Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

458 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. kast kereső munkáltató, biztositja-e annak a munkásnak a létfentartását. De ezzel az állami munkaközvetítő hivatal egyáltalában nem tö­rődik, sőt arról-hires, hogy a legolcsóbb mun­kaerőket ő szállítja, s ép ezért tud olyan nagy számot is kimutatni a közvetítésnél, mert mint mondottam, akinek olcsó munkaerőre van szüksége, ide fordul s ez a hivatal szállítja a legolcsóbb munkaerőket, tekintet nélkül arra, hogy a felkínált munkabér a megélhetést biz­tosit ja-e. (Rothenstein Mór: A sztrájktörőkből kerülnek ki!) Fontos az is, hogy ott, ahol a munkások jogos bérköveteléseket -támasztanak a munkál­tatóval szemben s az nem teljesiti ezeket a jo­gos bérköveteléseket, vagy egyéb más a mun­kaviszonyra vonatkozó követelést támasztanak és ezeknek a teljesitése nem történvén meg, munkájukat beszüntetni kénytelenek, az állami munkaközvetítő hivatal, amely olcsó pénzért közvetit munkaerőket, ezzel lehetet­lenné teszi, hogy a jogos követelések megvaló­suljanak, mert a rendelkezésre álló állomány­ból, habár csak ideig-óráig is, a jogos bérharc letörésére mindenkor tud annyi munkaerőt küldeni, hogy a harcot meg tudja törni és a munkásokat jogos követeléseiktől el tudja ütni. Ezen indokaim alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összeghez jó lélekkel hozzájáruljak, miért is az állami munkaköz­vetítő részére előirányzott 993,960.000 koronát kitevő összeget sokallom, azt ellenzem és va­gyok bátor itt a kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlani, méltóztassék oda töre­kedni, hogy az állami munkaközvetítő hivatal­nál azok a szempontok, amelyeket bátor vol­tam megjelölni, megvalósitásra kerüljenek, mert ezek megvalósitása nélkül az állami mun­kaközvetítő hivatal nem ér hajítófát sem, és teljesen jogosan használják — hogy köznyel­ven szóljak — azt a megjelölést, amelyet a munkások az állami munkaközvetítő hivatni megjelölésére használnak, t. i. nem nevezik egyébnek, mint köpködőnek. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Baticz Gyula! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Azt hi­szem, nem végzek felesleges munkát, amikor ehhez a tárgyhoz felszólalok és ugy képviselő­társainkat, valamint magát a kereskedelem­ügyi minister urat is a szóbanforgó kérdésről felszólalásainkkal felvilágosítjuk. Természe­tesnek tartom ugyanis azt, hogy azok az urak, akik ilven ipari kérdésekkel, mint a munka­közvetítéssel és hasonló kérdésekkel közvetle­nül nem foglalkoznak, nem lehetnek tisztában ezekkel a belső titkokkal és ügyekkel, ame­lyek feltétlenül szükségesek a munkaközvetítő intézménynél is. A munkaközvetítő intéz­ménynek nemcsak egy bürónak kell lennie, nem elég, ha az egyszerűen feljegyzi a mun­káltatók számát, akik munkásért hozzá for­dulnak és listázza azoknak a munkásoknak a számát, akik munkaalkalmakat keresnek, ha­nem tényleg a munkaközvetítő hivatalnak olyan hivatalnak kell lennie, amely a munká­sokkal, a munkás viszony okkal és munkás­szempontokkal is tisztában van s ezeket elő­térbe tolva, igyekszik az igényeket kielégíteni. A munkaközvetítő hivatal, amiként azt a minister ur jelenti, épen az indokolásban tényleg nyilvántartott 105.814 munkát kereső egyént s ebből elközvetitett 49.494-et. Én most nem akarok a részletekre kitérni, mert hiszen az előttem szóló képviselőtársam kitért ezekre, csupán csak számszerűleg akarom bizonyitani évi december hó 11-én, pénteken. és alátámasztani azt, amit Kabók Lajos igen t. képviselőtársam mondott. Ugyanis ha az előirányzott összeget elosztom a közvetített munkások számával, akkor megdöbbentő ered­ményt kapok, melyből megállapítható, hogy a kimutatás szerint egy elközvetitett munkás költsége 33.475 koronába kerül. Ez a szám fé­nyesen igazolja azon állításomat, hogy ez az intézmény igen nagy luxust jelent, mert pl. ha a szakszervezetekben is az elközvetitett munkások koponyánkónt 34.000 koronába ke­rülnének, akkor szakszervezet már régen tönkre ment volna, azt maguk a munkások régen széjjelrugták volna, mert nem tudták volna a fentartására szükséges összeget elő­teremteni. Ez a szám igazán fényesen bizonyítja, hogy a munkaközvetítő hivatal ezidő szerint nem áll hivatásának magaslatán és céljának nem felel meg. Mindennek ellenére én magát a munka­közvetítő hivatalt nem tartom felesleges in­tézménynek, csak demokratizálni kellene és he­lyes irányba terelni, helyes alapra fektetni an­nak célját és intencióját. Amint látjuk, a beteg­segélyző pénztáraknál az autonómia megvoná­sával együttjáró hiányosságokat, ugyanaz a baj mutatkozik a munkaközvetítő hivatalnál is. Ennek is meg-vonták az autonómiáját; a hozzá­értő szakszerű emberek ki vannak^ zárva a munkaközvetítő ügyeinek intézéséből, ennek következtében egészen természetes dolog, hogy maga a hivatal nem rendelkezik azzal a szak­képzettséggel, ami az ilyen intézmény ügyei­nek lebonyolításánál megkívántatik, hanem egyszerűen bürokratikus módon. hivatalosan intézik el az ügyeiket. Ennek az eredménye az­után, hogy az államháztartásnak ily súlyos százezreibe, sőt millióiba kerül ez az egyébként gyatra és meg nem felelő munkaközvetítő hi­vatal. Nem akarok a kérdésnél sokáig időzni. Feltételezem, hogy a kereskedelemügyi minis­ter ur ezt különösen azokból a szeiirpontokbói­amelyeket itt feleimiitettünk, vizsgálat tár­gyává fogja tenni és remélem, igyekezni fog a munkaközvetítőt demokratikus alapokon, szak­erők bevonásával olyan hivatallá fejleszteni, amely a maga céljának meg is fog felelni. Mai formájában áz erre a célra előirányzott össze­get soknak tartom és ennélfogva nem is fogad­hatom azt el. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Senki sincs felirat­kozva. Elnök : Kérdem a t. Házat, kiván-e meg valaki szólani 1 (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bere­kesztem. A minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Már a nemzetgyűlés teg­napi ülésén bejelentettem, hogy a Munkaköz­vetítő Hivatal költségvetése már a legköze­lebbi alkalommal nem a kereskedelemügyi, hanem a népjóléti tárcánál fog tárgyaltatni, mert az a kereskelelemügyi tárcától a nép­jóléti tárcához került át. (Rothenstein Mór: De mit jelent ez ? —- Malasits Géza : Az állapotok megrosszabbodását !) Azt hiszem, akkor lesz­nek azután aktuálisak azok a kérdések is, ame­lyek a munkaközvetítő hivatal reformjával kapcsolatosan felmerültek. De miután azt lá­tom, hogy igen sok államban, a legkülönbö­zőbb államokban is, igen jól bevált az állami munkaközvetítő hivatal, nem tudom akadá­lyát látni annak, hogy minálunk is miért ne lehessen megfelelően működő munkaközvetítő

Next

/
Thumbnails
Contents