Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

Á nemzetgyűlés 485. ülése 1925. az interpellációra válaszolni, azután jött a nyári szünet, és igy maradt el a válasz. Rupert Rezső t. képviselőtársam azonban az általános vita során szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel, és válaszoltam is neki budsret-beszédemben. Rupert Rezső t. képviselőtársam olyanformán ítélte meg a dolgot, hogy van itt egy álmos és közömbös ministerium, amely ölhetett kézzel nézi azt a vergődést, amelyben a bortermelés és az egész szőlőkultúra ma van és mindennek a kormány, a közömbös és álmos, semmivel nem törődő kormányzat az oka. Ö erre hárit át minden ódiumot, amely ezen a téren mutatkozik. Nem igy van, t. képviselőtársam. Mi át vagyunk hatva a szőlőkultúra fontosságától, át vagyunk hatva ennek szociális és közgazdasági fontosságától is és ismerjük ennek jelentőségét. Bár a t. képviselő ur egy kissé pazarul számolt a munkanapokkal, mindamellett ez igen fontos dolog. (Rupert Rezső: Hozzáveszem a kapcsolatos foglalkozásokat is, a kereskedelmet és az ipart is!) Még akkor is! Ha 100 mnnkanapot számitok egy évben egy katasztrális hold megművelésére, akkor pusztán a szőlőmüvelés 38 millió munkanapnál többet jelent. (Förster Elek: Nem volna szőlő, ha ez igy állna!) De ennek a jelentőségével én tisztában vagyok. Kiss Menyhért t. képviselőtársam — aki itt volt, mikor tárcám költségvetésének kapcsán erről a kérdésről tárgyaltunk és a benyújtott határozati javaslatokat s mindezeket a szempontokat és kérdéseket jobbról és balról már megvitattuk s én nyilatkoztam is ezekre nézve — újra és ismételten reklamálja rajtam azokat az intézkedéseket, amelyekről előzőleg már hallottunk. Erről már én nyilatkoztam, ezeket a nehézségeket én ismerem és a termelés érdekének szempontjából köteles vagyok képviselni az önök álláspontját, mert az helyes álláspont, ezt nem is vitatom és szükségesnek is tartom azt, hogy engem ösztönözzenek erre és csak alátámasztása a munkámnak az, amit önöktől kérek. Nem ez ellen van nekem kifogásom, ezt én hálásan veszem, de az ismételten visszatérést ugyanazokra a kérdésekre nem tartom helyesnek, mert én nem tudok ismételten és ismételten ugyanabban a kérdésben választ adni. Mondom, ezen a téren én már nyilatkoztam. Ha Rupert Rezső t. képviselőtársam itt lett volna, ezt a nyilatkozatomat hallotta volna. Hallotta volna nevezetesen azt, hogy a kormány rendelkezésemre bocsátott másfélmillió aranykoronát a borértékesítés szervezésének céljaira. Hallotta volna azt, bogy az a borászati főosztály, amelyet Kiss Menyhért t. képviselőtársam itt lebecsült s amelyet én köteles vagyok itt megvédeni, igazán olyan urakból, olyan rátermett és dolgukhoz igazán értő férfiakból áll, akik nem érdemlik meg ezt a kritikát azért a munkáért, amelyet kifejtenek, mert hiszen nem rajtuk múlik ez az egész kérdés. Hallotta volna a t. képviselő ur,. hogy kikül dtem borászati főosztályomat külföldre, bejárattam velük úgyszólván egész Nyugat- és Kelet-Európát s tájékoztató jelentéseket kaptam tőlük a borkérdésről ;_ a borértékesítés lehetőségeiről; nagyon objektív tájékoztatást kaptunk, amelyet fel tudunk és fel fogunk használni. Hallotta volna a t. képviselő ur azt, hogy mi töltőtelepeket és elárusító irodákat fogunk külföldön megszervezni; hallotta volna, hogy Lengyelországban ez a munka már folyamatban van és legközelebb már Bécsben és Zürichben fogjuk ezt foganatba és munkába évi december hó 15-én, kedden. 115 venni s Hamburgban és Berlinben, valamint egész Nyugat-Európán át munkába fogjuk ezt venni. A termelés értékesítésének feladata, ismétlem, sohasem volt a kormány feladata. A kormánynak, ismétlem, az a feladata, hogy okos vám- és kereskedelmi szerződéseket kössön, az értékesítés lehetőségeit biztosítsa s piacot és értékesítési lehetőségeket szerezzen, s minden más azután, ami a termés értékesítését illeti, a szabad kereskedelem feladata. A szabad állam szabad forgalmában levő szabad kereskedelemnek feldata, — ha van ilyen — hogy ezt a helyzetet kihasználja és a termés értékesítését eszközölje bad kereskedelem utján. Miután azonban kormányintézkedésnek szükséerét feiiforogni látom, kénytelen vagyok foglalkozni a kérdéssel és foglalkozom is vele. Csak arra kérem a képviselő urat, hogy legyen akkor itt. mikor erről tárgyalunk és akkor tudomást szerezhet erről. A t. képviselő urak felszólalását — ismétlem — nem nehezményezem, ennek a támogatásnak én hasznát veszem, de nem veszem hasznát annak, ha huszonötször kell ugyanarról hallanom, amiről már egyszer tárgyaltunk. Az idő pénz s azt másra is lehet fordítani, mint újra és újra megismételni ugyanazt szajkó módjára. Az utóbbi hónapokban a borforgalom rendkívül fellendült. Örvendetesen vagyok bátor tisztelettel bejelenteni, hogy az utóbbi hónapokban 30.000 hektoliter volt a forgalmunk és ezt meghaladó mennyiség hagyta el már az ország határát. Mi elkövettünk mindent, hogv ezen a téren kötelességünket teljesítsük^ és én r csak arról biztosítom t. felszólaló képviselőtársaimat, bogy arra fogok törekedni, hoery ezen a téren jogos szemrehányást nekem sohase tehessenek. Kérem, méltóztassanak a rovatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) t Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. rovatot elfogadni, igen vagv nemi (Igen!) A nemzetgyűlés az 1. rovatot elfogadja. Következik a 2. rovat. Csík József jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 835,500.000 KElnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): 3. Rovat. Üzemi és gazdálkodási kiadásokra 2.712,500.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): 4. Rovat. Nemzetközi borászati hivatal tagsági díjára 43,800 000 K. Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Beruházások. A badacsonyi állami közpince építkezésére és a lovasi és móri szőrtelenek első felszerelésére 435,000.000 K. — Héji Imre! Héij ímre: T. Nemzetgyűlés! A magunk részéről, akik ezen az oldalon ülünk és szőlőskerületeket képviselünk, hálásak vagyunk túloldali képviselőtársainknak, hogy segítségünkre jönnek ebben a munkában, amelyet mi már régebben is megkezdettünk. (Rupert Rezső: Nálunknál nem régebben!) Én nem a versengést akarom felidézni, rosszul méltóztatik tudni. (RuDert Rezső: Amikor mi megkezdtük, iöttek önök is! — Patacsi Dénes: Ez önzés! — Zaj.) A történelmi sorrend kedvéért kénytelen vagyok megjegyezni, hogy t. képviselőtársaim olvashatták 37. újságokban is. hogv mi állandóan nauirenden tartjuk ezt a kérdést a pártban, aminek csak örülnek bizonyára, mert hi-