Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

366 A nemzetgyűlés 480. illése 19.25. mert legalább ennyivel olcsóbban lehet majd autókat beszerezni, de igenis kifogásolom abból a szempontból, hogy itt a munkanélküliség csökkentésére abszolúte semmi sem történik. Majd részletesen rá fogok térni arra is, hogy ugyanakkor, amikor ezen a téren abszolúte semmi sem történik, egyes iparágak tönkretételére vonatkozó kereskedelmi szerződéseket kötnek. Tovább is lehet ezt folytatni. Hiszen a közelmúlt hetekben hallottunk egy olyan vámmentességi behozatali kedvezményről, amely egy másik iparág tönkretételét idézte elő. E pillanatban nem is tudom megállapítani, hogy végleg elmúl t-e ez a veszély, avagy még mindig fennáll. A Faluszövetségnek ugyanis sikerült valahogyan kijárnia, hogy 200 darab traktort vámmentesen behozhat, ami egyszerűen azt jelenti, hogy ez törvényellenes intézkedés, mert én nem tudom megérteni, hogy milyen címen kaphat a Faluszövetség ilyen vámmentességi kedvezményt. Igaz, hogy azt mondotta indokaiban, hogy a kis exisztenciákat akarja hozzájuttatni ahhoz, hogy földjeiket könnyen meg tudják mívelni, végeredményben azonban ezeknek megmívelésére megközelítőleg sem kellett a 200 darab traktor. Tudomásom szerint alig kellett 60 darab traktor, mégis 200-ról beszéltek, amennyit vámmentesen lehet behozni. Ha ennek a mennyiségnek behozatala megtörténik, ez egy másik virágzó iparág tönkretételét jelenti, különösen egy oly gyár tönkretételét, amely a legkritikusabb időben is 1800—2000 embert állandóan foglalkoztatott. Ennek a gyárnak egyik gyártási főágazata a traktorgyártásra volt berendezve. (Esztergályos János : Majd a választások előtt szétosztják a traktorokat !) Ha a költségvetést megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a Magyar Államvasutak Gépgyára is traktorgyártásra rendezkedett be, hiszen a költségvetés tételeiben a sorok között meg lehet találni, hogy hány traktort kívánnak gyártani ebben a költségvetési esztendőben. Mi történik tehát ? Az állam a szabad iparnak, de önmagának is behozhatatlan kárt okoz azzal, hogy teljesen vámmentesen enged ide gépeket behozni, melyeket itt olyan árért árusítanak, hogy azzal versenyezni egyáltalán nem lehet. Úgy az autóra, mint a traktorokra vonatkozó érveléseim azt tendálják, hogy méltóztassanak a nevelővámok álláspontjára helyezkedni. Elismerem, hogy sem az autógyártás, sem a traktorgyártás ma még nem oly kifejlett, hogy az amerikai gyárakkal versenyezni tudjon, de viszont azt is tudniok kell a szakembereknek, hogy nálunk előállított traktorok sokkal jobban felelnek meg a célnak, mint az Amerikából idehozott traktorok, mert a nehéz siílyu traktorok ami földünk kötöttsége folytán sokkal jobban megfelelnek, j Ha ezek mind megvalósulnak, akkor az autóipar és a traktoripar munkásai mind szélnek mehetnek. Állami gondoskodást pedig egyáltalán nem látunk, mert hiszen ha beruházásokról beszélek, ott is meg tudom állapítani, hogy amit az előadó ur erre vonatkozólag mondott, az — nein akarom azt mondani, bogy nem felel meg a valóságnak — de határozottan állithatom, hogy ezek a beruházások a költségvetés tételein kivül szerepelnek. Lehet ez a kormány elgondolása, lehet az előadó ur magánértesülése, de semmi esetre sem oly alap, amelyen itt költségvetési vitát lehetne j rendezni. A nemzetgyűlés ügyeimébe ajánlom, hogy ! ugylátszik, a kormány és-kormány mögött álló ; párt itt igazodni akar a külföldnek, az antant- I nak és a népszövetségnek tanácsához. Amikor \ megkaptuk azt a bizonyos 250 millió aranykorona kölesönt akkor elláttak bennünket egy csomó teherrel és tanáccsal A tanácsok között