Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. Következik a 3. cím 1. rovat. Héjj Imre jegyző (olvassa) : Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 28.894,109.000 K. Elnök : Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző : Strausz István ! Elnök : Strausz István képviselő urat illeti a szó ! Strausz István : T. Nemtzegyülós ! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mielőtt a tudományegyetem költségeihez szólanék, konstatálom, hogy á vallás- és közoktatásügyi tárea költségvetése egész tárgyalásának ideje alatt a minister ur országosan vezérlő kulturprogrammjának koncepciós okossága iránt teljes bizalom nyilvánult meg, úgyszólván ennek a Háznak minden kritikájában. Ezt főleg annak köszönheti a minister ur, mert programmját gazdag és igen üdvös eredményekkel támogathatta alá. Én magam részéről a minister ur kulturprogranxmja és kultúrában vezérlő munkája iránt kezdettől fogva teljes bizalommal viseltettem, ami talán természetes is. mert hiszen ebben a Házban talán én ismerem legjobban az ő egyéniségét, tudását és hivatottságát ennek a .ministeri tárcának betöltésére. Ez azonban nem tarthat vissza engem attól, hogy ez alkalommal is, épen úgy, mint a múltban, megjegyzéseimet meefegyem. Az egyetemek költségeiről beszélek. Mér- j leget készitettem az egész tárcára nézve, amely mérlegnek az 1914/15. évi utolsó állami aranyköltségvetés az alapja. E mérleg utján azt állapítottam meg, hogy az egyharmad-országra nézve a kultuszminister ur 33 millió aranykoronával gyarapította a költségeket és emelte az ehhez szükséges fedezetet. Ezek a számok mindennél többet beszélnek. Kivontam azonban ebből azt, hogy mennyi esik az egyetemi képzésre. (Kiss Menyhért: A tandíjak nagyon magasak! Az is rendben van!) Igen t. képviselőtársam, hiszen minden ország, — még a leggazdagabb is, — arra törekszik, hogy a vagyonos polgárok hozzájáruljanak az egyetemi terhek viseléséhez. (Kiss Menyhért: Többszáz egyetemi hallgató nem tudott beiratkozni!) E tekintetben nem eléggé tájékozott a képviselő ur. Ugyanis a bevételeket is szintén gyarapi- ! totta a ministerium. de csak 2 millió aranyko- | rónával és ez is érdeme — épen a t. képviselő j ur által jelzett szempontokból — a ministernek, ! amely a költségekhez mérten igen kevés, j (Rupert Rezső: Ez az! Száz százalékkal emelik j a tandíjat! Numerus claususos-politika! — j Kiss Menyhért: Külföldre is csak a gazdagok \ mennek!) Ugyanis a tárca költségeiből az j egyetemi oktatásra, az egyetemi képzésre j mintegy 15 millió aranykorona esik. Az én j szememben, aki a magyar állam háztartását ! inkább pénzügyi és gazdasági szempontból át- j fogóan bírálom, kissé soknak tűnik fel, de j mégsem nehezményezem a kultuszminister urral szemben, mert az ő programmjában olyan j mélyreható intenciók és ez intenciók iránt olyan törhetetlen hit nyilvánul meg, hogy ma- j gam is hiszem, hogy ha most nem is, de a j messze jövőben a nagy pénzáldozat az ország javára gazdagon fog gyümölcsözni. Vissza kívánok térni pár szóval az úgynevezett liberális! korszakraj. A liberalizmusnak azt szokták. terhére írni, hogy az egyetemi oktatást, a felsőbb iskolai képzést na- j gyón elfeeresztényietlenitette. Ebben van is j valami, mert mindenki tudja, hogy a vallási j és erkölcsi igazságok érvényesülését nagyon ! háttérbe' szorította. A profán tárgyak mellett j úgyszólván pro forma-tárgyakká váltak az ' í ~n november hó 27-én, pénteken. 