Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. ez miért szerepel ismételten, a költségvetésben. Hát olyan zavaros most az aratás lefolyása, hogy ennek biztosítására évről-évre be kell állítani ezt a bizonyos összeget ! Vagy pedig munkásjóléti intézkedéseink olyanok, hogy ezekkel az összegekkel munkásjóléti intézkedéseink olyanok, bogy ezekkel az összegekkel munkásjóléti intézkedéseinket foganatosíthatjuk ? Akárhogyan nézzük a kérdést, meg kell látnunk, hogy itt különleges célokat szolgáló tételekkel állunk szemben, és én, aki — ismételten hangsúlyozom — harcosa vagyok annak, hogy a mezőgazdasági munkások életszintjét előrevigyük, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a tételt megszavazzam. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár javára állami hozzájárulás és rendkívüli segélyezés címén 1.323.535.000 korona vétetett fel a költségvetésbe. Én magam meglehetősen sokszor szóváteszem a mezőgazdasági munkások nyugdijának, aggkori biztosításának, baleset- és betegségi biztosításának kérdését, mert nagyon fontosnak tartom, hogy amint az ipari munkások biztosításra köteleztettek az 1907. évi XIX. te. alapján, épugy kötelezőleg biztosittasanak a mezőgazdasági munkások betegség és baleset ellenére, sőt rokkantság esetére is. Lehetetlen állapot, hogy mindig agrár jelszavakkal állunk elő a nemzetgyűlésen és azt a réteget, amely (Baross János : 60%-a az agrárnépnek i) az agrárgondolatnak, az agrárgazdálkodási rendszernek alapja, teljesen elhanyagoljuk. (Kuna P. András : Dehogy ! — Baross János : A nagyobbik fele az agrárnépnek S — Szabó Imre : Nincs elhanyagolva ugy-e ! Kuna P. András ezt nyugtázza ! — Kuna P. András : Bajok vannak, tudjuk nagyon jól ! Azért szeretnék a szakszervezetbe behúzni őket, hogy ezek is fizessenek ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Szeder Ferenc : Az Országos Gazdasági Munkáspénztár az az intézmény, amely szociálpolitikai tekintetekben látszólag szolgálja a mezőgazdasági munkás érdekeit. Hangsúlyozom, hogy látszólag, mert valójában ez a pénztár nem szolgálja a nagy mezőgazdasági néprétegek érdekeit. Ha csakugyan a széles néprétegek érdekeit akarja szolgálni, akkor erre a célra egy egészen jószándéku, becsületesen megalkotott törvényt kell hozni. Ezen a címen itt 1.323,535.000 koronát állítottunk be. Ha idézem azt, hogy a lótenyésztés címén a költségvetésbe felvétetett több mint 45 milliárd koronányi összeg, akkor nyilvánvalóvá válik a szociálpolitikai célra fordított összeg törpe minoritása. (Kiss Menyhért : A lovak fontosabbak, mint az emberek !) Akkor látjuk, hogy menynyire értékeli a törvényhozás a mezőgazdasági munkások jogait és életét. El kell azonban újra mondanom magáról a gazdasági pénztárról is véleményemet, amelyet tegnapi beszédemben már röviden érintettem. Ezt a pénztárt annak idején a mezőgazdasági munkások joggal kolduspénztárnak nevezték és ha most is annak nevezik, még sokkal inkább megvan a joguk hozzá. Az erre vonatkozó törvényt azzal a céllal alkották, hogy a gazdasági cselédeket, az aratáí-nál és cséplésnél foglalkoztatott munkásokat baleset vagy elhalálozás esetén és egyéb esetekben segélyezzék. Kezemben van a pénztár hivatalos jelentése a múlt esztendőről. Újra elmondom a pénztár jelentésének számadatai szerint,^ hogy a mezőgazdasági munkások baleseti és más segélyezésére ez a pénztár összesen kifizetett 328,344.385 koronát egy év leforgása alatt. Ha ebből az orvosi és gyógyköltség címén kiadott 127 millió koronát levonjuk, megállapíthatjuk, hogy a segélyezésre fordított egész öszszeg 200 millió koronát tett ki. De megtörtént az a szégyenletes eset is, hogy például 80 esetben, NAPLÓ. XXXVIII. évi december hó 15-én, kedden. 