Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-481
 nemzetgyűlés 481. ülése 1925. évi december hó 10-én, csütörtökön. 3Ô9 körülbelül 70 millió aranykorona volt a havi import-szükséglete. Az exportot ugyanerre a területre vonatkozólag számította, hogy ezen a területen körülbelül 10%-kal kisebb. Ez az arány nagyjában megfelel a régi Magyarország külforgalmi átlagos számainak,^ hiszen nálunk, kivéve az 1908. esztendőt, a háború előtti években külkereskedelmi mérlegünknek rendesen körülbelül 10%-os passzivitása volt. Ha tehát a Szabóky-féle számításból indulok ki és azt mondom, hogy békében ennek a mostani Magyarországnak az összimportja havonta körülbelül 70 millió volt, ehhez hozzá kell számitanom, tekintettel arra, hogy nagyrészt ipari cikkek importáltatnak, körülbelül 40%-ot, ugy hogy azt kell mondanom, hogy abban az esetben, ha a felvevőképesség ezen a területen ugyanolyan volna, mint a békében: körülbelül 100 millió arany korona lenne a havi import erre a területre. Le kell azonban e 100 millióból vonnom egy összeget arra, hogy uj iparok alakulása folytán itt bizonyos termelési ágakban plusztermelés van és ezzel kapcsolatosan tekintetbe kell vennem azt, hogy mig a régi Magyarországon az összimportnak körülbelül háromnegyed része volt kész árucikk, a jelenlegi helyzetben az összimportnak csak körülbelül a fele része kész import-cikk, ugy, hogy leszámitok kereken havi 10 millió aranykoronát, amivel, azt hiszem, megfelelően megközelitettem a tényleges szituációt, és akkor arra az eredményre jutok, hogy ennek a területnek körülbelül havi 90 millió aranykorona import felelne meg a mostani árak mellett abban az esetben, ha a fogyasztási képességünk, a felvevő képességünk ugyanolyan volna, mint amilyen volt a békebeli időben. A differencia tehát abban áll, hogy ténylegesen a mi havi importunk ezidő szerint 70 millió aranykorona és ha meglenne a régi felvevőképességünk, akkor 90 millió aranykorona lenne. Hogy mikor fogjuk elérni ezt a békebeli nivót, ez attól függ, hogy hogyan fog növekedni fogyasztási képességünk. (Fábián Béla: Vásárlási képességünk!) De kétségtelen, hogy ha mi tarifa-szerződéseket fogunk csinálni, akkor gyorsítani tudjuk azt a tempót, amelyben ezt a nagyobb forgalmat elérni tudjuk. A tarifa-szerződéseknél a helyzet az, hogy azoknak az államoknak, amelyeknek akár régebbi nexusok folytán, akár eg3 r éb okokból vannak bizonyos előnyeik, olyan esetben, ha mi ő velük, az őket első sorban érdeklő árukra létesitünk a vámot csökkentő megállapodásokat, — amely estben dacára annak, hogy más állam is megkapja azt a legnagyobb kedvezmény folytán, ők lesznek abban a szituációban, hogy ezeket az árukat Magyarországra szállítsák — erős érdekük van a tarifa-szerződés létesitésében, ugy hogy ha velük létrejön egy tarifa-szerződés, egy bizonyos eltolódás állhat be az ő javokra a mi mostani importunkban, tehát annak a 70 milliós importnak keretén belül, amely ez idő szerint megvan. De van azután egy másik nagy előnyük abban, hogy ha egyrészt épen a tarifa-szerződésekkel kapcsolatban az áruk olcsóbbodása folytán, másrészt pedig a fogyasztási képesség fokozatos emelkedése folytán növekszik a mi importképességünk, akkor ebben a fejlődésben, ebben a növekedésben első sorban azok az államok fogják kivenni részüket, amelyek Magyarországgal tarifa-szerződést kötöttek. Ez tehát az érdekük azoknak az