Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

156 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. Nagyobb elvi jelentőségű kérdés volt az, • amelyet a Népszövetség pénzügyi bizottsága vetett fel és ez az állami pénzek egységes kezelése. Ezt kissé meg kell magyaráznom. Ma a helyzet az, hogy az állami pénzek tulajdonképen három helyen összpontosulnak, a Nemzeti Banknál, a Postatakarékpénztárnál és részben a Pénzintézeti Központnál. Annak idején megállapodás jött létre, hogy egységes rendszer bontakozzék ki és az állami pénzek kivétel nélkül a Nemzeti Bankban kezeltessenek. Azt hiszem, nem kell a nemzetgyűlés^ előtt fejtegetnem e rendszer előnyeit, mert kétségtelen, hogy a Nemzeti Bank egyedül hivatott arra, hogy uralja a pénzügyi piacot és azt megfelelően irányítsa. Lehetetlen állapot az, hogy más szervek is fellépjenek a pénzügyi piacon, amelyek sok tekintetben talán ellensúlyozzák vagy k

ontrakarirózzák a Nemzeti Bank működését. (Ugy van! jobbfelől.) Rámutattunk arra, hogy ami a Pénzintézeti Központot illeti, ezt átmenetileg igénybe kellett vennünk, mert hiszen végeredményben bárhol is történik szanálás és az állami pénzügyeknek infláció utáni helyreállítása, tulajdonképen mindenütt jelentkezik válság és merem állitani, hogy ha nálunk ez a válság nem mélyült ki és nem éleződött ki, ugy amint kiéleződött volna egyébként, ez jórészt annak tudható be, hogy én a Pénzintézeti Központ utján sok esetben tudtam a gazdasági élet segítségére sietni, nagyon sok feladatot megtudtam oldani, amelyeket egyébként semmi körülmények között sem lehetett volna megoldásra vinni. De ma már, amikor rendezett állapotok következtek be, a magam részéről is osztom azt a felfogást, hogy a Pénzintézeti Központot teljesen vissza kell adni a maga régi hivatásának. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Legyen ellenőrző szerv, lépjen közbe akkor, amikor arra tényleg szükség van és a krizis következtében egyik-másik pénzintézetnél meg van indokolva, de ne legyen továbbra is olyan gazdasági tényező, mely a pénzpiac egyséeét megbontja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek alapján kivánjuk a Postatakarékpénztár helyzetét is rendezni és ezt is teljes erővel vissza kivánjuk vezetni a normális állapotokra. (Helyeslés bal felől.) Nagy örömmel látom, hogy itt is olyan vélemény nyilatkozik meg, amely ennek a kérdésnek egységes megoldását helyesli. Mi megígértük, hogy ezt a kérdést márciusig megoldásra visszük és márciusban az erre vonatkozó tervet a Népszövetségnek bemutatjuk. Ez is nagy lépés az ország igazi gazdasági konszolidációja felé. Körülbelül beszámoltam a genfi tárgyalások anyagáról és azt hiszem, valamennyi kérdést felöleltem. Most még csak egy kérdéssel akarok foglalkozni, nem a kormány, nem a magam igazolására, hanem annak igazolására, hogy mi tényleg helyen nyomon jártunk el. Annakidején jeleztem és többször hangsiílyoztarn. hogy az állami pénzügyek rendbehozatalának tulajdonképen három fázisa van. Lehet, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, de azt az elvet vallom, hogy ismétlésekbe bocsátkozni néha nem felesleges. Az első fázis: feltétlenül megteremteni az államháztartás egyensúlyát. Ma, amikor látjuk, hogy Európában micsoda krízisek vannak, senki sem tagadhatja, — legalább nem hiszem, hogy az, aki tárgyilagosan tud gondolkozni, akit politikai szenvedélyek nem fűtenek, el ne ismerné — hogy ez a sine qua non-lépés, ha