Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

354 À nemzetgyűlés 480. ülése 1925. . évi december hó 9-én, szerdán. sének egyik kiegészítő résnél, tudom tehát azt is, hogy őket érzékenyen károsítaná, ha ettől elesnének, találjon tehát a minister ur módot és alkalmat arra, hogy máshol kárpótolja őket vagy más módon tegyen intézkedést. Ezeket az egyesületeket és jótékonysági célra rendezett mulatságokat azonban mindenesetre ki kellene venni e rendelkezés alól, — amely vonatkozhatik a luxusból, fényűzésből és nem tudom én, nyerészkedés céljából rendezett ünnepélyekre — viszont az egyesületek és a jótékonycélu mulatságok részére egy minimális, egy alacsonyabb skála állapittassék meg, mely lehetővé teszi jövőben is az ilyen ünnepélyek rendezését. (Helyeslés a szélsőbal oldal on.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az illetékeknek természete az, hogy olyan különböző állami funkcióknál, amelyeket épen speciálisan csak egyesek vesznek igénybe, ezek az egyesek az állami funkciók költségeit fedezzék. Ugyanígy vagyunk az engedélyezési illetékekkel. Elvégre az állam íentart engedélyezési hatóságokat, amelyeket a legkülönfélébb társadalmi osztályhoz tartozók, de mégis egyesek vesznek igénybe, világos tehát, hogy ezek költségeit illetékek formájában kell beszedni. ivániutatoti maga a képviselő ur is aiva, hogy más természete is van ezen illetékeknek, lövegre éjszakai mulatságokon — bárhol és bárki által rendeztessenek azok — egy bizonyos rendőri készenlétnek kell jelen lennie, egyrészt azért, hogy a rendezőségnek rendelkezésére álljon, ha szükség van rá, másreszt azért, hogy a Magyarországon, sajna, mulatságoknak elég gyakran előforduló elfajulásánál jelen Jegyen. Az állam mai anyagi helyzetében az illetékeket sem elengedni nem tudjuk, sein a tisztviselők s a rendőrök mai fizetése mellett nem kívánhatjuk meg azt, hogy ilyen éjszakai szolgálatot díjazás nélkül teljesítsenek. Ügy tudom, hogy ezek a különböző engedélyezési illetékek alatta vannak a békebelieknek,nem lehetséges tehát, hogy olyan nagy teriiet jelentsenek. Ezek a terhek mindig fennállottak, mégpedig aranykoronában, az átszámítás pedig ma nem teljesen a valorizációs kulcs szerint történik. Kiment, ugylátszik, az emlékezetemből, mert nem emlékszem reá, hogy a tavalyi költségvetés folyamán ezekre a tételekre vonatkozólag revíziót ígértem volna. Mindenesetre most újból kijelentem, hogy meg fogom nézni, milyen magasan vannak ma ezek az illetékek megállapítva. Lehetséges, hogy találok módot arra, hogy esetleg ilyen jótékonycélra rendezett efféle mulatságoknál talán könnyebb skálát állapítsunk meg, a mai viszonyok mellett azonban az államkincstár erről a jövedelemről nem mondhat le. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a rovatban lévő tételt változatlanul elfogadni! (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a Bevételek 1. rovatát elfogadni igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a rovatot elfogadta. Következik a 2, Rovat. Bodó Jámos jegyző (olvassa): »2. Rovat. Járulékok: 2.029,800.000 korona.« Elnök: Megszavaztatik, .. • : ', , ^ epén az ellenkezője történt. Itt van a kezűm között néhány nyugta. Felesleges volna ezeknek nagy garmadáját bemutatnom, de méltóztassanak megengedni, hogy egy-két adatot felolvassak. Az egyik mulatságnál, amelyet bányamunkások rendeztek, engedély címén 60.000, ellenőrzés címén 1,444.000 és bélyegilleték címén 35 millió koronát kellett űzetni. Egy másik nyugta szerint engedély címén 60.000, ellenőrzés címén 574.000, illeték címén 30.000 koronát kellett fizetni. Itt van a kezemben a harmadik nyugta, amelyben az illető város azt nyugtázza, hogy az ilyen mulatság után vigalmi adó címén 1,800.000 koronát vett át. Akinek valaha alkalma volt ilyen ünnepélyeket rendezni, tudja azt, hogy ezeken résztvesz rendesen 150 vagy legfeljebb 200 ember, akiktől a mai rossz megélhetési viszonyok közepette legfeljebb 10 vagy 15 ezer korona belépti díjat lehet szedni, bár a 15.000 korona már a maximum és majdnem lehetetlenség a belépti díjat ilyen magasra megállapítani, úgyhogy a bevételek összege annyit tesz ki, mint amennyit kiadások fejében, például illeték és rendőri engedély címén kell űzetni. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy e mulatságok alkalmával bizonyos kiadások vannak, úgyhogy a kiadások már minden körülmények között felülmúlják a bevételeket, akkor ezekkel az intézkedésekkel a kormány lehetetlenné tette azt, hoogy ilyen ünnepélyek tartassanak. Ma ez a cél, akkor ez tényleg eléretett, De én nem tételezem fel, hogy a kormánynak az volna a célja, hogy megakadályozza, hogy akár munkásegyesületek, akár pedig polgári kaszinók vagy mások jótékonycélra vagy közérdekű célra ilyen ünnepélyeket rendezzenek, és hogy azok ilyen magas rendőri és engedélydíjakkal abba a helyzetbe hozassanak, hogy lemondjanak ezeknek az ünnepélyeknek rendezéséről s ezáltal kvázi a kormány közreműködésével kényszeríttessenek arra, hogy vendéglőkben, vagy kártyázásnál vagy máshol keressenek valamelyes szórakozást, amelyet nem tudnak megkapni a saját egyesületükben vagy nem tudnak megkapni ilyen ünnepélyekkel kapcsolatosan. Ennek népnevelés, művelődés szempontból is nagy jelentősége van, mert azok a fiatalemberek és leányok, akik ilyen műkedvelői előadásnál egy színdarabot megtanulnak, ennek következtében önkéntelenül is bizonyos műveltségre tesznek szert» ami az egyiknél inkább, a másiknál kevésbé jut kifejezésre, mindenesetre azonban csiszolódik, nemesedik és műveltebbé lesz az, aki maga ezt tanulja, és szórakozik s tanul mellette az is, aki végighallgatja. Épen ezért én újból felvetem ezt a kérdést, hogy az államnak szüksége van-e arra, hogy ezektől a szegény emberektől ilyen magas illetékeket és egyes ünnepélyek alkalmával közel milliós rendőri díjakat szedjen? Hárítsa át ezeket azokra az éjjeli bárokra, ahol különféle afrikai vagy néger zenekarok mellett táncol a publikum, azok kibírják, ha pedig nem bírják ki és becsuknak, ez igazán nem lesz valami nagy szerencsétlenség, ezt az ország könnyen elbírja. Véleményem szerint ez tehát nem lehet a kormány célja, és ezt az intézkedést népnevelési, kulturális és jótékonysági szempontból sem lehet fent ártani. Lehet, hogy ez a rendőrtisztviselőknek bevételt jelent, mert tudom, hogy nagyon vsok rendőrtisztviselő van, aki sajnos, alacsony fizetése mellett rá van utalva arra, hogy a kiküldetési díjak képezzék fizeté-