Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

A nemzetgyűlés 480. ülése 1925. szem, az áprilisban beadott kérvény már júniusban végleges elintézést nyert és erre vonatkozólag Gyöngyös városa a megfelelő leiratot megkapta. Egyidejűleg az állampénz­tár is meg kapta az utasítást, hogy a kétmil­liárd koronát fizesse ki Gyöngyös város meg­hatalmazottjának. Eddig semmi szó sem volt arról, hogy Gyöngyös városa ezt a kétezreléket köteles befizetni. Megnéztem az eredeti aktákat is, amelyeken az államtitkár ur intenciói szerint a regulák között ott van az, hogy az illető vál­lalkozó felkérendő arra, hogy ezt a kétezrelé­ket a külön szabályrendelettel megalkotott segélyalap fizesse be. Annak azonban nem találtam semmi nyomát, hogy bárkit az összeg befizetésére kényszeritettek volna­(Kiss Menyhért: Anélkül nem fizették ki a két­milliárdot!) Amikor tehát egyrészt megállapitom ma­gából a tényekből, hogy a két milliárd korona kifizettetett azzal az állitólagos követeléssel való Junktim nélkül, hogy á kétezrelék a nép­jóléti ministerium pénztárába befizettessék, másrészt viszont azt is meg kell állapitanoni a vallomásból, — ha jól tudom, Puhy Árpád polgármester ur vallomásából — hogy senki, sem az államtitkár ur, sem azok á kiküldöttek, akikkel beszélt, sem senki más, a kétmilliárd koronás hitel folyósítása, valamint a kétezre­lék befizetése közé junktimot nem állított. Ez Puhy Árpád polgármester urnák jegyző­könyvbe felvett és általa aláirt vallomása. (Esztergályos János: Milyen alapra megy ez a kétezrelék! — Felkiáltások jobb felől: Nem tartozik ide!) Erről majd máskor máshol be­széljünk! Tény azonban, hogy Puhy Árpád polgármester ur azt vallja vallomásában, hogy az a ministeriális kiküldött, illetve ministe­riális ember, aki vele ebben az ügyben tár­gyalt, rendkivül sürgető módon lépett fel vele szemben, ami ha tényleg megtörtént, akkor ő a missziójának kereteit túlhaladta. Az illető urat eleddig nem tudtam kihallgattatni, mert külföldön tartózkodik és talán csak január kö­zepe táján érkezik vissza. Arra a pontra nézve tehát, hogy vájjon az illető ur, a ministerium lakásépítési bizottságának hivatkozott hivatal­noka tényleg ilyen tenorban beszélt-e Gyön­gyös városával, igen vagy nem, mint ahogyan azt Puhy Árpád polgármester ur állítja, nem tudok még végleges eredményt produkálni, mert a másik felet még nem lehetett kihall­gatni. Megállapíthatom azonban, hogy tehát semmi néven nevezendő nyomát nem találtam annak, hogy Gyöngyös városát azzal zsarolta volna meg ' bárki, hogy vagy nem fizetik ki addig a hitelösszeget, amíg a kétezreléket be nem fizeti a pénztárba, vagy pedig, hogy bárki presszionálta volna a várost, junktimot te­remtvén a két ténykedés között. Ami most már a mai interpellációt illeti, méltóztassanak megengedni, hogy a főbb pon­tokra, különösen az interpelláció első felében elhangzott főbb pontokra megtegyem meg­jegyzéseimet. Az interpelláció konkrét kérdé­sére _ amint majd válaszom végén méltóztat­nak látni — nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adjak. Az 1. pont, amit a t. interpelláló képviselő urnák méltóztatott említeni, a Bethlen-udvar épitési költségeire vonatkozik. Ennél a pontnál Eakovszky igen t. képviselőtársam felháborodott, amikor az említtetett, hogy az aktákba a minister ren­delkezése ellenére nem lehet betekinteni. f Bn szeretném megnyugtatni az interpelláló képvi­évi december hó 9-én, szerdám. 