Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
3H- A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. jönnek, ha a munieiógyártás megszűnik és az ország és városok nyakába szakad a rengeteg munkanélküli ember. El is fogadták a mi magánszorgalmi munkánkat, de történni nem történt semmi. Amikor azután itt volt az összeomlás s az események erősebbek voltak, mint az emberek szabotáló akarata, akkor kapkodtak, mint Bernát a mennykő után és azt mondották, hogy nem tudjuk, nem lehet megakadályozni az összeomlást. De ezt méltóztassanak a polgári társadalom szervezetlenségének és annak a rövidlátásnak betudni, mely rövidlátással megverte a magyarok Istene azokat, akik az ország sorsát akkor intézték. Az események most is erősebbek lesznek mint önök és ha idejében nem gondoskodnak a szelepek kinyitogatásáról, az események mást fognak mutatni, legalább is nem azt, hogy szuronyaikkal mindent lehet csinálni, még hosszú ideig kormányozni is. Most pedig még egyet. Tudomásom van arról, hogy a törvényhatósági bizottságok a közigazgatási munkának gyorsabb elvégzésére és annak érdekében^ hogy az egyes közigazgatási tevékenységet kifejtő urak, a szolgabirák, javasukat könynyebben bejárhassák, vármegyei alapból autókat vétetnek. Nagyon okosnak tartom ezt, mert hiszen közérdek, hogy a közigazgatás gyors legyen és az illető urak járásukat bejárhassák. Amit azonban én kifogásolni vagyok kénytelen, az az, hogy ezek a vármegyék nem azzal a jó példával járnak elől, amellyel minden egyes magyar hatóságnak elől kellene járnia. Ha egyenértékű áru van a piacon, akkor mindenesetre a magyar árut kell előnyben részesíteni, mert hiszen a mai szomorú viszonyok között épen elég költséget ró ránk a magyar ipar fentartása. Sajnos, azt kellett tapasztalnunk, hogy az egyes vármegyei hatóságok amerikai autókat vesznek. Nem Ford-autókat, amelyek esetleg olcsóbbak, hanem drága autókat vettek. Kérdezem, mi szükség van arra, hogy a hatalmas, nagy amerikai ipart támogassuk. Ha magánember vesz ilyen autót, ehhez semmi közöm nincs, de legalább a hatóság járjon elől jó példával. Akkor, amikor az autógyárak kénytelenek üzemüket redukálni, ha a magyar utakhoz konstruált magyar autó áll a hatóságok rendelkezésére, akkor annyi hazafiasság lehet bennük, mint bennünk van, akik minden alkalmat megragadunk ahhoz, hogy a magyar ipart támogassuk. Azt kérem tehát a minister úrtól, hogy felügyeleti jogánál fogva A^agy utasitsa vagy figyelmeztesse a hatóságokat, hogy elsősorban a magyar ipart illik pártfogolni. Ez a kérelmem vonatkozik a tüzoltóberendezésekre, egészségügyi berendezésekre és különösen olyan gépek és cikkek beszerzésére, amelyeket Magyarországon is meg lehet kapni. Nagyon kérem a t. belügyminister urat. hogy szíveskedjék a vidéki hatóságokat ebben az irányban figyelmeztetni. Végezetül arra kérem a belügyminister urat, hogy amint csak módja lesz rá, gondoskodjék a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről. Vonatkozik ez a vidéki törényhatóságokra, amelyekben tiz esztendő óta nem volt választás. Látjuk, hogy ott, ezeknek a bizottságoknak helyzete egyenesen lehetetlenné válik, mert az egyik oldalon a proletár-munkásság kivül van a városházán, a másik oldalon pedig a polgárság teljesen enerváltan nézi a dolgokat, Látjuk pl. az esetet Sopronnál, mely élni nem tud, meghalni pedig nem>kar. A tizennyolc kinevezett bizottsági tagon kivül csak Östör képviselőtársamat lehet egyszer-máskor ott látni, különben a polgárság egyáltalában nem érdeklődik a dolgok iránt. De nemcsak Sopronban, hanem a legtöbb törvényhatósági joggal felruházott városban is igy van ez. Azok, akik néhány év előtt kerültek be a évi december hó 5-én, szombaton. városházába, nem tanúsítanak kellő érdeklődést a város dolgai iránt. Végre is a munkásság fizet kereseti adót és érdekli, hogy az ő kereseti adójából tényleg utakat épitenek-e és olyan intézkedéseket tesznek-e, amelyek az ő javát szolgálják. Kérem a t. belügyminister urat, hogy ebben az irányban is minél előbb intézkedni szíveskedjék. Miután a közszabadságok tekintetében a közeljövőben nem várok lényeges javulást, és ennélfogva nem is bizhatom azokban az intézkedésekben, amelyeket az igen t. minister ur kilátásba helyezett, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következiki Perlaki György jegyző: Esztergályos János! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy az uj házszabályok értelmében az általános vita alkalmával csak nyolc egész óra áll rendelkezésünkre és igazán a véletlenen múlt, hogy most szóhoz jutok annak ellenére, hogy tizenkettediknek iratkoztam fel. (Hedry Lőrinc : Tegnap felhívták, de nem volt itt!) Három ellenzéki képviselőtársam nem beszélt, mert nincs jelen vagy nem akar beszélni, ellenben a minister ur két órán át volt szíves tájékoztatni bennünket expozéjáról, a belügyi államtitkár ur pedig egy egész órán keresztül. (Zaj.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a fennálló házszabályok szerint a kormány tagjai bármikor, bármily hosszú ideig beszélhetnek. iíiss Menyhért : Az elnök ur ezen figyelmeztetése ellenére megjegyzem, hogy ez az egyes felszólalások idejének rovására megy, valamint rovására mennek azok a közbeszólások is, amelyeket a minister ur méltóztatott a baloldal felé nyilazni. Mindazonáltal én, bár f loyális vagyok, mégis csak furcsálom, hogy kevés idő áll rendelkezésünkre és amennyiben itt volnának többi képviselőtársaink is, nem tudnók véleményünket elmondani. (Kállay Tamás : Eddig azt kifogásolták, hogy a ministerek nem beszélnek eleget!) Ennek megállapítása után vagyok bátor beh> kapcsolódni Malasits Géza képviselőtársam utolsó mondatába, melyben kifogásolja, hogy_ Magyarországon ilyen hosszú életű, az alluviális korszakba átnyúló törvényhatósági bizottságok vannak. 1910-ben voltak az utolsó törvényhatósági bizottsági választások, mely választások alkalmával többen megválasztattunk, magam is Erdélyben, Marostorda vármegyében. Tizenöt év óta nem változott ez a közület, ez az institúció. Ugyanazon emberek ülnek ma is a törvényhatóságok termében, és mint jellegzetes, a magyar politikai életnek roppant karakterisztikus tünetét megállapítom, hogy az igen t. kormány, az igen t. belügyminister ur időközönként jónak látja ezeknek a testületeknek politikai véleményét meghallgatni, amikor ezek törvényben biztosított joguknál fogva politikai véleményt nyilvánítanak és a kormányt rendületlenül biztosítják hűségükről és kitartásukról. E tekintetben vétót kell emelnem, mert olyan testület, neveztessék akár nemzetgyűlésnek, akár vármegyegyülésnek,^ akár bármilyen gyűlésnek, amelynek célja és feladata politikával foglalkozni és amely tizenöt éven keresztül mozdulatlanul álló helyzetben van a megbizó közönséggel szemben, nincs jogositva arra, hogy politikai véleményt nyilvánítson, az ilyen testületek politikai véleménynyilvánító jogát kétségesnek
