Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
78 A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. évi november hó 27-én, pénteken. mindegy, ha a gyermeke ugy beszél vele, ahogy ebben a furcsa, modern korban tapasztaljuk, amikor nincs szüle-tisztelet, apjának nem köszön a fiatalember, holott a régi világban a magyar ember az édesapját megbecsülte, hiszen ugy is szólitotta: apámuram. Kell, hogy 3Z 3 fiatalember, minthogy nincs katonakötelezettség, valahol, valamiképen katonai fegyelmezéshez szokjék. Abban nem értek egyet Peyer képviselő úrral, amikor azt mondja, hogy úgyis eleget dolgozik az illető egész héten, hagyjanak neki békét, hogy vasárnap fürödjék vagy pihenőt tartson. Nem értek ezzel egyet. Megmondom miért nem. Én egészen más dolognak tartom azt, ba valaki fizikai munkát végez, mert az lenyűgözi, fogyasztja az erőket, holott a testedzés erőt szerez az illetőnek. A szabad levegőn való létei mindeneseire helyesebb, — Isten ments, hogy munkásokra vonatkozzék ez —• (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Például, ha egész héten kaszál !) mintha a fiatalemberek elmennek virtuskodni a korcsmába, ahol pálinkát vagy más szeszes italt fogyasztanak. (Farkas István : Be keli zárni a korcsmákat ! — Zaj.) Sokkal inkább egészségére válik az, ha különböző gzakorlatokat végez és talán lassacskán meg is szokja azt, hogy evvel a neveléssel önérzetet, fellépési biztonságot és effélét szerezzen. (Ugy van a jobboldalon !). Nekem azonban más irányban van panaszom, amit t. Peyer képviselőtársam nem emiitett. Papos községben fordult elő, hogy a levente-egyesület felvonult, mert ott szokásba hozták, hogyha a képviselő beutazza a kerületet, az egész község eléje jön. (Esztergályos János : Nálunk az a szokás, hogy csendőrök jönnek eléje ! — Élénk derültség és zaj. — Ivády Béla : Ennek előzménye is kell, hogy legyen !) Én is találkoztam csendőrökkel s megkérdeztem tőlük, hogy mit akarnak, mire azt kérdezték tőlem, hogy ki vagyok. Megneveztem magam és erre békén hagytak. (Saly Endre : Hozzá tetszett tenni, hogy kormánypárti képviselő !) De nekem nem jutott eszembe, hogy ebből mentelmi sérelmet kovácsoljak. Mondom, ezek a fiatalemberek kivonultak, élükön a biróval és tanitóval. Csodálkozom, hogy Strausz t. képviselő ur azt állitja, hogy ez többnyire idegenekre van bizva, hiszen majdnem mindenütt a tanitókra van bizva. (Peyer Károly: Kiszolgált esendőrőrmesterekre, akik ugy abriehtolják őket, mint a kaszárnyában az újoncokat! — Zaj.) A tanitó azt mondta nekem, hogy ők nem képesek kulturmunkát végezni, mert túlterhelik őket először is azzal, hogy amikor a főszolgabirótól kérnek engedélyt, a főszolgabíró, nem tudom micsoda salláriumot követel tőlük, azután pedig a vonószenekaruknak minden egyes alkalommal le kell fizetnie bizonyos összeget a zeneszerzők egyesülete részére. Én ezt a kérdést neni^ tudom alaposan megvizsgálni, mert — őszintén bevallom a gyarlóságomat — mindeddig azt sem tudtam, hogy a levente-egyesületek voltaképen a kultusztárcához tartoznak, de ha az igen tisztelt minister urnák módjában van, kérem, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Tudom, hogy a rendőri büntető biróságok nem tartoznak alája, de talán ministertársát. a belügyminister urat, megkérhetné, hogy ne büntessék nagyon azokat a szülőket, akiknek — ebben is igaza van Peyer képviselőtársamnak — talán módjukban sincs fegyelmet gyakorolni a gyermekek felett. Az is túlzott dolog, hogy orvosi bizonyitvánnyal kelljen igazolni a gyermekek elmaradását. Hogy tehát megbarátkoztassuk őket ezzel a mindannyiunk által helyeselt intézménnyel (Peyer Károly : Legyen bennük szociális érzék! Ne rójjanak ki olyan nagy büntetéseket!), azt mondom ón is, ne szabjanak ki túlnagy