Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. Igen különös dolog", ha a túloldal elveszti objektivitását és olyannal vádol egy egész pártot, amellyel azt a pártot igazságosan vá­dolni nem szabad. (Szeder Ferenc: -Nem vá­dolja senki!) Épen tegnap részletesen foglal­koztam — természetesen több objektivitással, mint a t. képviselő ur (Ellenmondások a szélső­baloldalon.) — az utüggyel s akkor, amikor a magunk részéről is abban a felfogásban vol­tunk, hogy az utügyet szervesen kell rendezni, igazán nem tudom felfogni, hogy jogosan vá­dolhat-e minket egy párttöredék, vagy egy egész párt (Zaj a szélsőbaloldalon.) azzal, hogy mi érzéketlenek volnánk az utügyek iránt. (Malasits Géza: Az urak a legközelebbi vá­lasztáson valamennyien elférnek egy omni­buszban! — Zaj.) Lehet, hogy az igen t. Mala­sits képviselő urnák ez a felfogása, (Malasits Géza: Erős hitem!) azt is megengedem, hogy társai között kitűnik bizonyos objektivitással, de nem tanácsolnám neki, hogy a kerületembe jöjjön. (Szabó Imre: Betörne a feje, ugye?) Egyáltalán, a szocialista képviselő urak nem találnának arra a szives fogadtatásra, mint nagyhangú beszédeik után következtetni le­hetne, (Klárik Ferenc: Majd meglátjuk!) mert a magyar népet s különösen az én választóke­rületemet szocialista vagy szociáldemokrata maszlagokkal félrevezetni nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mi szeretjük a népünket és a nép érdeké­ben lelkiismeretesen teljesítve kötelességün­ket, mindent elkövetünk. Mi tudjuk, hogy nem az ipari munkásoknak, hanem elsősorban a falu népének kel] a nagyon rossz utakat meg­javítanunk. (Baticz Gyula: Önök csak a nagy­birtokot kénviselik! — Naav zaj a szélsőbal­oldalon.) Hiába zu írnak, hiába lármáznak, az igazságot lekiabálni nem lehet. Azok a falusi emberek a fekete földön, amikor eső esik, ret­tenetes módon szenvednek állataikkal együtt, mert hiszen az állat is szenved: ha pedig szá­razság van. akkor homokos vidéken, ahol *az ut nincs kiépitve. rettenetesek az állapotok. Ezt mi jól érezzük, ehhez nem szükséges, hogy Szeder képviselő ur felvilágosítson bennünket. A falusi emberek jobban értenek ehhez, mint Szeder képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi igenis, átérezzük ennek szükségessé erét, de nem mindig a nagy hang az irányadó. Azt hiszem, hogy a t. minister ur akkor, amikor egy komoly, indokolt felszólítás van. elhatá­rozásának indokai közé inkább ezeket fogja felvenni, mint az ilyen tulajdonkénen izs'ató beszédeket, amilyent a képviselő ur is mon­dott. (Nam; zaj a szélsőbaloldalon. —• Szeder Ferenc: Hogy mer ilyent mondani! Szeren­osétlen ember! — Dénes István: Jó szolgabíró lenne!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barthos Andor: A műveltégi különbség közöttünk az, hogy én nem reflektálok az ön szavaira. Ha valami nem objektivitással van alátámasztja, az nézetem szerint izgat. Ezt te­hát nem abban az értelemben mondtam, mint ahogyan önök e-ondolták. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Klárik Ferenc: Ne mondjon olyat, hoery izgat! Maga izgat!) Miért izgatok? Mondja meg. mivel izgatok? (Szabó Imre: Azzal, hogy kétségbe vonja más jóhiszeműségét! — Kabók Lajos: A jelenlétével izgat!) Erre nézve na­gyon nehéz önökön segítenem, mert engem egy választókerület becsületes választás utján küldött ide s nekem is annyi szavam van, mint önöknek. (Szeder Ferenc: Annyi nekem is van, mint önnek, amig itt leszek. — Zaj.) évi december hó 11-én, pénteken. 