135 amikor természetes haláleseti segély címén kellett a segélyösszeget kifizetni, összesen 102.452 koronát fizetett ki a pénztár, természetes halálesetenként, tehát egyenként 1280 koronát azoknak a szerencsétleneknek, akik a pénztár áldásait élvezhették. Ezek a számok még többet is elmondanak, az idő rövidségére való tekintettel azonban ezeket elhallgatom. Most azt látjuk, hogy ennek a pénztárnak fentartására 1323 millió koronát fordítottak. Annakidején, amikor megalkották ezt a pénztárt, a törvényhozás ugy intézkedett, hogy a személyzeti apparátust az állampénztár fizeti a földmivelésügyi tárca terhére, azonkivül_ évente^ 150.000 koronával támogatja a földmivelósügyi tárca ezt a pénztárt. Ezt a pénztárt 26 főből álló személyzet igazgatja és ennek a 26 embernek ellátási költsége 1,120.785-000 koronát tesz ki a költségvetés szerint. (Kiss Menyhért: Ha ez nem bürokrácia, akkor mi az?) Ha ezt a személyzeti kiadást levonom az egész összegből, kitűnik, hogy a gazdasági cselédsegélypénztárt a földmivelésügyi minister ur egy évben mindössze 202.750 koronával támogatja. Egyik képviselőtársam ma idejött hozzám és azt mondta, hogy ezt az intézményt úgyszólván feleslegesen tartjuk fenn, mert maguk a cselédek alig veszik igénybe, lévén minden munkáltatónak külön orvosa, aki gyógykezeli a cselédeket és ennélfogva sokan nem is tudják, hogy ez az intézmény létezik, (Ugy van! a középen.) A nemzeti erő megóvása és fen tartása állami feladat. Lehetnek egyes jóindulatú munkaadók, de tudok olyat, nemcsak egy-két esetben, — el is jártam annakidején illetékes helyen, hogy ezeket a bajokat orvosolják — ahol a beteg mezőgazdasági cselédet kocsival kitették az útra, elküldték és megmondták neki, hogy majd ha egészséges lesz, méltóztassék visszajönni. (Forster Elek : Az nem lehet!) Tudom, hogy tettek ilyet is. (Felkiáltások a jobboldalon : Hol ? Nevezze meg!) Kartal községben volt ez a munkaadó. (Ellenmondások a jobboldalon. — Mayer János foSdmiveiésügyi minister : Ilyen munkaadó nincs! — Kiss Menyhért: Minden ily esetben közbe kell lépni ! — Forster Elek: De nem kell általánosítani!-— Felkiáltások jobb felől : Ez csak demagógia!) Épen ezekből a szempontokból tartom fontosnak és sürgősnek nemcsak a cselédek, hanem a szabad mezőgazdasági mukások kötelező betegség és baleset elleni biztosítását. (Tankovics János: Ennek a háta mögött politika van !) Amit erről a kérdésről elmondok, az ebben a pillanatban távol áll minden politikától. Szociáldemokrata vagyok, ebből nem csinálok titkot se itt, se másutt, de amit a mezőgazdasági munkásság biztosítása érdekében mondok, azt önöknek kellene arról az oldalról sürgetni. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ön mondja, mi pedig megcsináljuk! — Szijj Bálint: Ugy van! Mi is követeljük ezt!) És ha ezt én sürgetem, nem azzal a váddal kellene találkoznom, hogy ez politika, hanem azzal, hogy csináljuk meg közösen, együtt az ország mezőgazdasági munkássága érdekében, (Schandl Károly: Megcsináljuk! — Baross János: Helyes! Azt kell keresni, ami összefog bennünket, nem azt, ami szétválaszt! Mert olyan sokan vagyunk magyarok és olyan jó dolgunk van! — Elnök csenget.) Szólnom kell még a gazdasági munkásházak épitésének előmozdításáról és az 1907 : XLVI. te. végrehajtására beállított 1.013,000.000 koronás tételről is. Szivemből örülnék, ha ezt a tételt jobban dotálhatnánk. Miért? Azért, mert ez azt jelentené, hogy a mezőgazdasági munkásoknak, akik lakásokat építenek, az állam törvényhozási utón segítségére lesz, mint ahogy az 1907 : XLVI. te. 19