államoknak, amelyeknek velünk már a korábbi időkben is erősebb öszszeköttetóseik voltak. De ezt a kedvezményt nekik mi csak abban áz esetben adhatjuk meg, ha ezzel el tudjuk érni exportunk növelését, vagyis, ha el tudjuk érni azt, hogy bizonyos többlet-piacot biztositunk mezőgazdasági terményeink számára. Ennek a kérdésnek nálunk különös fontossága van, mert — amint előbb emiitettem — a mezőgazdasági termények aránylag árban kevésbé emelkedtek, mint az ipari termékek, ugy hogy nekünk mindenkor aránylag egy nagyobb kvantumot kell exportálnunk a mostani árviszonyok mellett ahhoz, hogy annak értéke megfeleljen a régebben exportált mennyiségnek. A főtörekvésünknek tehát arra kell irányulnia ezeknél a tarifaszerződéseknél, amelyek kétségtelenül előnyöket biztosítanak ezeknek a velünk szerződő államoknak, hogy viszont magunk számára a mezőgazdasági termények jobb elhelyezésének lehetőségét biztosítsuk. S én teljesen egyetértek az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek legutóbbi nagygyűlésén a gróf Hadik János részéről történt felszólalással, amikor ő azt hangsúlyozta, hogy csak abban az esetben szabad ezeket a szerződéseket megkötni, ha tényleg meg tudjuk kapni azoknak a fő mezőgazdasági cikkeknek számára, amelyek reánk nézve különös érdekkel birnak, azokat az előnyökéi, amelyek részünkre fontosak. (Fábián Béla: Borról meg főzelékről jó lesz már egyszer beszélni!) Ezek a cikkek elsősorban a gabona és ezzel kapcsolatosan a liszt, valamint a bor és azonkivül a főzelékek. Hiszen ezek azok a cikkek, amelyekről ebben az esetben szó van, ezek azok, amelyekre nekünk különösen súlyt kell helyeznünk. (ügy van! jobbfelöl.) Én látom, hogy a kereskedelmi tarifaszerződésekkel kapcsolatosan megnyilvánul bizonyos türelmetlenség és mintegy bizonyos igyekezet arra, hogy a kormányt siettessék ezen szerződések megkötésére. De le kell szögeznem azt, hogy nekünk kizárólag abban az esetben szabad ezeket a szerződéseket megkötnünk, ha általuk tényleg tudjuk biztositani a mezőgazdasági produktumok megfelelő elhelyezésének lehetőségét (Helyeslés.), mert egymagában az, hogy a tarifaszerződésekkel kapcsolatosan esetleg egyik vagy másik cikknél mi bizonyos árcsökkenést tudunk elérni, még nem elegendő ok arra, hogy mi sietve ilyen szerződéseket kössünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen épen az előbb volt szerencsém elmondani, hogy milyen index-számok vannak nálunk és azt hiszem, ezen számok mellet^ tudunk egyideig türelemmel lenni, ha tudjuk, hegy ezzel a türelemmel elérjük azt, hogy megfelelő megállapodásokat tudunk létesíteni. Amint azokból a külforgalmi adatokból, amelyeket az előbb statisztikai adatok alapján felsoroltam, méltóztatnak látni, az ország fogyasztóképessége a háború előtti időkhöz képest lényegesen csökkent. (Propper Sándor: A fogyasztóképesség megvolna, csak vásárlóképesség nincs! — Felkiáltások a jobboldalon: A kettő ugyanegy! Ezt értette a minister ur is!) Ugyanennek a fogyasztóképességnek csökkenését látjuk a mi mostani budgetünkben is, a mi egész adórendszerünkben is. A mi adóink sajnos, nagyrészt közvetett adók. (Farkas István: Sajnos!) Közvetett adók mindenkor olyan országokban szükségesek .amelyekben a gazdasági élet nem nagyon erős és amelyekben a gazdasági egyedek gyengesége folytán nem lehet egyenes adók formájában a szükséges összegeket megkapni. Mert mit jelent az a 55*
