Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

312 A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. A kapitalizmus kamasz korában ezzel akarták megvédeni a munkáltatókat a munkások kivándorlásával szemben. Hány évszázados copfos törvény, évszázados lordbirósági határozat áll fenn Angliában, azonban a mai korban velünk szemben ezeket nem lehet érvként felhasználni. Kétségtelen, hogy a gyülekezési jog körül sehol Ilyen körülményes eljárás nincsen, mint nálunk Magyarországon. Senkise állította Magyarországon, hogy gyülekezni Angliában minden további nélkül lehet, hiszen tudjuk jól, — vagyunk annyira képzett emberek — hogy mindenütt csak bizonyos formaságok között lehet gyűlésezni. Amit mi kifogásolunk, az az, hogy a kormányzat harmincnégy év óta nem tudta egységesen szabályozni a gyülekezési jogot. Ahány járás, ahány rendőrkapitányság van, annyiféle indok alapján tiltják be vagy engedélyezik a gyűléseket. Arra nézve, hogy a gyülekezési jog kezelése milyen körülményes, bürokratikus és mennyi költséggel jár, legyen szabad egy egész rövid végzést felolvasni és ismertetni, amely mint egy csepp a tengervízben, ennek a súlyosan bürokratikus rendszernek tüneteit mutatja. Egercsehiben a vas- és szénmunkásoknak van egy szakszervezeti csoportjuk. Tudvalevő, hogy Egercsehi egészen kis község és ennek a csoportnak is csak 15—20 tagja van. Ezek gyűlést jelentettek be, amelynek napirendjén ez állt : Jelentés a szövetség és a helyicsoport 1925. évi működéséről. A vases fémmunkások gazdasági helyzete, azután vezetőség választása. Politikáról ezen az ülésen szó sem volt. Most azután az ottani hatóság csodáknak csodájára megengedte a gyűlést és a végzés igy szól (olvassa) »Arról, hogy a gyűlés engedélyezve van. értesitendők a bejelentők, értesítendő továbbá Szabó János községi főjegyző, Egercsehi község elöljárósága, az egercsebi csendőrök, a vármegyei csendőrségi parancsnok az egri járás csendőrosztaga, a vármegyei népgondozó kirendeltség, azonkivül az alispán és a főispán.« (Derültség balfclől.) Azt hiszem, a minister urat jó sorsa elég nagy fantáziával áldotta meg, azonban a legvérmesebb fantáziával sem tudná senki megmondani, hogy miért kell mindezeket a testületeket értesíteni, amikor a vas- és fémmunkások szövetsége, tehát egy törvényes alapszabályokkal biró egyesület közgyűlést jelent be s a hatóság azt tudomásul veszi. Miért kell még harminchárom más hatóságnak tovább jelenteni, hogy ezt a gyűlést, amelyen 15 lakatoslegény összegyűlt, a hatóság tudomásulvette. (Zaj.) Ez az egyik dolog. A másik, hogy a közigazgatási patronátus a gyülekezések tekintetében mikéoen érvényesül. Erre nézve legyen szabad egy másik ilyen, igen jellemző végzést bemutatnom. Szombathelyen, ugyancsak a vases fémmunkások bejelentettek egy gyűlést s ennek napirendjére kitűzték a vas- és fémmunkások helyzetének megvitatását, azonkivül egy nemzetközi vas- és fémmunkás értekezletről szóló jelentést. Egyáltalában nem politikai napirend ez, egyáltalában nem kivántak a fennálló törvények, vagy rendeletek ellen izgatni, legkevésbé akarták pedig a király alattvalóinak békés nyugalmát megzavarni; ennek ellenére a rendőrkapitányság kiadott egy végzést, amelyben kimondotta, hogy a vas- és fémmunkások gazdasági helyzetéről, a munkanélküliségről, továbbá a nemzetközi szakszervezeti konferenciáról beszámolni nem szabad. A rendőrség álla pitja meg tehát, mit szabad és mit nem szabad. Engedelmet kérek, végre is a magyar munkásság ma nemcsak dolgozik, nemcsak szenved, hanem adót is iizet és mint adófizető polgár joggal elvárhatja, hogy vele mint egyenrangú állampolgárral bánjanak el és az államrendőrség ne évi december hó 5-én, szombaton: patronizálja a munkásságot, ne irja elő nekik, miről szabad és miről nem szabad beszélni. Ha ezt idősebb, komoly urak tennék, akkor még azt mondaná az ember, hogy ezek a világtól elmaradt emberek, nem értik a dolgot. De tudjuk, hogy minden rendőrkapitányságon van egy u. n. politikai referens, aki a legtöbb esetben a legfiatalabb rendőrtisztviselő s akinek működési körébe tartoznak ezek az egyesülési és gyülekezési dolgok. Ez az egészen fiatalember, aki nem rég hagyta el az egyetemet s akinek halvány sejtelme sincs az életről és a társadalomban lévő szociális ellentétekről, gyámkodik a munkások felett, ez irja elő szorgalmasan dolgozó állampolgároknak, hogy az ő, törvényes alapszabályokkal rendelkező egyesületük gyűlésén miről szabad és miről nem szabad beszélni. Nem szabad csodálkozni ilyen körülmények között, ha a magyar munkásság képviselői itt egy kissé élesebb hangon teszik szóvá azokat a kirivó eseteket, amelyeket a gyülekezési jog terén tapasztalhatunk. Egy további dolog a nagy rendőri apparátus felvonultatása. Valósággal komikumszámba megy, hogy pl. vidéken egy munkásszövetkezet gyűlését, ahol szimplán arról akarnak tárgyalni, hogy az utolsó félévben mennyi kását, mennyi babot és lisztet adtak el, szabályszerűen be kell jelenteni a f G szolgabírónak s ez kiküldi a csendőrkirendeltséget, ugy hogy rendes körülmények között ott megjelenik 12—14 szuronyos csendőr, azonkivül megjelenik majdnem az ;

