Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

56 A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. semmiféle animozitás, féltékenység (Ugy van! Ugy van!), ellenségeskedés, gyűlölködés a protestáns és egyéb, köztük a zsidó felekezetek ellenében nincs ebebn az országban, mert mi kivétel nélkül minden embert tisztelünk és beesülünk — az egyéneket is, a felekezeteket is, — aki a maga bitéhez, a maga egyházához ragaszkodik, abban a hitben él, azt a hitet tiszteletben tartja, a maga egyházának érdekeiért harcol és küzd és nem szégyenli megmondani, hogy X. Y. katholikus, a másik protestáns, a harmadik zsidó, mert mig az^ a maga vallási meggyőződésének akar kifejezést adni és ezt iparkodik érvényesíteni, ez olyan emberi jog, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartania. (Helyeslés.) A magunk részéről kétségkívül nem fogunk hibát elkövetni ezen a téren, a felekezeti kérdést mi kiélezni nem fogjuk és nem szoktuk s arra kérünk mindenkit, kövesse ezen a téren a katholikusok példáját. Igazat adok Rupert t, képviselőtársamnak és Peyer t. képviselőtársamnak abban, hogy a katholikus autonómia révén lehetőleg iparkodni kell a katholikusságot egészen bekapcsolni a maga egyházának életébe, még pedig nemcsak vallási életébe, hanem gazdasági életébe is (Helyeslés.) és a demokratikus gondolatot a katholikus egyházi vagyon kezelésében is addig a határig, mig azt az egyház hierarchikus szervezete és dogmatikája megengedi, engedjük érvényre jutni. A katholikusok azonban nem hibásak abban, hogy a katholikus autonómiát eddig meg nem kanták és azt nem tudták odáig fejleszteni, ameddig bizonyára fejlődött volna, ha báró Eötvös József ideje óta, amikor ő az autonómiát egész lelkével forszírozta, a katholikus autonómia érdekében a kongresszusokat összehívta és a különféle javaslatokat kidolgoztatta, — mondom — ha attól az időtől kezdve a katholikus autonómia kérdése nem ütközött volna csaknem állandóan zátonyokba, mert akkor nem volnánk ma is jóformán ott, ahol már ezelőtt 70 esztendővel voltunk. Egyik javaslat a másik után készült el és került újra az akták közé és ott fekszenek el mai napig is a különböző szervezetek. Ennek különféle okai vannak, kormányzati és egyéb okok is. Én a magam részéről az^ autonómiának hive vagyok (Helyeslés.), szükségesnek tartom az autonómiát és kivánom azt, hogy a katholikusok is megkapják azt, amit a többi felekezetek már réges-régen megkaptak Magyarországon. (Peyer Károly: Akkor csináljuk meg, ha mindenki helyesli!) Kivánom ezt különféle szempontokból, mert igenis sok tekintetben egyik felszólalt t- képviselőtársamnak aggodalmai énbennem is élnek és én is szeretném, ha mindaz, amit a katholikus egyház ma magáénak vallhat, közelebb hozatván a katholikus közönségnek gondolkozásához, érzéséhez, ezzel meg is szerezze azt a védelmet, amelyre esetleg szüksége lehet. (Helyeslés.) Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akik bizonyos tekintetben egyéb aggodalmak által vezettetve eddig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az autonómiát a laikus közönséggel együtt állandóan követeljék és iparkodjanak a maguk részéről is elháritani minden akadályt, amely eddig a katholikus autonómiával szemben felmerült. Felhozták azt, hogy a katholikus vagyon jobban szolgálná a közcélt akkor, ha azt a katholikus autonómia kezelné. Ha ez azt akarja mondani, hogy eddig nem szolgált közeélt és nemzeti célt, akkor ezt az állitást vissza kell évi november hó 27-én, pénteken. utasitani, (Helyeslés.) mert épen az a képví| selő ur, aki ezt felhozta, utólag megjegyezte, hogy a protestáns, sőt zsidó intelligenciának javarészét is katholikus gimnáziumok és iskolák nevelték. Ha pedig ezt tették, akkor nem katholikus felekezeti célt, hanem nemzeti iés kulturális célt szolgáltak. Hiszen mindnyájunk előtt világos, hogy a mi tanitó-rendeink vagyona egj^enesen nemzeti és kulturális célokra megy el az utolsó fillérig; hogy a mi püspökeink, érsekségeink a múltban és most is elemi, közép- és polgári iskolákat, de jogakadémiákat is tartanak fenn, mint aminő az egri és a pécsi jogakadémia is, tehát közcélokat szolgálnak. Azonkivül a kórházak közül ma is nem egy a katholikus egyházi vagyonból táplálkozik, tehát humanisztikus és közegészségügyi célt is szolgál, ebből a vagyonból tehát aránylag bizonyosan sokkal töb,b megy közcélokra, mint más vagyonokból. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A banderiális szervezetre való hivatkozás ebben a tekintetben teljesen idejét multa és nem állja meg helyét. Mert igaz az, hogy banderiális kötelezettséggel volt megterhelve a katholikus vagyon is, de nem a bandérium kedvéért adatott a katholikus vagyon, hanem mert meg volt a katholikus vagyon és mert banderiális hadviselési rendszerünk volt, a katholikus vagyon is viselte ezt a nemzetvédelmi terhet, mint ahogy viselte minden egyéb birtok. De amint az általános hadkötelezettség és az általános adókötelezettség behozatott, az a katholikus birtok, mint minden egyéb birtokkal teljesen egyformán van megadóztatva, a közterheket tehát teljesen egyformán viseli, és ha megváltozott a hadszervezetünk, mert megváltozott egyéb közszolgáltatási rendszerünk is, e rendszer alól nem vehette ki mas'át a katholikus vagyon sem, ennek következtében tehát különleges terhekkel terhelni a katholikus vagyont: ennek a szempontnak_semmiféle jogosultsága nem lehet. Akkor ezt a vagyont terhelték a^ kötelezettségek, ma is terhelik közkötelezettségek és azonfelül vállalt kulturális és nemzeti kötelességeket is és azokat ma is teljesiti ez a vagyon. Ha hiba, ha bizonyos egyenlőtlenség van itt-ott, erre nézve nekem is az a felfogásom, hogy egy autonómia már közelebb vitt volna minket ahhoz, hogy a még meglevő egyenetlenségeket és hibákat ki tudjuk küszöbölni. Az én ideálom —• nem csinálok belőle titkot — az, hogy egyetlenegy egyház se legyen kénytelen a nemzethez fordulni, a nemzettől bármit is kérni. Az én ideálom az amerikai katholikusok példája. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Igenis, az amerikai katholikus hitközség fizeti a papját," megépíti iskoláját, megépiti a maga templomát, mindenki megadóztatja magát kivétel nélkül súlyosan, de örömmel teszi, mert tudja, hogy amit szerez, magának szerezte. Az én ideálom ez. Én magam ajánlom a katholikusok figyelmébe erről a helyről is, hogy iparkodjanak átszereződni végig az egész vonalon az egyházközségi életre, az önadóztatásra, mert ezt a legdemokratikusabban lehet kezelni és akkor módja van Peyer képviselő urnák is, ha egy hitközséghez tartozik, hogy belenézzen a vagyonkezelésbe, módjában van belekerülni a választmányba, mint pénztárnokot szivesen meg fogják választani, ha ambíciót mutat; ott a legdemokratikusabban, törvényes alapon kivetik a járulékot, amelynek elszámolását ellenőrizni lehet. Ez az én számomra az ideális állapot, mert bevallom őszintén mint katholikus, hogy nem örülök annak, hogy a költ-