az is I évi december hő 9-én, szerdán. szerepelt, hogy Magyarország óvakodjék olyan foglalkozásoktól, amelyeknek természetes termelési előfeltételei nincsenek meg. Ha a szűkre szabott Magyarország helyzetét nézem s a trianoni határt vizsgálom, akkor meg kell állapítanom, hogy egyik legnagyobb iparágunk, s vasipar bizony nem rendelkezik azokkal a természetes termelési előfeltételekkel, melyeket a Népszövetség a maga tanácsaiban elgondol, mert hiányzik a gépgyártáshoz szükséges nyersvasunk, hiányzik a nyersvas feldolgozásához szükséges kokszunk. Ha tovább megyünk, s a faipar természetes termelési feltételeit vizsgáljuk, ott is ugyanezt lehet megállapítani, mert hiányoznak az erdőségeink, nincs meg a faiparnak sem a nyersanyaga, így hát úgyszólván két ipar már el is van intézve, mert nagyjában azt lehet látni, hogy a magyar kormány igazodni kivan a külföldi kölcsönhöz mellékelt tanácshoz, és iparpártolást egyáltalán nem akar űzni. Pedig a magyar ipar felkarolása igen fontos és ezt számszerű adatokkal akarom igazolni- Nem a magam adatai ezek, a Statisztikai Közlönyből vettem ki az adatokat, melyek szerint az 1910-ben megejtett népszámlálás alkalmával az ország lakossága 20,886.000 volt, — a többi számot elhagyom. Ebből őstermeléssel foglalkozott 13,465.000 ember, vagyis a lakosság 64 és fél százaléka, bányászat, ipar és forgalommal 4,928.000, vagyis 23*6%, közszolgálat és szabad foglalkozás 686.000, vagyis 3*3%, véderő 166.000, vagyis 0*8%, napszámos 464.100, vagyis 2'4°/o. Nyugdíjasok, járadékosok és tőkések 350.000, vagyis 17%, egyéb ismeretlen 355.900, vagyis szintén 1*7%, házi cselédek 471.000, vagyis 2°/o. Ha ezzel összehasolitom az 1920-ban megejtett népszámlálás adatait, azt kell látnom, hogy az iparral, forgalommal és bányászattal foglalkozók százalékos arányszáma megszaporodott, mert ezen adatok szerint őstermeléssel 4,449.000 ember foglalkozik, vagyis 55*8%, tehát a százalékos arány itt visszafejlődött, ellenben bányászattal, iparral és forgalommal 2,402.000, itt tehát az arányszám felnövekedett 23%>-ról 30'l°/o-ra. De nem is folytatom tovább a számadatok felsorolását, mert rendkívül kevés idő áll rendelkezézemre, csak azt akarom kihozni, hogy kifejezetten az iparral 1,522.309 ember foglalkozik, tehát az ország lakosságának 19"l°/o-a, Jelentős szám ez, igen t. Nemzetgyűlés. Nem lehet az ipart ugy lekicsinyelni. Nem vagyok kicsinyes ember, nem mondom, hogy a mezőgazdasággal nem kell törődni, ellenkezőleg azt mondom, hogy igenis kell, mert ezt az országot gazdaságilag csakis ugy lehet helyreállítani, ha a mezőgazdaságot, az ipart és kereskedelmet egyaránt pártoljuk és felkaroljuk és helyreállításukról egyaránt,gondoskodunk. A kormány részéről azonban nem látom ezt a tendenciát a legkisebb vonatkozásban sem, ellenben az ipar nagymérvű elhanyagolását látom, s erre vonatkozólag legyen szabad az ipari foglalkozás terén mutatkozó számadatokat felsorakoztatnom. 1923. év végén mindennemű iparban alkalmazást nyert 212.784 munkás. Ha az 1924. év végét vizsgálom, amikor már a nagy szanálás művéről volt szó, a nagy szanálás műve megmutatkozott abban, hogy ez a szám lezsugorodott 164.279-re, vagyis egyetlen egy esztendő multán nem kevesebb mint 50.000 emberrel kevesebb munkást tudtak a különböző iparvállalatok foglalkoztatni, illetőleg alkalmazni. Mit jelent ez? Jelenti iparunk nagyarányú visszafejlődését, jelenti a munkanélküli állomány megnövekedését, az adófizetésre képtelen tömegek szaporodását, ami maga után vonja az állami bevételek csökkenését. Mert minél nagyobb lesz ezek száma, annál kevesebb bevételre számithat az állam, s emellett a munkán él-