Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-473
A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt Tárgyai : Az 1925/28. évi állami költségvetés, és pedig a vallás- ós közoktatásügyi tárca általános tár"gyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapitása, — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Mayer János, ' gr. Klebelsberg Kunó, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.) j (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre ; ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi • Láng János jegyző ur, a javaslatok ellen fel- i szólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik az 1925/26. évi ; állami költségvetés (írom. 968) egyes tárcáinak j tárgyalása. . j Soron van a kultusztárca költségvetésének ! folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Szeder Ferenc kép- I viselő ur, ki beszédének elhalasztására tegnapi | ülésünkben engedélyt kapott. Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó ! Szeder Ferene : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon, amikor a kultuszminister ur kulturprogrammját fejtegette, a íanitóság státusrendezésével kapcsolatban egy közbeszólást kockáztattam meg. A kultuszminister ur meglehetős ingerülten azt válaszolta közbeszólásomra, hogy mi ezt a kérdést demagógia céljaira akarjuk kihasználni és a tanitóságot szembe akarjuk állitani más tisztviselői kategóriákkal, akiket ugyanolyan súlyosan érintett a státusrendezés, mint a tanitói kart. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy nekünk minden képviselői tevékenységünkbe minden oldalról azt a demagógiát és azt a munkát magyarázzák bele, amit a kultuszminister ur közbeszólásom kapcsán képviselői tevékenységünkbe bele akar magyarázni. Mielőtt még a nemzetgyűlésen megjelentünk volna, akkor is mindig hangoztattuk a népnevelés fontosságát és azt, hogy eredményes népnevelést és a kultúra terén eredményes munkát csak akkor végezhetünk, ha azok, akik ezt a munkát végzik, nem küzdenek az anyagi gonddal, hanem tisztességesen meg vannak fizetve. Én közbeszólásomat különösen azért kockáztattam meg, mert a magyar tanitóság testülete, a Magyar Tanitó Egyesületek Országos Szövetsége hozzánk is fordult és szóvá tette azokat a sérelmes rendelkezéseket, amelyek a státusrendezés kapcsán érték őket. Ebben a memorandumban, amelyet egyébként — azt NAPiA xxxvii. hiszem — minden képviselőtársunkhoz eljuttattak, a következőket mondják (olvassa): »Ez a státusrendezés, mely az alább felsorolt részletezésben és táblázatban mintegy érzékelhetővé válik, nem egyéb, mint a magyar tanitó ambiciójának hivatalos visszafejlesztése. Ezt nem szabad tűrni. A magyar tanitói és óvónői kar még alig jutott el hivatásának megfelelő valamelyes méltányláshoz, megbecsüléséhez, máris évtizedekre ismét visszalöki őket ez a gyűlöletes státusrendezés.« Ez nem forradalmi testület, hanem a magyar tanitóegyesületek összessége és mégis azt a hangot használja, amelyet én megközelitőleg sem használtam a nemzetgyűlésen. Csak halvány árnyalatban iparkodtam és törekedtem hangot adni a már előbb is emiitett gondolatnak, amelyet a Tanitók Országos Szövetsége leirt. De ettől függetlenül is, ha nézzük a magyar tanitóság helyzetét, meg kell állapitanunk, hogy a magyar tanitóság jelentékeny részének még legminimálisabb életlehetőségét sem biztositj ci cl státusrendezés. Utalnak erre maguk a tanitók is és a státusrendezéssel kapcsolatban kibocsátott táblázatuk ékesen bizonyitja megállapításomat. Méltóztassanak elképzelni egy tanitó helyzetét, aki 1,550.000 havi fizetéssel kezdi_ pályáját. Méltóztassanak elképzelni, mikor jöhet a sok anyagi g*ond és küzködés közepette az a tanitó abba a helyzetbe, hogy megnősülhet, családot alapithat, amikor a státusrendezés szerint még 15 évi szolgálat után is alig éri el a két millió koronás havifizetést. Méltóztasj sanak elképzelni, hogyan végezhet az a tanitó eredményes munkát, — amint majd beszédem későbbi folyamán rámutatok — egyrészt a túlzsúfolt iskolákban, másrészt akkor, amikor örökös anyagi gondokkal küzködik. Méltóztassék bárkinek is beleképzelni magát abba a helyzetbe, amelyben a magyar tanitóság jelentékeny része van, amikor kétmillió koronás fizetés mellett vagy azon alul kell végeznie kulturmunkáját, nép- és nemzetnevelő munkáját, örökös anyagi gondokkal küzködve. De a státusrendezés nemcsak azt a csalódást hozta a tanitóknak, hogy anyagi helyzetükön alig-alig javitott valamit, — mert hiszen itt a táblázat szerint vannak olyan fizetési fokozatok, amelyek 4 és 8000 korona havi többletet jelentenek a tanitóknak, — hanem azt is jelentette, hogy fizetési osztályonkénti lefokozás történt. Épen tegnap beszéltünk itt a nemzetgyűlésen arról, hogy szerzett jogokat nem 1