445 Az olyan felszólalással tehát, mint amilyen az előttem szólott felszólalása volt, legfeljebb azt idézik elő, hogy mi átérezzük a felszólalás igazságtalanságát, ő azonban az ügyet semmi­vel sem védte meg. Megszavazom a tételt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Nem érez maga semmit a világon, csak jár a szája!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor: Szabad ilyet mondani, ké­rem? (Zaj. — Elnök csenget.) Először tanuljon annyit, amennyit én tanultam, akkor beszél­jen! (Klárik Ferenc: Magától nem tanulok semmit! Ha tanulni akarok, mástól tanulok, okosabb embertől!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! ügy va­gyok én is, mint az előadó ur, hogy nem akar­tam felszólalni, mert tényleg mindenki a ke­reskedelemügyi minister ur nyilatkozatalt várja ezekben a kérdésekben. De az a kifeje­zés, amelyet az előadó ur használt, az a bizo­nyos hiábavalósága az ellenzéki felszólalásnál-: és az arra keletkezett visszhang, amelyből mindannyian tanulhatunk, mégis csak arra késztet, hogy felszólaljak. Az igen t, előadó ur tévedésben van akkor, amikor kifogásolja az ellenzék felszólalásait oly irányban, hogy egy-egy tételt kiragad, holott az egész költségvetés szerves egész. Bo­csánatot kérek, a részletes tárgyalásnak öpen az a célja, hogy tételenként, tehát egy-egy té­telt kiragadva, tárgyaljuk a kérdéseket. Ha az igen t. előadó ur »falrahányt borsó«-ról be­szél, legfeljebb a javaslatokra mondhatja ezt, amelyek szavazás alá kerülnek, mert az igen t. előadó ur és az azonos gondolkozású képvise­lők többsége leszavazza azokat az inditványo­kat, s így ez valóban falrahányt borsó. De bo­csánatot kérek, azokat a felszólalásokat, ame­lyeket itt hallottunk, még sem lehet hiábava­lóknak tekinteni még akkor sem, ha a t. elő­adó ur és a többség az e felszólalások során beadott javaslatokat le is szavazza, mert min­den nemzetgyűlési képviselőnek tudnia kell, hogy azoknak a ministeriumi tisztviselőknek, akik a legközelebbi költségvetés összeállításán dolgoznak, a múlt költségvetés tárgyalásakor elhangzott parlamenti felszólalásokat a lehető legkomolyabban kell sorba venniök és az itt elhangzott szavakat tekintetbe véve, kell mi­nistereiknek javaslatot tenniök. Még sem lesz tehát falra hányt borsó, ha innen, ezekről a padokról, az utügyekhez, vagy most ehhez a beruházási tételhez, hozzászól egy képviselő és azt mondja, hogy kevésnek tartja ezt a 14 milliárdot és 30 milliárdot java­sol. Az 1926—27-iki költségvetés feldolgozási­nál mindenesetre mérlegelés alá kertit ez a gondolat és számot tesz az, hogy már ennél a költségvetési tárgyalásnál is kévéseitek — so­kan, egyesek vagy pártok — a beruházásokra szánt összeget és nagyobb összeg felvételét kérték. Hogy az igen t. előadó urnák ez a kifeje­zése mennyire nem volt helytálló és mennyire igazságtalan volt, azzal az objektiv hanggal szemben, amelyről az összes délelőtti felszóla­lások kapcsán cs-ak elismeréssel lehet nyilat­kozni, bizonyítja, hogy egy ilyen helytelen megállapítás nyomban milyen visszhangot szül s rögtön összecsapások történnek a parla­mentben, rögtön nézeteltérések jutnak fel­színre, amelyek azután a személyeskedések határába csapnak át. Síi*

Next

/
Thumbnails
Contents