Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-485
112 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. bár azt július 4-én előterjesztettem, és az interpelláció kiadatott július 8-án a földmivelésügyi minister urnák, válaszolt volna rá. (Mayer János földmivelésügyi minister: Júliusban?) Igen, július 4-én terjesztettem elő és július 8-án adatott ki a földmivelésügyi minister urnák. Azóta is méltóztatnak tapasztalni, hogy valóságos vészsikoltások hangzanak fel időközben a különféle érdekeltségek részéről egymásután, az országos érdekeltségek is tartják a gyűléseiket egymásután, memorandumokat terjesztenek a t. kormányhoz, a t. kormány is tudja, hogy a legkatasztrofálisabb, a legszomorúbb helyzetben van ez a termelési águnk, mégis elvétve, itt-ott egy-két vigasztaló szón és igéreeten kívül, (Forster Elek: Nagyon sovány!) — az is nagyon sovány — nem látunk semmiféle gyakorlati intézkedést és gyakorlati segítséget. Én tehát felhasználom ezt az alkalmat, — mivel magam is közvetlenül tudom, hogy milyen szomorú a helyzet, hogy a gazdák nem tudják értékesíteni borukat, melynek főleg az elhibázott külkereskedelmi politika mellett a rossz belpolitikában, különösen a nagyon rossz adópolitikában van az oka — hogy most, amikor leginkább van alkalmunk arra, hogy a földmivelésügyi minister úrtól számon kérjük a dolgokat, a földmivelésügyi minister ur részéről egészen komoly nyilatkozatok hangozzanak el, számon kérjem ezt a kérdést a t. földmivelésügyi minister úrtól. Kérdezem, hogy amikor itt a szőlészetről és borászatról van szó, s hogy ugy mondjam, ennek a művelési ágazatnak állami gondozása 3 1 /-?, majdnem 4 milliárdba kerül, vájjon nem látja-e a t. földmivelésügyi minister ur elérkezettnek az időt arra, hogy ehhez a kérdéshez igen komolyan hozzányúljon, és a kormányzat többi ágazataiban is keresztülvigye azokat az intézkedéseket, amelyekkel, — még egyszer megismétlem, a tarifa és főleg az adópolitika megjavításával — minden erejével, szinte ultimátummal lépjen fel és dűlőre vigye ezt az ügyet, hogy megmentessék az, ami még megmenthető a termelés érdekében. A végső veszedelemben vagyunk. Ha a bortermelő vidékeket meg méltóztatik nézni, igen t. földmivelésügyi minister ur, ott az a helyzet, hogy az idei bortermés még mindig a gazdák nyakán van. A borért ma hallatlanul nevetséges árakat Ígérnek. Hogy csak a somlói bort vegyem, mely világeikk, ezért 6—8000 koronát kínálnak, dacára annak, hogy, ha talán nem is kifogástalan az idei termés, ez a bor az idén is kivételesen jó és értékes. A kereskedők mindenütt arra hivatkoznak, hogy az adó lenyomja a bort és igy nem birja a versenyt a sörrel. Ha pedig darabáruként szállítják a bort, akkor a szállítás annyiba kerül, mint amennyi a bor értéke. Kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, méltóztassék ebben a tekintetben megnyugtatólag nyilatkozni és ígéret helyett bejelenteni azokat az intézkedéseket, amelyeket tenni szándékozik. Erre annál is inkább szükség van, mert most egyesek fel akarják használni ezt a rossz konjunktúrát arra, hogy a gazdáktól igen olcsó pénzen, szinte kizsarolják a termelt bormennyiséget. A gazdák meg is vannak ijedve, mert nem látnak semmi biztatót, nem látják, hogy az árak jobban fognak alakulni, tehát már a gazdák tájékoztatása szempontjából is szükség van arra, hogy tudjuk, hogy mit akar a kormány