Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-481

A nemzetgyűlés 481. ülése 1925. ei Itt van tehát az abnormis helyzet, ahol javítani kell. Ami pedig a szuperfoszfát tarifáját illeti, ennél ma 37%-kal kisebb a fuvardíj, mint békében volt, (Gaal Gaszton: Több fuvardíjat kell fizetni a műtrágya után, mint békében!) ami egészen természetes, mert hiszen a Máv.-náí a 16., 17. és 18. koesirakományu teheráru osztályoknál — ezek forgalma az összforgalom Vs-ét teszi ki — nemcsak, hogy nem keresnek semmit az államvasutak, hanem egyenesen ráfizetnek, mert még az önköltséget sem tudják megkeresni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt tehát nincsen javitani való. Azt is el kell ismernem, hogy a magyar vasúti kötelék második rész első füzetében a mezőgazdasági és ipari cikkek egész sorára — ez a kiviteli tarifára vonatkozik — kedvezményeket adott 15%-tól egészen 50%-ig. Elismerem továbbá, hogy a díjszabás a második rész második füzetben szintén egészen 80%-ig menő kedvezményeket állandósított. Be érvényesítettek díjmérsékléseket is. Felemlítem, hogy a magyar—adriai forgalomban a jugoszlávokkal és olaszokkal megegyezően különböző árucikkekre 30—35%-ig menő kedvezések biztosíttattak. Amit pedig Fábián képviselő ur közbeszólásában emiitett, a főzelékekre nézve is van idénykedvezmény. Természetesen ez nem lehet állandó, ez magától értetődik, mert a főzelék is idényhez kötött cikk, tehát tarifájának is idénytarifának kell lennie. Egészen vigasztaló képet csak a tejnél nyerünk. Utána néztem a dolognak és megállapítottam, hogy a béketarifával szemben a tej tarifája 41%-kal kedvezőbb, itt azonban figyelembe kell venni, hogy a tejet tartánykccsikban is, kannákban is szállítják. A kannákban szállított tejnél 59%-kal kedvezőbb a helyzet a békebelivel szemben, a tartánykocsiban szállított tejnél pedig 52%-kai kedvezőbb, sőt a tejnek jelenleg hatályban lévő tarifájánál is az a helyzet, hogy a rendes díjtétellel szemben a kedvezés 63%, a kannákban történt szállításnál 74% és a tartánykocsiban történő szállításnál 70%. (Mozgás a középen.) Ezen nem lehet disputálni, mert én hivatalos, illetőleg föltétlenül hitelt érdemlő adatokat szoktam előhozni, ha valamit mondok. Ami a helyiérdekű vasúti díjszabást illeti, természetesen nincsen olyan született léíny aki erről elismerőleg tudna nyilatkozni, (Forster Elek: Sajnos, érezzük!) Teljesen igaza van Gaal Gaston t. képviselőtársamnak abban, amit e részben mondott, de erről az igen t. minister ur sem tehet. A helyzet az, hogy régebben is meg volt a helyiérdekű vasutak díjszabási különállása, a teóriában ma is meg van, az a körülmény azonban, hogy 10%-os építkezési pótilletékkel sújtják a helyiérdekű vasutakat, valamint az, hogy a díjszámítás tört, módfelett megdrágítja a vasúti fuvarokat és ennélfogva mérhetetlen hátrányban vannak azok a termelők, akik a vicinális vasutak mentén laknak. Megjegyzem, épen ugv van ez a belfor°a]ómban, mint a nemzetközi relációban is, különösen azokban a viszonylatokban, amelyekben több helyiérdekű vasút rövid távolságokkal vesz részt, a tortát számítás folytán horribilis eredmények jönnek ki. Igen kérem a t. minister urat, legyen szives odahatni, hogy valamivel lüktetőbb legyen már az idevonatkozó tanulmány, és oldják meg ezt a kérdést. Nem praejudikálok, nem mondom én azt, hogy ugy oldják meg, amint az a háború előtt volt amikor a kezelési illetékeket rövidítették, de a kérdést meg kell oldani- Mindenesetre iga? az, amit vádként felhoztak, hogy az a körüli december hó 10-én, csütörtökön. 