Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

458 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. kast kereső munkáltató, biztositja-e annak a munkásnak a létfentartását. De ezzel az állami munkaközvetítő hivatal egyáltalában nem törődik, sőt arról-hires, hogy a legolcsóbb munkaerőket ő szállítja, s ép ezért tud olyan nagy számot is kimutatni a közvetítésnél, mert mint mondottam, akinek olcsó munkaerőre van szüksége, ide fordul s ez a hivatal szállítja a legolcsóbb munkaerőket, tekintet nélkül arra, hogy a felkínált munkabér a megélhetést biztosit ja-e. (Rothenstein Mór: A sztrájktörőkből kerülnek ki!) Fontos az is, hogy ott, ahol a munkások jogos bérköveteléseket -támasztanak a munkáltatóval szemben s az nem teljesiti ezeket a jogos bérköveteléseket, vagy egyéb más a munkaviszonyra vonatkozó követelést támasztanak és ezeknek a teljesitése nem történvén meg, munkájukat beszüntetni kénytelenek, az állami munkaközvetítő hivatal, amely olcsó pénzért közvetit munkaerőket, ezzel lehetetlenné teszi, hogy a jogos követelések megvalósuljanak, mert a rendelkezésre álló állományból, habár csak ideig-óráig is, a jogos bérharc letörésére mindenkor tud annyi munkaerőt küldeni, hogy a harcot meg tudja törni és a munkásokat jogos követeléseiktől el tudja ütni. Ezen indokaim alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összeghez jó lélekkel hozzájáruljak, miért is az állami munkaközvetítő részére előirányzott 993,960.000 koronát kitevő összeget sokallom, azt ellenzem és vagyok bátor itt a kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlani, méltóztassék oda törekedni, hogy az állami munkaközvetítő hivatalnál azok a szempontok, amelyeket bátor voltam megjelölni, megvalósitásra kerüljenek, mert ezek megvalósitása nélkül az állami munkaközvetítő hivatal nem ér hajítófát sem, és teljesen jogosan használják — hogy köznyelven szóljak — azt a megjelölést, amelyet a munkások az állami munkaközvetítő hivatni megjelölésére használnak, t. i. nem nevezik egyébnek, mint köpködőnek. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Baticz Gyula! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, amikor ehhez a tárgyhoz felszólalok és ugy képviselőtársainkat, valamint magát a kereskedelemügyi minister urat is a szóbanforgó kérdésről felszólalásainkkal felvilágosítjuk. Természetesnek tartom ugyanis azt, hogy azok az urak, akik ilven ipari kérdésekkel, mint a munkaközvetítéssel és hasonló kérdésekkel közvetlenül nem foglalkoznak, nem lehetnek tisztában ezekkel a belső titkokkal és ügyekkel, amelyek feltétlenül szükségesek a munkaközvetítő intézménynél is. A munkaközvetítő intézménynek nemcsak egy bürónak kell lennie, nem elég, ha az egyszerűen feljegyzi a munkáltatók számát, akik munkásért hozzá fordulnak és listázza azoknak a munkásoknak a számát, akik munkaalkalmakat keresnek, hanem tényleg a munkaközvetítő hivatalnak olyan hivatalnak kell lennie, amely a munkásokkal, a munkás viszony okkal és munkásszempontokkal is tisztában van s ezeket előtérbe tolva, igyekszik az igényeket kielégíteni. A munkaközvetítő hivatal, amiként azt a minister ur jelenti, épen az indokolásban tényleg nyilvántartott 105.814 munkát kereső egyént s ebből elközvetitett 49.494-et. Én most nem akarok a részletekre kitérni, mert hiszen az előttem szóló képviselőtársam kitért ezekre, csupán csak számszerűleg akarom bizonyitani évi december hó 11-én, pénteken. és alátámasztani azt, amit Kabók Lajos igen t. képviselőtársam mondott. Ugyanis ha az előirányzott összeget elosztom a közvetített munkások számával, akkor megdöbbentő eredményt kapok, melyből megállapítható, hogy a kimutatás szerint egy elközvetitett munkás költsége 33.475 koronába kerül. Ez a szám fényesen igazolja azon állításomat, hogy ez az intézmény igen nagy luxust jelent, mert pl. ha a szakszervezetekben is az elközvetitett munkások koponyánkónt 34.000 koronába kerülnének, akkor szakszervezet már régen tönkre ment volna, azt maguk a munkások régen széjjelrugták volna, mert nem tudták volna a fentartására szükséges összeget előteremteni. Ez a szám igazán fényesen bizonyítja, hogy a munkaközvetítő hivatal ezidő szerint nem áll hivatásának magaslatán és céljának nem felel meg. Mindennek ellenére én magát a munkaközvetítő hivatalt nem tartom felesleges intézménynek, csak demokratizálni kellene és helyes irányba terelni, helyes alapra fektetni annak célját és intencióját. Amint látjuk, a betegsegélyző pénztáraknál az autonómia megvonásával együttjáró hiányosságokat, ugyanaz a baj mutatkozik a munkaközvetítő hivatalnál is. Ennek is meg-vonták az autonómiáját; a hozzáértő szakszerű emberek ki vannak^ zárva a munkaközvetítő ügyeinek intézéséből, ennek következtében egészen természetes dolog, hogy maga a hivatal nem rendelkezik azzal a szakképzettséggel, ami az ilyen intézmény ügyeinek lebonyolításánál megkívántatik, hanem egyszerűen bürokratikus módon. hivatalosan intézik el az ügyeiket. Ennek az eredménye azután, hogy az államháztartásnak ily súlyos százezreibe, sőt millióiba kerül ez az egyébként gyatra és meg nem felelő munkaközvetítő hivatal. Nem akarok a kérdésnél sokáig időzni. Feltételezem, hogy a kereskedelemügyi minister ur ezt különösen azokból a szeiirpontokbóiamelyeket itt feleimiitettünk, vizsgálat tárgyává fogja tenni és remélem, igyekezni fog a munkaközvetítőt demokratikus alapokon, szakerők bevonásával olyan hivatallá fejleszteni, amely a maga céljának meg is fog felelni. Mai formájában áz erre a célra előirányzott összeget soknak tartom és ennélfogva nem is fogadhatom azt el. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Senki sincs feliratkozva. Elnök : Kérdem a t. Házat, kiván-e meg valaki szólani 1 (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Már a nemzetgyűlés tegnapi ülésén bejelentettem, hogy a Munkaközvetítő Hivatal költségvetése már a legközelebbi alkalommal nem a kereskedelemügyi, hanem a népjóléti tárcánál fog tárgyaltatni, mert az a kereskelelemügyi tárcától a népjóléti tárcához került át. (Rothenstein Mór: De mit jelent ez ? —- Malasits Géza : Az állapotok megrosszabbodását !) Azt hiszem, akkor lesznek azután aktuálisak azok a kérdések is, amelyek a munkaközvetítő hivatal reformjával kapcsolatosan felmerültek. De miután azt látom, hogy igen sok államban, a legkülönbözőbb államokban is, igen jól bevált az állami munkaközvetítő hivatal, nem tudom akadályát látni annak, hogy minálunk is miért ne lehessen megfelelően működő munkaközvetítő