Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. Rezső: És elfogadta a forradalmi kormánytól a kinevezést! — Horváth Zoltán: Deputációban volt Károlyi Mihálynál! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani! Viczián István: Horváth Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy én Károlyinál soha deputációban, de másképen sem voltam. (Horváth Zoltán: Csak Nagy Vincénél!) A t. képviselő ur válogassa meg szavait, ha súlyt helyez arra, hogy önt igazmondó embernek elismerjem. En deputációban Nagy Vincénél sem voltam. (Rothenstein Mór: Hát hol volt! — Rupert Rezső: Hát ki nevezte ki államtitkárnak f) ülnök: Csendet kérek! (Horváth Zoltán közbeszól.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj.) Vieziáu István: A forradalom kitörése engem a belügyministeriumban talált, mint annak igen régi tisztviselőjét. Én még a királyság korában nyert beosztásomnak megfelelően abban az időben a gyámügyi osztály vezetője voltam és a Károlyi—Berinkey-éra egész tartama alatt egyedül és kizárólag ezzel az ügykörrel foglalkoztam, egyedül és kizárólag csak gyámügyeket intéztem. Semmiféle olyan ügyet el nem intéztem, olyanban nekem semmi részem nem volt, aminek a legtávolabbról is politikai vonatkozása volt. Semmiféle politikai pártnak én tagja nem voltam, politikai pártkörbe lábamat soha be nem tettem. Ennek következtében én nagyon csodálom, hogy olyanok, akik akkor valamely politikai párthoz tartoztak és ennek következtében legalább is bizonyos fokig felelősek az akkori eseményekért, reám, az akkori gyámügyi tisztviselőre akarják hárítani a politikai felelősséget. (Rupert Rezső: Csak arról volt szó, hogy a forradalmi kormánytól kinevezést fogadott el!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Viczián István: Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a Károlyi-korszak idején a Károlyi-kormány szerencsétlen tisztviselői státusrendezése következtében minden tisztviselő legalább egy fokkal előlépett, de voltak olyanok, akik két-három fokkal léptek elő. Én egy fokkal léptem elő. Ministeri tanácsosi rangomat még a királytól kaptam és aljas rágalomnak nyilvánítom azt, ha valaki azt merészelné mondani, hogy helyettes államtitkári címmel való felruházásom valami politikai szolgálat ellenében történt- (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Már ott is elmondták, még sincs sajtópör!) Én csak 1922 óta vagyok politikus, amióta nemzetgyűlési képviselővé megválasztottak. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy nekem azelőtt politikai meggyőződésem nem A^olt. (Györki Imre: Azt láttuk!) Igenis, ön nem látott semmit, mert önnel soha sem találkoztam! (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Györki Imre : A Baecker Bébi-mozit hogyne láttam volna !) Viezián István : Nagyon csodálom, hogy épen egy ügyvéd — Györki Imre képviselő úrra célozok — egy tisztviselőt akar felelőssé tenni olyan kormányzati intézkedésért, melyért a parlamentnek egyedül a minister lehet felelős. A képviselő ur nem tudhatja azt, hogy bizonyos adminisztratív intézkedésekben, amelyek a minister nevében történnek, melyik tisztviselőnek milyen része volt. évi december hó 16-án, szerdán. 165 Elnök : Kérnem kell a szónok urat, méltóztassék a tárgyalás alatt lévő kérdéshez közeledni, mert most személyes kérdéseket nem tárgyalhatunk, (tigy hang a balközépen : Inácmnitást tárgyalunk!) Az indemnités tárgyalása keretébe nem lehet bevonni személyes támadásokat. (Zaj a bal- és szélsöbaloldalon.) Csendet kerek a baloldalon, képviselő urak ! (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein Mór képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj a bat- és szélsöbaloldalon.) Mar figyelmeztettem a képviselő urakat, hogy az állandóan közbeszólókkal szemben kénytelen leszek eljárni. (Szabó József : Beszéljen a numerus clasusról, arról lehet beszélni!) Viczián István : Rögtön rá fogok térni beszédem tulajdonképeni témájára, azonban beszédem során is olyan közbeszólások hangzottak el felém, hogy én igenis teljesen jogosultnak tartom azt, hogy ezzel a kérdéssel itt pár szóval foglalkozhassam. Igenis állítom, hogy — bár politikus nem voltam — azelőtt is megvolt a magam politikai meggyőződése, amelytől el nem tértem, illetőleg, amellyel szemben én magamat semmiféle politikai célra eszközül felhasználni nem engedtem. (Helyeslés jobbfelől.) Tettein ezt annak ellenére, hogy mint köztisztviselő a mindenkori kormánytól függő viszonyban voltam. Például az 1905. évi képviselőválasztásoknál, amikor hivatali felsőbbségem azt kívánta tőlem, hogy menjek el és szavazzak le a szabadelvüpárti képviselőjelöltre, én ezt határozottan megtagadtam azzal az indokolással, hogy az én politikai elveim nem azonosak a szabadelvüpárt elveivel. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Mi volt akkor ? Kire szavazott ? — Fábián Béla : Akkor bizonyára demokrata volt ! — Pikier Emil : Akkor is Baecker Bébi-párti volt ! — Zaj.) Ezért akkori ministerem és államtitkárom neheztelését vontam magamra. A darabont korszakban pedig az akkori belügyminister ur egyenesen hivatali kötelesség megtagadása címén fegyelmi eljárást indított ellenem — hiába mosolyog Vázsonyi képviselő ur — (Derültség — Vázsonyi Vilmos: Most jöttem, ártatlan vagyok! — Saly Endre: Már mosolyogni sem szabad!) azért, mert én az akkori belügyminister urnák direkt utasítása ellenére sem voltam hajlandó a királyi biztos kíséretében hivatalos kiküldetésre Debrecenbe utazni avégből, hogy ott Hajdú vármegye nemzeti ellenállásának letörésében segédkezzem. Később megtagadtam azt is, hogy hasonló célból Zemplén vármegye »megyefőnökének« segédkezzem, az ottani megyefőnök kíséretében a nemzeti ellenállás letörésére. (Horváth Zoltán: Ezek a hőstettei, ehhez jön még a mozi!) Nem, Horváth Zoltán t. képviselő ur, én nem hőstetteket akarok idehozni, hanem csak az önök rágalmaival szemben azt akarom dokumentálni, hogy bár csak tisztviselő voltam, de az én gerincemet meggyőződésein ellenére soha; meghajlítani nem lehetett és ha ezt a forradalom idejében követelték volna tőlem akkor sem tudták volna megtenni. De a forradalom idejében politikai szolgálatokat nem is követeltek tőlem, annál kevésbé voltam tehát abban a helyzetben, hogy ilyeneket végezzek. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A legdurvább támadást, amely az én személyemet legutóbb érte, á Világ című lap tegnapi számában korvettek el. Ez a támadás már nem a múltkori beszédemmel van összefüggésben. És ez a támadás már nem is egészen az én személyes ügyem. Én legalább ugy vélem, hogy ha ezt á cikket fel fogom olvasni, méltóztatnak meggyőNAPLÓ. xxxviii. 4