Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

%1% A nemzetgyűlés 480. ülése 1925, leknek ajándékozása és szintén állami házzá való átalakitása is. Az Országos Lakásépítő Ministeri Biztosságnak tudomásom szerint mások is tettek ilyen ajándékozási ajánlatokat, de azokat soha el nem fogadták. (B. Petriehevieh- Horváth Emil : Tévedni méltóztatik!) Az egyetlen ember, akivel kivételt tettek, Steinmetz Sámuel, akinek Kispesten is elfogadták egy ilyen ajándékát, ahol felajánlotta az államnak a Viola-utcában levő telkét. (Zsirkay János : Örüljön, hogy nem tudunk a többiről! Egyelőre csak a Steinmetzét tudjuk !) Ezt^a Viola-utcai telket szintén ajándékba kapta az állam, szintén azzal a kikötéssel, hogy csak Steinmetznek van joga azon a telken épiteni. Steinmetz ezt az épületet kétszer annyiért készítette el, mint amennyibe Kispest városának egy valamivel ezután, valamivel magasabb munkabérek és magasabb anyagárak mellett épitett hasonló nagyságú épülete került. Amennyiben az államtitkár ur kétségbe vonná ezen állitásom valódiságát, tisztelettel kénytelen vagyok az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy ezeu cikknek e része miatt sem indult eljárás a Magyarság ellen, senki sem inkriminálta ezt a Magyarsággal szemben, ennek következtében ezt a megállapítást mint tényt vagyok kénytelen elfogadni. (B. Petriehevich-Horváth Emil : Majd el mondom ón! — Rakovszky István: Az szép lesz! — Lendvay István : Kern lesz bolond, hogy inkriminálja ! — B. Petriehevich-Horváth Emii : Nem rólam van szó! Nem az én nevemről állítja! Nem én vagyok az Országos Lakásépitő ministeri biztos !) Elnök : Petriehevich-Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék a. szónokot meghallgatni ! Eckhardt Tibor : Szeretnék néhány szóval azzal is foglalkozni, hogy ezeknél a különböző építkezéseknél, amennyiben nem Steinmetz vagy nem más ilyen nobilis ajándékozó, vagy az az illetékes vezető egyéniségekhez közelálló férfiú épitkezett, az emberek jogos járandóságainak kiutalása milyen úton-módon történt Itt vagyok bátor a következő tényeket ismertetni : A Juranits-utcai ház építésénél, ahol szintén a lakásépitő ministeri biztosság foglalkozott a házépítésekkel, tudomásom szerint összesen öt építési vállalkozó cég volt foglalkoztatva és pedig Lipták Pál, Medgyaszay Gyula, Nagy István, Tarján és Józsa Gyula. Ez az épitkezés is abba az időszakba esett, mikor a korona leromlása következtében a munkabérek sokkal magasabbak Aoltak az épitkezés idején, mint voltak az ajánlat megtételekor s ennek következtében az épitők, helyesebben az építést végző vállalkozók azzal a teljesen jogos kérelemmel fordultak a ministeri umhoz, hogy nekik a munkabér-differenciákat és a koronaromlásból keletkezett különbözeteket téritse meg. A helyzet az volt, hogy Ponciustól Pilátusig való szaladgálás dacára ezek az emberek pénzükhöz hozzájutni semmi körülmények között nem tuitak. Annak dacára, hogy Lipták Pál nyugalmazott államtitkár minden személyes összeköttetését is igénybe vette, jogos követelését semmiképen nem tudta megkapni s akkor a ministeriumban azt a tanácsot adták neki. hogy forduljon kérelmével Markó Jenő ügyvéd úrhoz, lakik Andrássy-ut 1. szám alatt, aki neki a követelést huszonnégy óra alatt kifizeti. (B. Petriehevich-Horváth Emil : Ki adta azt a tanácsot I — Lendvai István : Azért való ön a Mark ó-utcába ! - Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Lendvai István képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítomEckhardt Tibor : Markó Jenő ügyvéd urnái meg elentek, aki kijelentette, hogy