Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-480

À nemzetgyűlés 480. ülése 1925. évi december hó 9-én, szerdán. 325 nyugalmat féltsék. Igenis, ezeknek a rendőrhatóságoknak az fáj, hogy egy ilyen nagy társadalmi egyesülés! élén szocialista képviV selő áll. Ami azonban speeiell engem illet, én nem szoktam visszaélni a helyzettel, és amikor politikamentes előadásit hirdetek, akkor nyugodtak lehetnek a rendőrhatóságok, hogy politikáról nem is fogok beszélni. Erre soha okot nem szolgáltattam, de maga a párt sem szolgáltatott erre okot, mert hiszen ott nem mint pártember, hanem mint magántisztviselő, a magántisztviselők érdekképviseletének elnöke, akartam beszélni. Felhívom az igen t, minister ur figyelmét ere a dologra. Ezt a két esetet csak azért emiitettem fel, mert ezzel alá akartam támasztani azt az indítványt, amelyet Bothenstein képviselőtársam; tett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! (Senki!) Kérdem, kiván-e még valaki szólani? (HegymegiKiss Pál szólásra jelentkezik.) Hegymegi-Kiss .fái képviselő ur! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Az imént, talán egy tévedésből kifolyólag is, nem volt módomban elmondani azt, amit a belügyi tárcánál, különösen a törvényhatósági kérdésekkel kapcsolatban elmondani szándékoztam volna, s máris rátértünk ennek a tárcának duzzasztott ágára, a rendészetreA belügyminister ur múltkori expozéjában a bureau munkálkodását tárta elénk, s a bureau munkálkodásának eredményével akarta bebizonyítani azt, hogy az ő ministerkedése alatt igenis, a belügyministeriumban rendes ügymenet folyik. Ez ellen nekem semmiféle észrevételem és ellenvetésem nem Jlehet. De rá kell mutatnom arra, hogy a ministerium működésének egyik ága, a rendészet, túlságosan fel van duzzasztva. Országos főkapitánytól rendőrzenekarig, — amely nem is tudom, mi célt szolgál a közbiztonsági szolgálatban, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: A raboknak muzsikálnak!) s a rendőrség számára szedett rendkivül magas díjak stb. stb. mind-mind rendőrállamszerü berendezkedést mutatnak, hogy ha összehasonlítjuk a régi Magyarország közigazgatását a mostanival, sajnálattal azt kell megállapítanunk, hogy a régihez képest a ministerium rendészeti ügyköre túlságosan fel van duzzasztva, inig a szo ciális ügykör úgyszólván teljesen istápolaíla nul egyszerűen átment a népjóléti ministerium hatáskörébe. Azt szeretném, hogy a ministerium ügykörében necsak a rendészet, amely mindenesetrt, elsőrendű feladat, lenne ilyen belterjesen ápolva, intenziven gondozva, hanem azok a feladatok is, amelyekre tulajdonképen kon szolidált állapotok mellett egy állam közigazgatása elsősorban hivatott. Szeretném, ha az önkormányzati igazgatás tekintetében a belügyminister ur — és nem a ministerium — teljesítené azt a kötelességet, amely a belügy minister ur alkotmányos kötelessége, értem ezalatt a törvényhatósági tisztujitásokat. Szeretném, ha annak a három vagy négyesztendei minis ter kedésnek gyümölcsét végre itt, ebben a teremben is látnók, ha egyszer mái tárgyalnék az illetőségi kérdést, a fegyelmi törvények revízióját, azokat a törvényes rendelkezéseket, melyek nemcsupán a rendészet céljait szolgálják, hanem elsősorban azokat a közigazgatási feladatokat, amelyekre a belügyministeriuin való. Ezeket akartam csak elmondani. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Maiasits Géza! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Ez a rovat feltétlen bizalom kérdése s a minister urnák általában sem szabad csodálkoznia azon, hogy mi szociáldemokraták egyáltalában nem viseltetünk bizalommal sem a minister ur iránt, sem a kormány iránt. Ami különösen bizalmatlanná tesz bennünket, az az igen t. minister urnák a legutóbbi ülésnapon tett kijelentése, amelyért egyébként végtelenül hálásak vagyunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az alkotmányosság helyreállítása óta még egy ministernek sem volt bátorsága őszintén megmondani azt, ami anélkül is valóság, amit azonban a tankönyvektől kezdve egészen a nemzetgyűlésig az urak állandóan burkolni igyekeznek, nevezetesen azt, hogy ebben az országban a jogokat kétféleképen mérik, külön a gazdagoknak és külön a szegényeknek, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) külön a minister ur háta mögött álló egységespártnak és külön nekünk, szociáldemokrata pártnak. Heg}

7

" a minister ur ezt indokolja, kitalált valamit, ami a legújabb idők eredménye : a »Csak azért is«-alapot. Az igen t. minister ur figyelmébe ajánlom, hogy a gyülekezési jog és egyesülési jog tekintetében mi nem a Csak azért is-alap létesítése óta vagyunk hátrányban, hanem általában 1867 óta, mert ez idő óta csak igen csekély megszakitással, állandó kivételes^ állapot van Magyarországon ezen a téren. Nem szabad tehát csodálkoznia, amikor őszintén, nyíltan megmondjuk, ami egyébként dicséretreméltó dolog, hogy mi, szociáldemokraták, akik »az osztályharc alapján állunk«, nem vagyunk iránta bizalommal. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, itt a nemzetgyűlésen s a nemzetgyűlésen kívül is gyűléseken állandóan azt hirdetik, hogy a szociáldemokraták az osztályharcot csinálják, holott mi csak egy tünetet, egy valamit, ami a társadalomban tényleg fennáll, konstatálunk és csak ezzel szemben védekezünk. A minister ur feláll és nyiltan, őszintén megmondja : igenis, van osztályállam, annak az osztályállamnak mi vagyunk a végrehajtói, mi vagyunk a hatalom birtokosai, és igenis, a jogokat, a gyülekezési jogot, egyesülési jogot s általában mindazokat a jogokat, melyek ennek a ministeriumnak tárcájához tartoznak, kétfóleképen mérik : külön a gazdagnak és külön a szegénynek, külön az egységespártnak és külön azoknak, akiknek a »Csak azért is«-alapjuk van. A minister ur elfelejti, hogy a »Csak azért is«-alapot ő provokálta ki, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : A bírósági ítéletek ! — Rakovszky Iván belügyminister : Én csináltam a bírósági Ítéleteket ! Nagyon szellemes !) mert a lapelkobzások s hasonlók nélkül ez az alap nem született volna meg. Ne méltóztassék elhinni, hogy a szűkölködő magyar proletárok oly szívesen adnak ki a zsebükből százmilliókat, melyekből a pénzbüntetéseket és börtönbüntetéseket fedezni kell, de mégis megteszik. És itt figyelmeztetem a minister urat arra, hogy a magyar munkásság, ha ingben-gatyában is fog járni ebben a téli hidegben, akkor is vigyázni fog arra, hogy a lapja és pártja fennálljon. (ügy van! a szélsőbaloldal ön.) Nem lehet tehát a Csak azért is-alappal indokolni azokat az elnyomó 'tendenciákat,^ melyek egyébként is megvannak ennél a tárcánál. A másik dolog, ami bizalmatlanná tesz bennünket, a rendészeti szervek túltengése, amelyről már előttem, szóló t. képviselőtársam 47*