Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-480
À nemzetgyűlés 480. ülése 1925, Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Barabás Samu: Még az apagyilkost is meghallgatják! — Lendvai István: Azt hallgatjuk épen!) Lendvai István képviselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért a mentelmi bizottsághoz utasitani. B. Petriehevich-Horváth Emil: Kijelentem, hogy én nálam ebben az ügyben sem Markó ügyvéd, sem senki soha nem járt, s hogy a Ministerium ban ebben az ügyben egyáltalában senki közbe nem járt. Arról, hogy a lakásépítő ministeri biztosságnál, vagy a referensnél valaki valamikor járt-e. én természetesen ebben a pillanatban kijelentést tenni nem tudok; mindenesetre leszögezni kivánom azt a tényt, hogy ha ezzel a tényállítással kapcsolatban az én személyemet méltóztatik bevonni ebbe az állításba, én vállalom a felelősséget, méltóztassék felelősség melletti megismételni ezt a kijelentést, és én módot adok arra, hogy azt a tényállítást a bíróság előtt igazolhassa. (Zaj a halközépen.) Ezzel is végeznem kell most már, mert ugy látom, hogy folytonosan fogalomzavarral méltóztatik küzdeni. A lakásépítő ministeri biztosság a Szalay-utca 10—12. sz. alatti házban van elhelyezve, annak III. emeletén, körülbelül 2—3 kilométernyi távolságban a népjóléti ministeriumtól. Én abban a hivatalos helyiségben délelőtt, a felek számára nyitva álló órák alatt soha meg nem jelenek, mert ez alatt az^ idő alatt a Petőfi-tér 1. sz. alatti irodahelyiségemben tartózkodom,, nincs tehát semmi módom arról meggyőződni, hogy ki jár abban a hivatalban és mit csinál. Én nem vagyok a lakásépítő ministeri biztosság vezetője, nem is voltam, így tehát minden olyan címzés, amely a lakásépítő ministeri biztosság számára szól, nem engem, hanem a ministeri biztost illet. (Eckhardt Tibor: A végén kiderül, hogy a postás felelős!) Bocsánatot kérek, nem bújok ki a felelősség alól, majd meg fogja látni a képviselő ur, hogy én a felelősség tekintetében ugy magammal, mint másokkal szemben igen szigorú mértéket szoktam alkalmazni. (Eckhardt Tibor: Ez volna a helyes!) Ami már most az interpellációnak olyan tényállításait illeti, — mert e két tényállításon kivül, hangsúlyozom, az összes többi tényállítások a bíróság előtt vannak — nem vagyok hajlandó itt, a nemzetgyűlés színe előtt, ahol módom sincs arra, hogy bizonyítékaimat produkáljam, észrevételeimet minden egyes dologra megtegyem, mondom, nem vagyok hajlandó kontradiktórius eljárásba bocsátkozni mindenféle apróbb és nagyobb állítással, mert annak fóruma nem a parlament, hanem a bíróság. (Eckhardt Tibor: De vádat nem emelt ellenük! Nem indított eljárást!) Elnök : Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Lendvai István közbeszól.) B. Petriehevich-Horváth Emil: Meg fog győződni róla az ország tisztességes közvéleménye és a parlament is akkor, amikor a bírósági ítéletek meg fognak jelenni, hogy igenis, ezen általam most kiemelt két ( r tény álladókon kivül, — amelyek közül az elsőért a ministeri biztosság vezetője indított sajtópert, a másikat pedig most hallottam először a parlamentben a mentelmi jog abszolút felelőtlensége alatt — az összes többi tényállítások a bíróság előtt vannak, fel lellek ajánlva részint mint évi december hó 9-én, szerdán. bizonyítékok, részint mint ellenbizonyitékok és azokból igenis a legszélesebbkörü bizonyítási eljárás fog indulni. Én leszek az, aki a legszélesebbkörü bizonyítást felajánlom és a magam részéről összes ellenbizonyitékaimat a legszélesebb mederben bíróság elé fogom vinni. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tihor : Vádat sem emelt !) Az igen t. interpelláló képviselő ur azt hiszi, hogy a bíróság előtt valamely tényállítás csak ugy foroghat fenn, ha a miatt külön vádat emelnek. (Eckhardt Tibor : Világos !) Dehogy. Itt általánosságban tartott gyanúsítások voltak. Tizenegy sajtóper van és már a második sajtóperben az egyik ilyen általános gyanúsító tényállítás igazolására ezt az egész mesét, ezt a több kötet mesét már a bíróság elé tálalták, és kérték ennek bizonyítását, amihez a magam részéről hozzájárultam. Tehát az első vagy második sajtóperben ez a tényállás már per longum et latum ki lesz merítve ós így semmi szükség nincs arra, — nincs is jogi lehetősége — hogy ugyanezen tényállás bizonyítását tizenegy sajtóperben megismételjük, hanem a következő sajtóperekben egyszerűen hivatkozás fog- történni a megelőző perben már lefolytatott bizonyítási eljárásra. Elvégre bármennyire is beesülöni azt a helyet, amelyet betölteni szerencsés vagyok, mégsem vagyok hajlandó arra, hogy életen.! öreg napjáig egyebet se csináljak, mint folyton sajtópereljek és a különböző bírósági fórumok előtt talán 30 vagy 40 sajtóperben bizonyítsam azt, — esetleg majd 10 esztendő után, mert hiszen néha egy szerencsésebb per elhuzódhatik meglehetősen hosszú ideig — hogy mit méltóztattak itt 1925-ben állítani. Én a lényeges tényállításokat inkrimináltam, sőt az első perben, amely a legsúlyosabb természetű volt, személyemre nézve az első birói ítéletben meg is kaptam a magam számára azt az elégtételt, (Eckhardt Tibor: Ez a tévedés! — Kiss Menyhért: Nem jogerős!) amelynél több elégtételt a magam személyére nézve nem kívánok és nem igényelek. (Lendvai István: Várja meg, amíg jogerős lesz! — Eckhardt Tibor: A tanuk nem voltak ott!) A másik sajtóperben, amelynek tárgyalása mához egy hétre van kitűzve, megint alkalmuk fog nyílni azoknak az uraknak, akik fennen hirdetik, hogy micsoda rettenetes adathalmazzal rendelkeznek, hogy a bíróság előtt a maguk igazát bebizonyítsák és végre egyszer kontradiktórius eljáráson belül igazolják be azokat az állításokat, amelyeket itt a mentelmi _ jog védelme alatt, vagy pedig odakünn az újságban óvatosan, a főtárgyaláson és a parlamenti ülésteremben történt események reprodukálásaként szoktak megismételni, amiért őket megint abszolúte mentesség illeti meg. (Lendvai István: Ön nem a mentelmi jog védelme alatt beszél 1 ? — Elnök csenget.) Itt kell rámutatnom arra a mesterkedésre, amely e rágalmak terjesztése körül történik. Nincs elég bátorság arra, hogy konkrét rágalommal, konkrét tényállítással kijöjjenek, mert erer bizonyíték nincs. (Eckhardt Tihor: Bejelentettem, hogy holnap a Szózatban közzéteszem! Ne tessék ilyet mondani!) Akkor majd inkriminálni fogom. Elmondják ezeket ellenben a parlamentben (Eckhardt Tibor: Nem áll! Holnap a Szózatban fogom közzétenni!) és másnap az újságok minden felelősség nélkül közölhetik, (Eckhardt Tibor: Nem áll!) mert, aki az ülésen történteket közli, azért nem vonható felelősségre.
