Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

306 À nemzetgyűlés 479. ütése 1925. taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik. — Zaj a baloldalon. — Kiss Menyhért : Három óráig beszélt! Farkas István: Elveszik az időt az ellenzéktől!) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a tanácskozás rendjét megóvni ! Szólásra következik í Bodö János jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! A belügyi tárcával nem kivánok részletesen foglalkozni, csak néhány megjegyzésem van, amelyre a t. belügy­minister ur szíves figyelmét volnék bátor fel­hivni. Elöljáróban legyen szabad kijelentenem és legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a felszólalt képviselő urak közül nagyon sokan folyton azt hangoztatták, hogy a karhatalomra, a rendőrségre azért van szükség, mert a belső rendet minden körülmények között meg kell tartani és meg kell védeni. Ügy állították be a dolgot, mintha ini a belső rendet nem akarnánk. Ki kell jelentenem, hogy mi is akarjuk a belső rendet ugy, mint a belügyminister ur, sőt — mondhatnám — sokkal jobban szeretnénk a belső rendet megvédelmezni, mint ő és pedig azért, mert ugy látszik, a belügy­minister ur bele tud nyugodni abba, hogy még ma is gyilkosok járjanak szabadon az országban, mi azonban ebbe semmi körülmények között nem tudunk belenyugodni s ezért kivánjuk a belső rend megteremtését. Ami a belső rendet illeti, a különbség túl­oldali képviselőtársaink és közöttünk az, hogy mi a belső rendet nem ugy kivánjuk megcsinálni. hogy minél több rendőrt állitsunk be. Nem rend­őrökkel akarjuk megteremteni a belső rendet, hanem azt kivánjuk, hogy a kormány olyan köz­gazdasági politikát folytasson, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok munkához és mun­kájuk révén tisztességes megélhetéshez tudjanak jutni. Ha ez a munkásság részére biztositva van, akkor nem kell a belügyminister urnák féltenie a rendet, mert akkor azt maga a polgárság is meg tudja védelmezni és lesz is oka és módja, hogy megvédelmezze. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az idei költségvetésben a belügyministeriumnál 777 millió koronával kevesebb van beállitva, mint a múlt évben, ha azonban figyelembe vesszük, hogy amikor az 1924-25. évi költségvetést összeállítot­ták, a korona vásárló értéke nagyobb volt, mint amikor az 1925/26. évi költségvetést összeállítot­ták, tehát tulajdonképen semmi néven nehezendő csökkenés nem konstatálható. Legfeljebb csak azt állapithatjuk meg, hogy például egy tételben volt beállítva vasúti menetdíj kedvezmények váltsága címén az idén 15.349,330.000 korona, a múlt évben pedig 15.349,334.000 korona, tehát a belügyminis­terium 4000 koronát takarított meg a menetdíj­kedvezmény váltságnál, 4000 koronával kevesebbet ad ki ezen a címen, mint a múlt évben. Mond­hatom, hogy ez nagyon szép és nagyon nagy megtakarítás ! A költségvetésben hozzájárulás címén be van állitva 127.827,000.000 korona, amelyet a beiügy­ministeriumtól az egyes törvényhatóságok kap­nak, azonban ezzel szemben a belügy minister ium olyan összegek megfizetését utalta át a törvény­hatóságokhoz, amelyek 195 milliárdot, vagyis ennél sokkal többet tesznek ki. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor ezt a két tételt ezt a 127 és 195 milliárdot, össze-vissza könyvelik kisebb részletekben, éhez legalább 10 tisztviselőt kell alkalmazni, akik egész é\en át könyvelik és nyilvántartják ezeket, úgyhogy nem tudom, nem volna-e helyesebb és jobb, ha a belügyministerium a törvényhatóságok költségeihez semmivel sem évi december hó 5-én, szomhnton. járulna hozzá s legfeljebb csak azt tenné meg részükre, hogy külföldi kölcsöneiket garantálja, de ezzel szemben a belügyministerium nem avat­kozna bele az egyes törvényhatóságok belső auto­nómiájába. Kifogásolom és sérelmesnek tartom az egyes törvényhatóságokra nézve, hogy a. belügyminis­terium minden fontosabb, de nem is fontos, hanem egész^ kiskaliberű ügyekbe is, beleszól, s vétójogá­val élve elveti az általuk hozott határozatokat. Hozzá kell tennem ehhez azt is, hogy a legtöbb esetben nem is a belügyminister ur csinálja ezt, hanem egy fogalmazó, számtiszt vagy számtaná­csos, aki ott van a belügy minister iumban hiva­talban és ez őrködik és ügyel fel az egyes törvény­hatóságokra. Én sokkal szélesebb körű autonómiát kívánnék biztosítani az egyes törvényhatóságok­nak, mint amilyennel jelenleg birnak és arra hívnám fel a belügyminister ur figyelmét, hogy tegye megfontolás tárgy következő törvény­javaslat beterjesztésénél, hogy azt lehetőleg mái­ebben a szellemben készítse elő. Szóvá kell tennem még azt is, hogy a legtöbb esetben a törvényhatósági választásoknál a válasz­tásokat csak három nappal előbb irják ki, mint ahogy azok tényleg megtörténnek. Ez nagyon súlyos sérelem az egyes pártokra, de a polgár­ságra nézve is, mert a legtöbb esetben nincs mód­jukban összeszedni, megszervezni és leszavaztatni a választókat- Természetes, hogy a kormánypár­tiak, a kormánypárti kortesek és a hivatalos apparátus tudja, hogy mikorra, tűzik ki a válasz­tásokat és jóelőre dolgozva megmunkálják az egész környéket, csak az ellenzék nem tudja, hogy mikor lesznek a választások, mert a belügyminis­ter ur, úgyszólván mindig, meglepetésszerűen rendeli el a választásokat ugy, hogy az ellenzéki pártokat ezen a téren is súlyos sérelem éri­Szóvá keli tennem azt is, amit egy közbe­szólásomban említettem és utaltam reá, hogy Budapesten, de Magyarországon mindenhol rend­őröket állítanak olyan helyekre is, ahol szerintem semmi szükség nincs arra. Nézzük meg Bécset: ott nincsek rendőrök a mozikban, mert nincs erre semmi szükség, nem látják szükségét annak, hogy a mozikhoz is rendőröket állítsanak, mint ahogy Magyarországon teszik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ország szegény közönsége, amely mozgó­színházakba jár, többet fizessen, megfizesse a rendőrök jelenléti diját is, mert a rendőrség ingyen nem küld oda senkit. Nem sokára ott fo­gunk tartani, hogy minden kofa meilé is egy-egy rendőrt állítanak. A költségvetésben a mozgószinházak bevétele címén 425 millió korona van beállitva. Ennyit kivan bevenni a belügyministerium és ezen össze­get jótékony cél okra kívánja fordítani. Ezzel szemben, ha a kiadási rovatot nézzük, azt látjuk, hogy a jótékonycél címén beállított 425 milliós be­vétellel szemben a ministerium csak 146 millió koronát ad ki. Nagyon kíváncsi volnék arra, hogy a megtakarított összeget hova fordítja a belügy­ministerium, hiszen a mozgófényképszinházaktól beszedett rendőrségi jelenléti díjaknak az a ren­deltetése, hogy jótékony célokra fordítsák, itt a költségvetésben azonban ennél lényegesen keve­sebbet kivan jóléti célokra fordítani aminis­terium. Legyen szabad még ezenkivül egy dologra rá­mutatnom. A belügyministerium annakidején a zalaegerszegi internálótábort feloszlatta, meg­szüntette. Nem tudom, van-e tudomása a minister urnák arról, hogy egy internálótábor még ma is fennáll, ha nem is Zalaegerszegen, de a Mosonyi­utcában 1 A Mosonyi-utcában állandóan 30—40 ember van internálva, ott tartják őket 8—10 hónapig és azután, ha megunják az illetőket

Next

/
Thumbnails
Contents