377 selő urat, valamint elvenni az okot is, hogy Eakovszky t. képviselőtársam ezen a ponton újra felháborodjék és ennek következtében szívesen jelentem ki, hogy a Bethlen-udvar összes épitési aktáit lemásoltatom, jóllehet ez nagyon sok pénzbe kerül és ezeket a lemásolt hitelesített példányokat ide a ház asztalára teszem. (Helyeslés a jobboldalon) Mert ne­kem ós senkinek abban a ministeriumban az én meggyőződésem szerint: semmiféle eltus­solni, elrejtegetni valónk nincs. Viszont azon­ban azt nem tehetem, hogy hivatalos aktákat bárkinek, nem képviselőnek is kiszolgáltas­sak, hiszen az akták eltűnésének szinte a kor­szakát éljük. Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy bár igen nagy munka lesz, de én az elsőtől az utolsóig minden bérjegyzékkel p/gyütt lemásoltatom az idevonatkozó összes aktákat és az azután itt a Ház asztalán rendel­kezésre fog állani. Azt hiszem, a dolognak en­nél nagyobb publicitást nem adhatunk. (Ugy van! jobbfelöl. — Kiss Menyhért: Térítsék meg azt a kárt, amit okoztak az államkincs­tárnak!) T. képviselőtársam a további pontokban emiitette a Technika által dupla vagy tripla vagy nem tudom, hányszoros bérjegyzék fel­használását. Én erről a dologról' természete­sen nem tudok. Meg fogom inditani a vizsgá­latot, és ha visszaélésnek jövök nyomára, — azok, akik ezt állitják, talán segítségemre tudnak jönni az állitólagos visszaélés kiderí­tésében, aminek érdekében nagy hálával fo­gadom a kooperációt — minden esetre el fo­gok járni a rendelkezésemre álló eszközökkel Méltóztatott említeni a beomlott épületek dolgát. Ezekre már — ugy a Bethlen-udvarra, mint erre a kérdésre nézve — korábban, ha jól tudom, Kiss Menyhért képviselőtársam inter­pellációja alkalmával válaszoltam. Azok az epületek omlottak be, amelyeket akkor építet­tek^ amikor a lakásépítés még nem tartozott a nep.joleti ministerium keretébe. Ezeket az épü­leteket természetesen reparálni kellett és mi­vel legegyszerűbb és legtermészetesebb módja — s ugy gondolom, a lakásépítési ministeri biztosság is bizonyára igy gondolkozott — a hibás munka reparálásának az, hogy aki •» rosszat csinálta, állítsa is helyre (Felkiáltások balközépen: De ingyen!), nyilvánvalóan ezért adatott ki a munka az illető vállalkozónak. (Ulain Ferenc: Fizettek neki megint! — Zsir­kay János: Érdeke volt, hogy az épület minél többször összeomoljon!) A Munkácsy- és Viola-utcai házakra vo­natkozó állításokat, amelyeket itt hallottam, nem ismerem, és ezért ezen a ponton is kényte­len leszek még tájékozódni. Végül méltóztatott emliteni Markó ügyvéd szerepét. Én valóban nem ismerem, most hal­lom először a nevét s nem tudom, vájjon van-e jogi lehetősége annak, hogy valaki követelést cedáljon, illetőleg cesszió utján fizessen, mert nem vagyok jogász. (Rupert Rezső: Erre van lehetőség! De miért fizetett 1 ? — Zaj.) Minden­esetre meg fogom vizsgálni a kérdést és ameny­nyiben üldözhető szabálytalanságot találok az eljárásban, a magam részéről a szükséges in­tézkedéseket meg fogom tenni. (Helyeslés.) Körülbelül ezek a főbb pontok az interpel­láció első részéből. Az interpelláció második részére vonatkozólag a magam részéről nem kívánok semmi megjegyzést tenni és pedig nem teszek azért, mert az álamtitkár ur ellen a sajtóban és egyebütt meginditott vádak

Next

/
Thumbnails
Contents