknak arra, hogy hova vagy melyik politikai pártba lépjünk bele. Szeretném már látni azt a katonai hatóságot, amely a különböző politikai pártok között egy keritést, egy vasrácsot ismer, szeretném tudni azt is, meddig lehet balra menni anélkül, hogy a tiszti kardbojtot meg ne sértsem. Szeretném tudni, hogy akkor, amikor idegen államokban államfő lehetett a szociáldemokratapárt volt tagja, vagy ministerelnök lehet a szocialista párt tagja, vagy amikor tudom azt, hogy Bethlen István gróf Írásban lepaktált a szociáldemokratákkal, mondom, szeretném tudni, hogy nekem, nyugdíjas katonatisztnek, akinek íinyásnak kell lennie arra, hogy katonatiszt vagyok és a kardbojtra vigyáznom kell, melyik hatóság tilthatja meg, hogy politikai pártállásomat mikor és hogyan változtatom. Bár nem hittem, hosrv ebbe a kérdésbe ilyen balkezesen nyúlnak bele, mégis megtörtént ez. A ministertanács foglalkozott a kérdéssel. Először csak azt mondották, hogy közigazgatási utón lehet belenyúlni a kérdésbe, a gyorsírói jegyzeteket kell megvizsgálni és csak akkor lehet megtudni, mit művelt ez a tábornok ur. Most aztán a nyilvánosság elé került, hogy ez ellen a tábornok ellen becsületügyi eljárást indítottak. Hogy a becsületügyi eljárást a maga ferde, nevetséges és tarthatatlan formájában mutassam be, meg kell említenem, hogy ennek a tábornok urnák a nevét azelőtt nem hallottam, csak egy hónappal ezelőtt egy nyilt levelét olvastam, amelyet a nyugdíjas katonatisztek szövetségének lapjában, a Nyukosz-ban tett közzé és ^ melyben felháborodással irt arról, hogy gróf Bethlen Istvánnak a középosztály meghalására, menthetetlenségére vagy elpusztulására vonatkqzó

> nekrológjára a mag3^ar középosztály nem jajdult fel. Ujfalussy István ekkor arra kérte a Nyukoszt, mint a nyugdíjas katonatisztek országos szövetségét, hogy hívjon egybe gyűlést, hogy a középosztálynak legalább ez a része, legalább a nyugdíjas katonatisztek tiltakozzanak a ministerelnök urnák e kijelentése ellen. Ujfalussy Istvánnak ez a nyilt levele kiáltó szó lett a pusztában, nem történt semmi. Ö nem is Pesten lakik, hanem Balatonedericsen, nem is érintkezik senkivel, egyetlenegy nyugdíjas katonatiszttel sem. Pestre a nagygyűlés reggelén _ érkezett meg, senkivel sem tárgyalt és saját maga koncipiálta meg javaslatát, és afelett való elkes-ere^ désében, hogy nyilt levelének semmi viszhangja nem volt, és mert a Nyukosz vezetősége a középosztály érdekében nem tartotta érdemesnek, hogy valamely formában mód adassék a megnyilatkozásra, tette meg ezt az indítványát. Most ez a nyugalmazott tábornok ezért a két dologért egyszerre került becsületügyi elj aras elé, tehát a nagygyűlésen tett indiványáért és a ministerelnök ellen irt nyilt leveléért vonták felelősségre. A vádak igy szólanak (olvassa): »A tiszti állásról alkotott hagyománnyal ellentétben a nyugdíjasok országos és nyilvános nagygyűlésén a megengedhető korlátokon túlmenő beszédében a többek között azon kijelentést is tette, hogy: javaslom, hogy az összes nyugdíjas szervezetek csatlakozzanak a szociáldemokrata párthoz, amely javaslatával erős megbotránkozást és szómegvonást idézett elő.« (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Hallatlan!) Ez volt a vád első pontja. A második vád a ko2h