rendezett gazdasági viszo- ' évi-december hó 16-án, szerdán* nyokat akarunk. (Helyeslés.) Méltóztassanak csak körülnézni, mi történt eddig, mi történik és micsoda óriási erőfeszítéseket kell eszközölni, hogy ezt a kérdést megoldjuk. Ha csak egy hibás lépés is történnék, menten meglenne a baj. Ezért a t. Nemzetgyűlésnek és az egész közvéleménynek figyelmébe ajánlom, hogy ez a legszilárdabb alap, amelyen továbbépíteni lehet; ezért kell megfontolni minden követelést az egyik oldalon, és lehetetlen a másik oldalról folytonosan azzal a kívánsággal előállani, hogy tessék az egész vonalon az adóterheket csökkenteni. Olyan helyzetben-van ma az ország, hogy merem állitani, a vagyonnak legnagyobb konzerváló ereje ebben az egyensúlyozott államháztartásban van, és aki ezt megzavarja, számoljon azzal, hogy azt a vagyont is tönkre fogja tenni, ami még megmaradt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik fázis a gazdasági élet megerősítése volt. Ez kellett, hogy együtt történjék, de az is kellett, hogy ez külön programm legyen. Hivatkoznak itt arra, és már sokan megmondták előre, hogyan kell ezt megcsinálni. Én nem vitatkozom senkivel, nem akarom elvitatni senki dicsőségét, de aki vissza fog emlékezni első beszédemre, amelyet akkor tartottam, amikor pénzügyminister lettem, emlékezni fog, hogy rámutattam arra, hogy nem lehet a gazdasági élet megerősitése nélkül okos és helyes pénzügyi politikát folytatni. Ha valamit magamnak betudok, betudom azt. hogy a gazdaságpolitikai gondolkozást bevittem a pénzügyi politikába, és azt tartom, hogy mindaddig, amig ilyen nehéz gazdasági helyzetben van az ország, teljesen egyoldalú flnáncpolitika alapjára helyezkednünk nem lehet. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: Mégis ezt teszik!) Ha talán az eredmények nem voltak olyanok, mint sokan kivannak, ezt végeredményben én is sajnálom, de mondhatom, hogy a kormány minden egyes alkalmat felhasznált és különösen a ministerelnök úrral sokszor törtük együtt a fejünket, hogyan oldjuk meg a problémákat és amit csak lehetett, azt minden esetben megtettük. hogy a gazdasági élet válságát ne fokozzuk, hanem ellenkezőleg enyhítsük. Nem akarok most számadatokkal előállani, de alkalmam lesz majd számadatokkal bebizonyitani, — mert a számok beszélnek és azokban erő van — hogy mi igen sokat tettünk a gazdasági élet érdekében. Meggyőződésem szerint a nemzet gazdasági jövője a bizalom kérdésén,nyugszik. (Ugy van! jobbfelől.) A ínagángazdasági életben sem hajlandó senki tőkét rendelkezésre bocsátani annak, aki nagyon el van adósodva, aki nem tud az ő feltételeinek megfelelni. Mi, igenis nagy erőfeszítéssel megteremtettük az államháztartás egyensúlyát. De meg van ennek a> maga gyümölcse is, mert higyjék el, — itt vannak az összes külföldi példák — olyan államok felé, amelyekben csak valamennyire is mutatkozik deficit, nem fordul a külföldi tőke. A külföldi tőke első bázisa, amelyen egy állam iránt érdeklődik az, van-e ott szilárd elhatározás, megfelelő akarat határozott gazdasági és pénzügyi politika folytatására. Ez bizalom kérdése, és ennek alapja elsősorban az egyensúlyozott költségvetésben keresendő. Az egyensúlyozott költségvetés legnagyobb ereje abban van, hogy ezáltal igenis, magunk felé tudjuk fordítani a külföld bizalmát; ezáltal tudtuk lehetővé tenni, hogy leromlott üzemeinket megjavítsuk és gazdasági életünket fejlesszűk. Csak egy példát említek itt fel a hasznos be-