Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. hasson valamely vállalkozáshoz, akkor az ipar és a kereskedelem többi részét sújtjuk; pedig egyforma elbánás illetné meg őket, hiszen amikor arról van szó, hogy az állam közterheihez hozzájáruljanak, egyformán sújtják őket adóval. Mivel nem látom az intézmény praktikus célját ennél a rovatnál, holott szeretném kezenyomát mindenütt ott látni s minthogy tiszta teória az egész osztály, a rovatnál előirányzott összeget nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Kühne Loránd! Kühne Loránd: T. Nemzetgyűlés! A közszállitásokra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek és'rendeleteknek elgondolás az alapja, hogy a magyar ipar védelemben részesüljön. Az, hogy a magyar ipar védelemben részesüljön, mindenkor fontos volt, de azt hiszem, bátran lehet állitani, hogy a mai gazdasági helyzetünkben fokozottan fontos. Hogy a magyar ipart megvédjük, ez ma különös fontossággal ^ bir és épen ebben a tekintetben az utolsó időből két jelenségre kell rámutatnom, amikor ugyanis különösen városok vagy erősen fejlődő nagyközségek különféle berendezéseket akartak létesiteni, — és itt elsősorban a tűzrendészet! és köztisztasági berendezések megszerzésére gondolok — szó nélkül negligálták a közszállitási rendelkezéseket. Néni ismerem pontosan a közszállitásra vonatkozó rendelkezéseket és rendeleteket, de meg vagyok győződve arról, hogy ezek teljes átdolgozására vagy megreformálására szükség nincs, ellenben igenis szükség van arra, hogy az állam és a városok ezeket a rendeleteket pontosan betartsák. (Rupert Rezső: Ugy van!) En a magyar ipar számára nem kérek túlzott védelmet. Nem mondom azt, hogy versenypályázat esetén a magyar ipar termékeit indokolatlanul magas árral fizessük meg, ellenben, ha a külföldi cikkekkel szemben mérsékelt árkülönbözetek vannak, akkor igenis, szólitsuk fel a magyar gyárakat arra, hogy ajánlataikat még egyszer kalkulálják át és ezzel adjunk módot a magyar gyáriparnak arra, hogy a közszállitásokból kivegye a maga részét. Sajnos, ez nem történik meg. Nagyon értékes közszállitásokat gyakran tényleg versenypályázatok kiírásának mellőzésével kéz alatt adtak ki. (Rupert Rezső: Ez panamarendszer!) Ez a gyáriparnak nagyon súlyos veszteséget és kárt jelent. Én, mint magyar gyáriparos, aki azonban ebben a kérdésben érdekelve abszolúte nem vagyok, a magyar g'yáripar nevében azt a tiszteletteljes kérelmet intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz, legyen szives a városokra és a fejlődő nagyközségekre nyomást gyakorolni olyan értelemben, hogy ők a magyar ipar ügyét szeretettel kezeljék és nyújtsanak módot a sínylődő gyáriparnak arra, hogy a közszállitásokból, természetesen az adott lehetőségek határain belül, részét kivegye. Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Nincs felirva senki ! (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Elnök: Malasits Géza képviselő ur kivan szólani. Malasits^ Géza: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ebben a kérdésben mi, szociáldemokraták, a munkásság képviselői, teljesen egyetértünk a gyám-iparosokkal és Kühne igen t. képviselőtársunk felszólításával. Nemcsak arról van szó, hogy a közszállitási szabályzatot a községek évi december hó ll-ém, pénteken. 461 és a városok»-vegyék figyelembe, hanem arról I is van szó, hogy maguk az állami hatóságok ! is vegyék azt figyelembe. Elsősorban a posta j vegye azt figyelembe. Már többizben voltam kénytelen a nemzetgyűlésen rámutatni arra az anomáliára, amely különösen az autórendelé9ek körül mutatkozik. Bárhova nézünk, akármelyik hivatalt nézzük meg, mindenütt"^ vagy francia vagy amerikai gyártmányú autót tártunk. Engedelmet kérek, hébe-hóba legalább olyan mértékben, mint a magyar ipar rendel magyar autókat, mégis csak illenék egyik-másik állami szervnek magyar autókat venni. Hiszen magyar autógyártás is van, ha talán nem is mondom, hogy tökéletes. (Kabók Lajos: Nagyon jó!) Ennek az az oka, hogy Amerikában egytipusu kocsiból ezres szériát lehet csinálni, a magyar gyáros azonban nem csinálhat ezres szériát, inert nem tudja eladni s ezért kénytelen megelégedni 50-es vagy 100-as szériával. Ha a karosszéria nem is olyan finom, nem is olyan jó„ ha a kocsi belső berendezése talán nincs is olyan fényűzően elkészitve, mint az amerikai kocsié', azért a magyar kocsi jó, mert a magyar utak állapotának megfelelően vn szerkesztve és teljesen megfelel a célnak. A közelmúltban egy kósza hír alapján volt alkalmam a minister urat figyelmeztetni arra, hogy a posta ismét külföldi kocsikat készül venni. Ugyanis a posta igazgatósága, nagyon helyesen, azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az egyes kisebb községeket, amelyek messze esnek a vasúti forgalomtól, személyszállító autóbuszokkal köti össze. Nagyon okos és helyes intézkedés ez, mert a vasúttól távoleső községeket igy nagyszerűen össze lehet kötni. Ebből a célból autóbuszok kellenek. Elterjedt az a kósza hir„ hogy ezeket a kocsikat a posta külföldről fogja megrendelni. Anélkül tehát, hogy a magyar gyárakat felszólították volna ajánlattételre, már igyekeznek kimenni külföldre. Én is kérem tehát az igen t. minister urat, gyakoroljon nyomást nemcsak a községekre, amelyek tüzoltóberendezéseiket rendelik előszeretettel Cseh-Szlovákiában, egészségügyi berendezéseikét pedig Franciaországban, hanem az állami hivatalokra is, hogy a magyar ipart kellőképen vegyék figyelembe. Szomorú ránk nézve, hogy 50.000 magyar munkás kénytelen dolgozni Franciaországban. Gondolják el az urak annak szomorúan groteszk voltát, hogy Magyarországból kitűnő szakmunkások kimennek Franciaországba, ott dolgoznak Citroin-nél, Regnault-nál vagy Peugeot-nál és gyártják a kocsikat,, amely r kocsik azután francia márkával, vámmal r srílyosan megterhelve ide jönnek Magyarországra és itt magyar emberek veszik meg azt a kocsit, amelyet Franciaországban magyar munkások készítettek. Pedig ezt nálunk is meg lehetne csinálni, ha a gyárakat kellő támogatásban részesítenék. Nagyon kérem a minister urat, hogy miután minden érdekeltség amellett van, hogy a magyar gyáripart vegyék figyelembe, érvényesítse igen energikusan kétségtelenül nagy befolyását a gyáirpar érdekében. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A közszállitási szabályzat alapgondolata az, hogy nyilvános pályázat kiírásával kell az állam részére a szükséges megrendeléseket megtenni. (Rupert Rezső: Ez az egyetlen biztositék a panama ellen!) Egyúttal 64*