63 egyetemeken, főleg a bölcsészeti és jogi fakultáson, az etika és a keresztény-íilozófía tárgyai. Ezidőszerint is ugyanaz a helyzet. Keresztény kormánynak első kötelessége lett volna, hogy mélyítse a keresztény-lilozóíia és az etika tanítását az egyetemeken. Csak Bajorország legutóbbi egyetemkópzésének átalakítására., átreformálására utalok, igen t. minister ur, ahol a keresztény-filozófiai tanszékeket megszervezeték és a vizsga tantárgyává tették. A minister ur azt felelheti nekem, hogy nézzem csak meg a Pázmány Péter-tudományegyetem költségvetését és ott már fogom látni azt, hogy a bölcsészeti tudományi szakon keresztény archeológiai tanszéklet szervezett, ez mindenesetre nagy érdeme a minister urnák, de hogy érdemei teljesekké^ legyenek, megengedi,. hogy gondjaiba ajánljam az etikának és a keresztény-filozófiának kötelező hallgatását a Pázmány-tudományegyetem jogi és bölcsészeti fakultásán, azzal, hogy a vizsgatárgyak sorába is vétesse föl. Ha pedig ennek gyakorlati eredményeit kívánja látni, akkor méltóztassék foglalkozni a német egyetemek oktatásügyével, abból meggyőződhetik, hogy ennek a két szaknak belterjes tanítása és a vizsgatárgyak közé való felvétele milyen eredményeket ért el. Azt felelheti nekem a minister ur, hogy: »prius , vivere, deinde phiiosophare!« (Kiss Menyhért: Csak magyarul!) Igen t. minister ur, én az ifjúság életfentartásához szükséges képzést nem bántom, csak arra kérem ismételten, hogy szerény felszólalásomat az elvétemképzés körében a lehetőséghez képest honorálni méltóztassék. Ezzel kapcsolatban ki kell térnem az ifjúság életfentartási berendezkedésére. (Kiss Menyhért: Cifrán van mondva!) A Mefhoszról akarok szólni. Nem felekezetieskedem, nem a zsidóságra gondolok, hanem csak arra, hogy a Mefhosz-nak vezetőségében, elnökségében ... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék szigorúan a rovatban foglalt személyi járandóságokhoz szólni. (Rassay Károly: És ilyen zsidó szavakat, mint Mefhosz, ne mondjon! — Derültség bal felől.) Strausz István: Ez a társadalmi szervezet is költségeket jelent, azért térek ki rá. A szervezet vezetőségében alig van katholikus ifjú, holott a katholikus ifjak még sem annyira közömbösek, talán nem is tunyák, és semmiesetre sem tudatlanok annyira, hogy ki lehetne szorítani a vezetőségből. Nem azért említem ezt, mintha felekezetieskedni akarnék, mert épen a felekezetieskedés alapjának megszüntetése a célom a mellőzés érintésével (Rassay Károly: Miből rekesztették ki őketl) A vezetőségből. (Kiss Menyhért: Milyen felekezetek!) Nem a zsidókat, hanem a katholikusokat. Azt hiszem, a minister ur megértett engem. A bencés tanárok képzéséről kívánok még néhány szót mondani, miután ez is szoros kapcsolatban van ezzel a rovattal. Az igen t. minister ur nagyon jól tudja, hogy a bencés rendnek ősi joga volt az, hogy tanáraikat pannonhalmi főiskolájukban képezhessék ki. Nem mondom, hogy ez a képzés felülemelkedett az állami egyetemi képzésen, de hátrányban sem volt az egyetemi képzéssel szemben. Most széles körben ugy hirlik, hogy a tanárképzés átalakításával a minister ur rendeletileg kötelezni akarja a bencés tanárjelölteket arra, hogy az utolsó évben a budapesti filozófiai fakultást hallgassák. Ha ez megtörténnék, akkor ez a múlttal szemben igen szigorú kritika volna és