egész községi elöljáróság, pedig az egész hallgatóság csak 16—18, mondjuk 20 emberből áll. Apró, piciny bányatelepeken nem egyszer megtörténik, hogy a szövetkezeti vagy szakszervezeti gyűlésen 30 —40 ember jelenik csak meg s a karhatalom majdnem nagyobb számmal van ott, mint maguk a gyűlésen megjelentek. Ha Angliában nem félnek 10—20 ezer főnyi gyűlésektől és ha a rendőr ott nyugodtan hátul áll és fütyörészve nézi az egész felvonulást, akkor mégsem lenne szabad a magyar állam gyámoltalanságáról és a munkásoktól való félelméről olyan bizonyitványt kiállitani, mint amilyet kiállítanak akkor, amikor kis gyűlésekre 14—16 főből álló szuronyos csendőrosztagot küldenek ki. Még komikusabb a dolog a városokban. Ha a városokban bejelentenek egj

7 gyűlést, akkor azon a gyűlésen rendszerint 20 rendőrtől felfelé jelenik meg a karhatalom, 2-3 rendőrtisztviselő is van ott, azonkivül megfelelő számú titkosrendőr. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, nem szabad csodálkozni, ha annak a primitiv munkásnak a lelkében megrögződik tudat, hogy ebben az országban valami nincs rendjén, mert ha konszolidált volna az ország, akkor nem kellene arra a gyűlésre, ahol ők gazdasági helyzetükről beszélnek, ekkora karhatalmat kiküldeni. Végül nem mulaszthatom el, hogy szóvá ne tegyem, hogy az állampolgároknak a törvények, a rendeletek és a hatóságok előtti egyenlőségének klasszikus példája az, amikor a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselők akarnak beszámolóbeszédet mondani. Tudvalévő dolog, hogy az egységes párthoz tartozó t. képviselő urakat, ha beszámolóbeszédet tartanak, nagyon helyesen, régi szokás szerint egész sereg képviselőtársuk kiséri el. Nagyon rendben van, egyáltalában nem irigyeljük ezt és nem azért mondom, mintha kifogásolnék. I)e nem méltóztatnak gondolni, hogy az állampolgárokban megrendíti az állam a törvények előtti egyenlőség szent elvét, ha nekünk szociáldemokratáknak sorra-rendre vagy betiltják beszámolóinkat, vagy ha meg is engedik, csak azt engedik meg városokban is, hogy csak a képviselő a maga személyében tarthat beszámolóbeszédet,