büntetéseket, különösen az első időkben. Hiszen ott van a KBSZ, a rendőri büntető eljárás egységes szabályozásáról szóló rendelet, amely módot ad a rendőri büntető biráknak, hogy az úgynevezett büntetlen előéletű egyének büntetésének végrehajtását felfüggesszék, tehát módjukban van jóakaratot gyakorolni. Másrészről pedig kérem az igen t. minister urat — hiszen ez hatalmában áll, — hasson oda, hogy szüntessék meg azt a lehetetlen állapotot, hogy a legkisebb összejőve- telnél is le kelljen róni a díjat a Zeneszerzők Országos Egyesülétének, hiszen ezek úgynevezett családi összejövetelek lehetnének. Talán méltóztatnék módot találni ci A PcL» hogy a levente-egyesületek kulturéíetét ezzel is előmozditsuk. Mert ha a íevente-egyesüleíek életébe lelket, kedélyt tudunk belevinni, akkor egészen más lesz 3Z ci leventeegyesülethez való tartozóság, mintha annak következménye az, hogy a szülőt súlyosan vagy kevésbé súlyosan büntetik, vagy pedig a fiatalemberek nem látnak benne egyebet, mint katonai kiképzést. Ennyiben voltam bátor felszólalni és igazán örvendenék, a szivem örömmel telnék meg, ha az igen t. minister ur hajlandóságát e gondolatnak megnyernem sikerült volna. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ! Perlaki György jegyző : Kéthly Anna. Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem felszólalt t. képviselő ur azt mondotta, hogy csodálkozik azon, hogy ez a tétel a kultusztárcában van. Én már az általános vitánál is megmondottam, hogy ugy ez a rovat, mint a 7. és 8. rovat is tulaj donképen egészen más tárcához tartozik, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon), mert semmiféle összefüggése nincs a kultúrával (ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Gaal Gaston : Hát ha női levente-egyesületek is lesznek ? — Farkas István : Ha azokkal is kettős rendeket csináltatnak, azok sem tartoznak ide ! — Zaj.) Ami pedig a képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy a levente-egyesület nem népszerű, — én borzasztó nagy haladásnak tartom, hogy ezt már odaátról is meglátták. De vájjon meglátták-e azt, hogy miért nem népszerű ? Éppen amiatt nem népszerű, amit a képviselő ur is szóvá tett, illetőleg, amit ő szeretne : a katonai tisztelet, a fegyelem katonai formája miatt. Mert én másképen — drillnek vagy dresszurának vagy akárminek, a kényszerűségből meghunnyászkodott ember alázatának — nevezem ezt a formát, amelyben abszolúte semmi nincs a fellebbvaló iránt érzett szeretetből vagy megbecsülésből, mert polgári formák, polgári hatóságok, polgári emberek között sokkal inkább, sőt talán csakis ott lehet megtalálni ezt a megbecsülést, nem pedig akkor, amikor katonai formációkat kényszerítenek rá a polgári lakosság 1*3. AZ cl kaszárnyatempó, amelylyel ma a csendőrörsvezetők és a csendőrök ezeket a kérdéseket kezelik, az a kaszárnyatempó, ahogyan a levente-egyesületekben a kiképzés folyik, — mert azok, akik ezt végzik, abban a formában, abban a tempóban, abban a meggyőződésben csinálják, hogy itt újonckiképzés folyik — ez a tempó nem alkalmas arra, hogy a levente-egyesületet népszerüsitse. S ha azután ilyen körülmények között a levente-egyesület nem népszerű, ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. (Karafiáth Jenő : Nem mindenütt népszerűtlen. — Zaj.) Fapuskás katonai formációkkal végzett testgyakorlás a bevallott cél elérésére nem alkalmas s én azt hiszem, hogy e mögött nem is egy, hanem két rejtett cél is van. Az egyik az, amire az előbb már Peyer képviselő ur rámutatott : a szokolegyesületek vagy a XIX. század elején felállitott porosz Turnverein-ek létesitése, a másik cél pedig az, hogy ezeket a tömegeket a szocializmustól távol tartsák. — (Lendvai István : Nagyon egészséges törekvés ! — Propper Sándor :