397 meny, hogy a helyiérdekű vasutakkal kapcsolatban az átmeneti díjtételek most nem jelentkeznek, rosszabbítja a helyzetet a régivel szemben. Végül kérem a t. minister urat arra, hasson oda, hogy a forgalom ^ megszerzése, megtartása, sőt fejlesztése érdekében köteléki díjszabások állapíttassanak meg minél előbb a nemzetközi forgalomban. Áttérek most az ipartestületek ügyére. Ehhez azért merek hozzászólni, mert 15 éven át az ipari közigazgatási osztály élén állottam. (Éljenzés. — Strausz István : Még pedig sok sikert aratott !) Azt már nem tudom, azt a kritika mondja meg, nem dicsekedhetem, nem vagyok én Száli. (Élénk derültség.) Méltóztatnak tudni, hogy a céh-rendszer összeomlása után a korszellem az ipari szabadságot kívánta és akkor megalkották az ország legroszszabb törvényét, az 1872 : VIII. tcikket. Ebben a törvényben, minthogy az egész vonalon végighúzódott az iparszabadság elve, a társulásnál is a szabadságot mondták ki és azt, hogy békéltető-bizottság működjék. Az egész paragrafus talán öt sorból áll. Amikor a Matlekovich-féle törvénytervezet hatályba lépett, nevezetesen az 1884 : XVII. tcikk, annak 122. §-ában félig-meddig a kényszertársulás eszméje állapíttatott meg, de nem egészen. Miért ? Azért, mert a törvény kimondta, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban és községekben ott, ahol legalább száz iparos van, az iparosok többségének kívánságára ipartestületet kell alakítani. A kisebbségre nézve tehát ez kényszertársulás volt. Hozzájárult ehhez a hatósági ügykör, vagyis az elsőfokú iparhatóságok ügykörét bizonyos vonatkozásban átruházták az ipartestületekre. Az 1922 : XII. te. igyekezett nagyobb hatáskört biztositani az ipartestületeknek, nevezetesen megadta nekik azt a jogot... (Zaj a jobboldalon.) — bocsánatot kérek, nekem is kellemetlen, hogy ha zavarnak (Halljuk! Halljuk !) — mondom, ez a törvény kitágította bizonyos tekintetben az ipartestületek hatáskörét, nevezetesen vélemény adási jogot biztosított számukra az iparigazolványok és az iparengedélyek kiszolgáltatása előtt és mint a budapesti kereskedelmi és iparkamara 1924. évi jelentéséből olvasom, az ipartestületek tudtak is ezzel a joggal élni. Behozta továbbá ez a törvény a mestervizsgát, a szakvizsgát, a szakképzettség igazolásának megkönnyítésére szolgált. Mindezek az intézmények, hogy ugy mondjam, beváltak, ott állt meg azonban a törvényalkotás, hogy az ipartestületek reformját megalkossa (Ugy van ! Ugy van !) és azt, amit olyan régóta emlegetnek, ami azonban, azt hiszem, nagyon helyesen egész más alakban jön létre, nevezetesen az úgynevezett országos kézniűvestestületet. Az igen t. minister ur augusztusban küldte szét azt a törvénytervezetet, amelyet az illetékes osztály elkészített. Ezt áttanulmányoztam és csak grautlálhatok a törvény előkészítőinek és arra kérem az igen t. kereskedelmi minister urat, hogy ne tágítson az ott lefektetett igen helyes elvektől, — visszatérek itt arra a torzszülöttre, amely a koalíció idejében jött erre a világra. Az t, i. minden iparost és minden kereskedőt egyesíteni akar az ipartestületben. r

Ennek kritikája azután a debreceni kamara részéről hangzott el, mely kimutatta, hogy ha a debreceni kamara a törvényjavaslat tervezete szerint megalkotná őszes ipartestületeit, t. i. 80 ipartestületét, 70 kereskedernii testületeket r és nem tudom hány vegyes testületeit, az évenként 795.000 aranykoronába kerülne, holott a hét vár-