hajlandó Lipévi december hó 9-én, szerdán. ták Pálnak 400 millió korona követelését kifizettetni, ha egy 50 millióról szóló cessios levelet ad neki. A többi urak is és pedig Medgyaszay Gyula, Nagy István, Józsa Gyula, valamennyien adtak ennek a Markó Jenő urnák cessios leveleket különböző 100—120 millós összegekről is. — (Rakovszky István: Botrány!) Az egyetlen vállalkozó, akitől nem kért ilyen cessios levelet az a Tarján nevű ur volt, akiben ugy látszik mint hitsorsosában jobban biz ott meg, ellenben előre állapitotta meg, hogy mennyit fog neki lefizetni. És bármily hihetetlenül hangzik, 24 órán belül ezek az összegek ki lettek fizetve, és ami talán még hihetetlenebből hangzik a cessios levelek ma is ott feküsznek az akták mellett bizonyítékául annak, hogy ezek az összegek tényleg kifizettettek. — (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Hol 1 A ministeriumban ? — Rakovszky István : Hát nem tudja ? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ha tudnám, nem kérdezném ! — Rakovszky Isván : A minister felelős ezért ! Ne legyen minister, ha nem tudja ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. (Zsirkay János : Itt nem a fejétől íbüzlik, hanem a nyakától ! — Szilágyi Lajos közbeszól. — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. (Szilágyi Lajos : Ha nem megy, küldeni kell!) Eckhardt Tibor : Előre tudom, hogy azzal fognak védekezni — mert az illető ministeri tisztviselő

4 aki az általam is ismert, és ott személyesen eljárt urnák az aktát megmutatta, azt a kijelentést tette, hogy az a bejelentés történt, — hogy a Markó Jenő urnák járó követelések régebben teljesített ügyvédi munka honoráriumaként járnak. Talán elég feltűnő az, hogy öt építkező közül négynek épen ennél a Markó Jenő ügyA'édnél volt ilyen hatalmas ügyvédi számlája. De a minister ur nagyon könnyen meggyőződhetik arról, hogy korrekt ügyvédi követelések voltakje ezek, ha megkérdezi az illető urakat és utánanéz annak, hogy volt-e ezeknek az uraknak Markó Jenővel valaha is bármiféle ügyük. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Meg is fogjuk kérdezni! — Rupert Rezső : Nem egyedülálló eset !) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden összefoglaljam azt a benyomásomat és azt a meggyőződésemet, amelyet ezeknek az állami építkezéseknek az államtitkár ur által nem kifogásolt tények alapján való szemléletéből nyertem. A legiobb esetben súlyos gondatlanságról, vétkes könnyelműségről és az állami közpénzeknek pocsékolásáról és elherdálásáról van szó, mikor nyilvánvaló, — és ezt a budapesti épi tőipartestület bármely pereben bárkivel szemben hajlandó igazolni — hogy kétszeres sőt háromszoros árakon történtek ezek az építkezések és olyan hatalmas összegek mentek el részben teljesen meg nem felelő építkezésekre, amit sehol a világon állami hivatalnokkal szemben felelősségre vonás nélkül a közületnek, az államnak, a törvényhozásnak, a kormánynak megengedni nem volna szabad. (Rakovszky István: Bethlen kedvence! — Szilágyi Lajos: Cum jure successionis!) Megállapítható az is, hogy a munkák kiadásánál szabálytalanul járt el az illetékes hatóság. A közszállitási szabályrendelet értelmében pályázat nélkül nem lett volna joga senkinek sem munkát kiadnia. (Rupert Rezső: Ezt beszélem régóta!) A Magyarság augusztus 15-iki számában is leszögezte és megírta, hogy NémetDeutsch László pályázat mellőzésével szabadkézből kapta meg a Kinizsi-utcai épitkezést. Ennek dacára, hogy ez a megállapítás megtörtént és a Magyarság ennek az eljárásnak szabálytalanságára rámutatott, az államtitkár ur