Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

442 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. A felmerült két egyéb kérdés, t. i. az utak mellett levő gyümölcsfák kérdése és az utkaparók kiképzését illető kérdés tekintetében azt válaszolhatom, hogy mi a gyümölcsfák gondozására az idei költségvetésbe háromszor akkora összeget alítottunk be, mint a tavalyi költségvetésbe; ez az, amivel egészen szűk keretek között boldogulni tudunk. Ami az utmesterek és utkaparók kiképezte tését illeti, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy nem annyira a kiképzésben van a hiba, hanem ott, hogy éveken keresztül nagyon keveset tudtunk az utakon rekonstruálni; úgyhogy a baj a legtöbb esetben ott volt, hogy nem tudtunk megfelelő hengerelést csinálni és hiába igyekezett az az utkaparó, hogy megfelelő karban tartsa azt a bizonyos útrészt, mert a megfelelő hengerelés hiányában nem tudta azt megtenni. Most már a tavalyi budgetbe beállított tételek folytán nagyobbodott uti hengereink száma, azonkívül kijavíttattuk a a régi utihengereket, melyek rossz állapotban voltak, úgyhogy ma már sokkal tekintélyesebb számú utihengerrel dolgozunk, s amint a budgetből méltóztatnak látni, a fedőanyagra is sokkal nagyobb tételek vannak előirányozva, úgyhogy megvan a fokozatos javulás lehetősége. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 4. rovatot elfogadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 4. rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 4. rovatot elfogadta. Következik az 5. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): II. Állami anyagraktárak. 5. Rovat. Személyi járandóságok 2.632,652.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Petrovits György jegyző (olvassa): 6. Kovát. Dologi kiadások 927,468.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Petrovits György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Állami hidak helyreállitására 1.676,600.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Petrovits György jegyző (olvassa): Beruházások. 1. Rovat. Àz állami közutakon lévő nagyobb fahidaknak végleges jellegű hidakká való átépítésére 8.700.000.000 K. — Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Bármenynyire iparkodott is a kereskedelemügyi minister ur előbbi felszólalásában megnyugtatni bennünket abban a tekintetben, hogy elég jelentős összegek kerülnek kiutalásra a munkálatok elvégzésére, ennek dacára a beruházások 1. rovatánál is azt kell mondanom, hogy kicsiny *az az összeg, amely erre a célra ki van hasítva. Bátor vagyok megemlíteni, hogy^ akkor, amikor beruházási programmunk még nem volt, amikor a Népszövetség nem adott semmilyen összeget beruházási célokra, akkor is bizonyos jelentős összegeket fordított a kormány ilyen munkálatok elvégzésére. Most pedig, amidőn a külföldi kölcsönből a múlt évi költségvetés feleslegéből és az idei költségvetésbe beállított beruházási tételekben — ez fennen A

T

an hangoztatva — mintegy 82 millió aranykorona, áll rendelkezésre különböző beruházási célokra, akkor azt kell mondanom, hogy az ilyen fontos dolgokra nem jutott elegendő összeg. Ezt kell mondanom különösen akkor, ha figyelembe veszem, hogy 1924/25-ben, amikor még külön beruházási programm nem évi december hó 1A éri, pénteken. volt, az állami közutakon levő nagyobb fahidaknak végleges jellegű hidakká való átépítésére majdnem 3 milliót lehetett kihasítani, most pedig, amikor nagy beruházási programm van, amikor sok esztendei munkálatnak elmaradása után vagyunk, erre a célra csak 8.700,000.000 korona jut. Megértem az indokolásból, amit a minister ur érvül hoz fel, hogy itt megkezdett munkálatok folytatásáról van szó. Az indokolásban foglaltaknál fogva természetesnek tartom, hogy ez meghatározott költségvetés, hiszen annak idején megállapították, hogy a munkálatok mibe kerülnek és most egyszerűen csak ki van vetve az az összeg, amely szükséges a megkezdett munkálatok befejezéséhez. Nem is erre irányul a kifogásom, hanem arra, hogy szűkre szabott a programm. Az erre az esztendőre szóló programm szűkre szabott, mert nemcsak az indokolásban feltüntetett Rápca-hid, Zala-hid, Rába-hid, Kerka-hid, Körös-hid. Hernád-hid, Egerpata k-hi cl rendezésére és végleges hidakká való átalakítására .van szükség, hanem tudomásom szerint az országban még számos olyan fahid és nem végleges jellegű hid van, amelyek végleges jellegű hidakká való átalakításra szorulnak és ezért a programúinak bővebbnek kellett volna lenni. Erre a célra nem 8.700,000.000 koronát kellett volna kihasítani akkor, amikor beruházási programmunk van, amidőn a nyáron nagy hangon hallottuk hirdetni, hogy micsoda munkálatokat fognak ebben a költségvetési évben kiadni es hogy a beruházásokkal milyen nagy mértékben fog a kormány a munkanélküliség enyhítéséhez hozzájárulni. Már megemlítettem az általános vita során, hogy á munkálatok legnagyobb részével elmaradtunk. Ez a jövő esztendőre marad és nem tudom ebben a pillanatban, hogy a jövő esztendőben majd micsoda akadályok fognak ezeknek a munkálatoknak elvégzése elé tornyosulni. Az ilyen munkálatoknak, mint aminők ezek is, amelyek beruházási jellegűek, meg kellett volna mutatkozniuk az időjárás ellenére is az iparban, mert ugy tudom, hogy ezek nem cementhidak, hanem vasszerkezetű hidak lesznek, amelyeket a gyárakban készítenek el teljesen összeállítva, úgyhogy a helyszínen csak bizonyos szegecselés! munkálatokat végeznek rajtuk a teljes összeállítás érdekében, mert a munka legnagyobb részét bent a gyárban már elvégezték. Tudomásom szerint azokban a gyárakban, amelyek ilyen hid- ' szerkezetekkel foglalkoznak, ilyen munka alig van, úgyhogy nagyon valószínűnek látszik, hogy ezek a munkálatok már el is készültek és most csak a költségvetésbe vannak beállitva^ Ez néni jelentheti a munkanélküliség enyhülését, nem jelentheti vée-eredményben a beruházási programm teljesítését. Újból hangsúlyozom: keveslem azt az öszszeget, amely erre a célra a költségvetésbe beállittatott, mert sokkal nagyobb ebben az országban a minden irányú leromlás, semhogy ilyen csekély tételekkel a bajon segíteni es a helyzeten kellő módon javítani lehetne. Habár teljesen tisztában vagyok azzal, hogy felszólalásommal a feltüntetett összegeken változtatni nem tudok és határozott meggyőződésem, hogy a minister ur sem enged meg ezen semmiféle változtatást és ahhoz a kormánypárt sem járulna hozzá, mégis szükségesnek tartottam mindezeket elmondani főképen azért, mert ugy tudom, hogy ujabb netgyobbarányu beruházási programm előtt ál-