Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925 madást nem lehet az én kizárólagos személyes ügyemnek tekinteni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) mert ez merénylet a képviselői függetlenség ellen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) Igenis, szó lehet arról, hogy itt a képviselői mentelmi jog van megsértve. Azonban engem nem lehet niegfélemliteni és ezért nem is jelentem be mentelmi jogom megsértését, mert akármit ir rólam ez a szennylap, én rendületlenül megyek a magam utján és akármilyen aljas eszközökkel akar meggátolni engem és a mi pártunkat, az egységes pártot, mi rendületlenül kitartunk a numerus clausus-tör vény feritartása mellett. Láthatja mindenki, az egész magyar nemzet, hogy milyen aljas eszközökkel akarják megdönteni a numerus clausus-törvényt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Felkiáltások: Annál inkább kitartunk!) Azt hiszem, kétségtelen, hogy terror az, ami ebben a támadásban van, sőt több, mint terror, mert amikor a képviselőket törvényhozói jogukban efféle módon akarják befolyásolni, ez már a forradalom megkezdését jelentheti. (Piklar Emil: Borzong az ember háta! Rettenetes !) Érdemes volna ezzel a kérdéssel bővebben is foglalkozni, de tekintettel az idő előrehaladott voltára, beszédemet befejezem, (Rothenstein Mór: Halljuk! Halljuk!) még pedig az igen t. kormányhoz intézett azzal a tiszteletteljes felszólításommal, hogy a kormány mentse meg Magyarországot az újból éledni kezdő forradalmi sajtó garázdálkodásától, (Helyeslés a jobboldalon és. a középen) mert különben ez a mai kormány szintén a gyenge kezű Wekerle-kormány bűnébe esnék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közelien.) Én hiszem, hogy ezek a nap-nap után ismétlődő jelenségek felráznak minden közéleti tényezőt és ezért bizalommal viseltetvén a kormány iránt, az indemnitást ! elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen. — Szónokot számosan üdvözlik-) Elnök: Az ülést Vs. órára felfüggesztem! (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Bár kedvem^ volna nyilvánosság elé kényszeríteni távollévő képviselőtársaimat és kiprovokálni először a tanáeskozóképesség megállapítását, másodszor a névsorolvasást, s mindazonáltal nem élek ezzel a házszabályadta jogommal, hanem az idő rövidsége folytán és attól a törekvéstől vezérelve, hogy az ellenzék a rendelkezésére álló rövid időt is kihasználja, reflektálni kivánok egyrészt az eddig elhangzottakra, másrészt pedig az igen t. ministerelnök urnák a genfi látogatása alkalmával végzett teljesítményeire. Mindenekelőtt tiltakoznom kell innen az ellenzéki oldalról az ellen a szokás ellen, melyet gróf Bethen István honosított meg a magyar alkotmányos világban, hogy valahányszor a magyar minister elnöknek mondanivalója van a köz számára, mondanivalóit először a maga szűkebb baráti körében, illetőleg a maga pártkörében, sőt legújabban a fehér asztalnál hozza a uagy nyilvánosság elé. évi december hó 16-án.szerdán. 169 (Barla-Szabó József: Ezt Hegedűs Lóránt már megírta vasárnap!) A minislereinök urnák ez az eljárása homlokegyenest szemben áll az alkotmányossággal és a parlamentarizmus tiszteletével, lekicsinylése a nemzetgyűlésnek, holott annak egyik tagjául ő is heváiasztatott és teljesen ellenkezik azzal a loyalitással, amellyel a ministenelnöknek, mint a kormány fejének, az összes pártokkal és a nemzetgyűlés összességével szemben minden egyes ténykedésében viseltetnie kell. A ministerelnök ur nem a fehér asztaltól indult el Genfbe, hanem mielőtt a külföldi kölcsön tárgyalásaiba belekezdett volna, akkor nyilván a saját hatalmi érdekében is, igenis érintkezést kezdett az ellenzéki pártokkal, számos konferenciát bonyolított le jelenlétünkben és csak azután indult külföldi útjára. Most pedig valahányszor onnan visszatér, mindanynyiszor az egységespárt körében számol be (Barla-Szabó József: De sohasem fehér asztal mellett!) vagy pedig újságírókat fogad először, és az újságíróknak tett nyilatkozatában röpiti világgá, a maga beszámolóját. Épen ugy tiltakozunk az ellen, hogy az egységespártnak számoljon be előbb, mint ahogy tiltakozunk az ellen az eljárás ellen is, hogy egy újságírónak nyilatkozzék a magyar ministerelnök akkor, mikor a nemzetgyűlés együtt van és naponta ülésezik, ugy hogy a ministerelnöknek módja van arra, hogy legsürgősebb mondanivalóit is sürgősen a nyilvánosság elé tárhassa. Az indemnitás első napján meg kell jegyeznem, hogy jóslataink a magyar politikát illetően teljesen és tökéletesen beváltak; minden halad a maga utján, ugy, ahogy azt annakidején mi az ellenzéki padokról megjósoltuk. Csőd előtt áll a mezőgazdaság: ezt olyan tekintélyes agrár-szakember, mint Gaai Gaston t. képviselőtársam, állapította meg a nemzetgyűlésen. Nyomorog az ipar, bukdácsol a kereskedelem, nélkülöznek a fixíizetéses alkalmazottak, éheznek a nyugdíjasok, de áll, él, uralkodik, fejlődik és terpeszkedik az országon a Bethlen-rendszer. (Renezes János: Hála Istennek, hogy így van! — Rupert Rezső: Maguk mindenkire rámondják, aki ministerelnök! — Tankovics János: A szanálás is megbukott, ugy-e? — Rupert Rezső: Hát nem bukott meg? Maga még ott tart?!) Megtöltötte az önök kormányzata az államkasszát, de kiürítette ugyanakkor a magánkasszát. Helyreállították az államháztartás egyensúlyát, felborították ugyanakkor a magáiiexiszíeneiák százezrei háztartásának egyensúlyát. Magyarország az önök kormányzása alatt rövidesen a fizetésképtelen adósok hazája lesz, (Ugy van! a baloldalon.) és mind eközben halljuk a jelszavakat, halljuk a nemzetet, halljuk a nemzetit emlegetni, de nem történik ilyen irányban semmi. A legnagyobb nemzeti érdek, a területi integritás érdekében nem történik semmi, ellene történik minden. Lassankint elhidegülnek tőlünk az elszakított területen élő magyar testvéreink is, (Ellenmondások a jobboldalon. — Rupert Rezső: A belső üldözésekkel példát mutatnak a megszálló hatalmaknak, hogy ott hogyan kell a magyarságot üldözni. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mondom, lassanként elhidegülnek tőlünk a megszállt területen maradt magyar testvéreink is, arról pedig már mint befejezett tényről beszélhetünk itt a nyilvánosság előtt, hogy azok, akik eddig hű barátai voltak a magyarság-