ezen a téren tenni. A szőlősgazdákon és borgazdákon ugy is . évi december hó 15-én, kedden. lehet segíteni, — igen sok kisgazda mással nem is foglalkozik — hogy méltóztassék közbelépni a pénzügyminister urnái abban a tekintetben, hogy az adóvégrehajtásokat, melyek az országban pánikot idéztek elő, szüntesse meg és várjon egy-két hónapig, míg a gazdák nyugodtan tudják borukat értékesiteni. Ma már gabonájukkal és állataikkal is abban a helyzetben vannak a gazdák, hogy a kényszerértékesítés előtt állnak és kénytelenek kedvezőtlen árak mellett például a búzát 300.000 koronáért eladni, mert a finánc ott ül a nyakukon és kényszeríti őket arra, hogy elpotyázzák termésüket, mert hiszen az adót ki kell fizetniök. Én már kértem a pénzügyminister urat arra, hogy várjon egy néhány hónapig az adóvégrehajtásokkal, amig a gazdák hozzájuthatnak a jó áron való értékesítéshez. Figyelmeztettem arra, hogy ez érdeke az iparnak és kereskedelemnek is, mert ha a gazdánál nem marad pénz, ennek hátrányait megérzi az ipar é's kereskedelem is, amennyiben a gazdák nagy tömegének nem lesz vásárlóképessége. Különösen áll pedig ez a szőlősgazdákra. Ezek a leglehetetlenebb helyzetben vannak, szükség volna tehát arra, hogy megnyugtató nyilatkozatokat halljanak abban a tekintetben, hogy lesz-e valami abból a beigért adó- és tarifaleszállitásbói, hogy számot vethessenek azzal, hogy mire van kilátásuk. Bármennyire fontosnak tartjuk is a földmivelésügyi ministeriumnak szőlészettel és borászattal foglalkozó osztályát, s bármilyen szeretettel hajlandók is vagyunk a költségeket megszavazni, ha azonban igy marad minden a régiben, hogy szinte szisztematikusan el kell pusztulniuk a gazdáknak, ha az az eset áll elő, hogy rájuk jön a régi íilloxera helyett az uj íilloxera, az államgazdálkodás, (Mozgás.) akkor lelkiismeretünkkel nem tudjuk összeegyeztetni, hogy megszavazzuk ennek a címnek előirányzatát, azt az óriási összeget, amely körülbelül 6-5 milliárdot tesz ki. Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A 12. címnél, a szőlészet és borászatnál kénytelen vagyok felszólalni és rámutatni arra, hogy azok a súlyos aggodalmak, amelyeket Rupert képviselőtársam elmondott, az én felfogásom szerint is teljesen helytállanak. Ugy látszik, ez az ügyosztály nem felel meg hivatásának és nem teszi meg azokat a szükséges intézkedéseket, melyeket válságos időkben a szőlészeti és borászati ügyosztálytól várunk. A minister ur csak a személyi járandóságokra 2*240 millió koronánál többet irányoz elő a jövő évre, a dologi kiadásoknál pedig 3.591 milliónál is többet. Ez a két tétel közel 6 milliárdra emelkedik fel. Ezzel szemben napokon keresztül hallottuk itt azt a rettenetes helyzetet, amelyben a magyar szőlősgazdák vannak, ugy hogy az egyik szőlőtermelő gazda azt mondotta, hogy foglalkozni kell azzal a gondolattal, hogy 200 ezer katasztrális hold szőlőt ki kell emelni a talajból és más gazdasági növényre, a dohánytermelésre kell áttérni. A múlt esztendőben is azt tapasztaltuk, hogy bár a pénzügyminister ur segítségére sietett a földmivelésügyi kormánynak és ott egy osztálytanácsos vezetésével külön ügyosztályt állított fel, melynek a magyar bor elhelyezésével kell foglalkoznia, munkájuk mégis majdnem egyenlő volt a semmivel. Az idén is oly rossz a helyzet e tekintetben, hogy szinte krízisben vagyunk, a magyar bortermelők nem
