Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-479
A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. berendezkedés, személyi és gazdasági berendezkedés is, amely, az egész nagy területhez tartozott. De mi még ennél is rosszabb helyzetbe jutottunk azért, mert az a magyarság, amely Magyarországnak tőlünk elszakított területein visszamaradt, nagy részben bekívánkozik ebbe a csonka Magyarországba, amely nem képes mind eltartani az ő régi hivatalnokait, az ő régi Jakóit, az ő magyarérzelmű embereit. A nyomorral küzdünk, nehéz küzdelmeken koll keresztül mennünk, hogy csak a legszükségesebb és legindokoltabb esetben a tőlünk elszakított területeken lévő polgártársainkat ide befogadjuk és véghetetlenül nagy nehézséget okoz nékünk az, hogy azokat a hivatalnokainkat, akiket kiüldöznek az elszakitott területekről; azokat, akik kénytelen* k onnan menkülni. nekünk igazán karitativ alapún el kell látnunk a legszükségesebb eszközökkel. Mit eredményez ez? Azt eredményezi, hogy itt benn az országban óriási nagy a gazdasági kérdésekben az elégedetlenség. Véghetetlenül könnyű felhevíteni, felgyújtani a lelkeket (Ugy van! fobbfelől.), véghetetlenül könnyű haragra hb'aantani az éhes embert, véghetetlenül könnyű dolog' a nélkülöző embernek elé e tárni a nyomorúságot azzal, hogy ennek az okát másokban keresik, keresik a kormányban, keresik a közigazgatásban. (Meskó Zoltán : Védje meg magát, a kormányát szépen!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a véghetetlenül fájó stbsknek gyógyítása annak a kormánynak feladata, amely az új Magyarország megalkotása és kialakítása céljából hivatva van munkálkodni és tevékenykedni. Tudjuk, hogy kulturális és gazdasági fejlődésünk az egyedüli eszközünk arra nézve, hogy itt a csonka Magyarországban megőrizzük azt az eszmét, azt a gondolatot, amelynek kiterjesztése fontán a kapcsolatot megteremtjük azokkal, akik az elszakitott területeken vannak. Itt van a trianoni — békeszerződésnek nevezett és törvénybeiktatott — nem szeretem mondani, hogy szerződés, mert az csak egyoldalulag történt a mi részünkre, (Ugy van! jobbfelöl) mi pedig a kényszer hatása alatt állottunk akkor, amikor jobb jövő reményében vállalkoztunk arra, hogy amennyire tehetségünk megengedi, az abban foglalt és ránk diktált kötelezettségeket teljesítjük. Nehéz az a helyzet, amelyet a trianoni békeszerződés teremtett, amely sokkal nagyobb terheket rótt erre az országra és ennek a csonka Magyarországnak lakosságára, (Ugy van ! jobbfelől) mint aminő terheket azelőtt az egész, régi, ezer éves Magyarország viselt. Ezeknek a teljesítésében lerongyolódunk. Utolsó garasunkat is oda kell adnunk azért, hogy ennek a csonka Magyarországnak erejét legalább, mint egy tüzet fentartsuk itt a régi Magyarország közepén, fentartsuk azért, hogy a melegével, a léleknek és szeretetnek melegével hozzánk kapcsolja azokat, akik egy ezeréven keresztül hozzánk tartoztak, (Ugy van! jobbfelől) hozzánk kapcsolja azt a területet, amelyet nem fegyverrel vettek el tőlünk ; nem akarok rekriminálni, hogy azt miként vesztettük el. de mondhatom a költővel : »Nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét !« (Ugy van ! jobbfelől). Ennek az országnak, — amely eb ! >e a nyomorult helyzetbe jutott, amely iparkodik minden tekintetben az egészséges elemeknek és gondolatoknak felhasználásával uj alapon egy erős Magyarországot megalapozni, megteremteni, — feladata igen nehéz, roppant nehéz, azért, mert ahogyan az imént emiitettein, könnyű az elégedetlen elemeket fellázítani (Ugy van! jobbfelől.) könnyű az elégedetlen elemeket biztatni arra, hogy követelőzőleg lépjenek fel azzal a kormánynyal szemben, amely pedig megtesz a maga részéévi december hó ő-én, szombaton. 301 ről a világon minden lehetőt, hogy polgártársainak gazdasági jólétét, közbiztonságát, vagyonbiztonságát biztosítsa, az azok polgári jogainak gyakorlása céljából szükséges intézkedéseket megtegye. (Uuy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem lehet olyan szigoruau venni a kormány intézkedéseit, mintha nyakig volnánk a pénzben, mintha olyan nagy mértékben el volnánk látva gazdasági javakkal. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassanak figyelembe venni azt a körülményt, hogy ha tulajdonképen a régi Magyarország területét vesszük és azzal viszonylatba hozzuk azt, hogy mennyi nyugdíjast látott el akkor az egész, régi Magyarország és mennyit lát el ma, akkor megállapíthatjuk, hogy most a csonka Magyarországnak több nyugdíjast kell ellátnia. (Ugy van! jobbfelől. — F. Szabó Géza: Majdnem kétszer annyit!) Kérdem, hogy honnan? Amikor nagyon jól tudjuk, hogy fánk, szenünk nincs, azonkivül pedig az ipari szükségleteink céljából, a megkívántató munkák végzéséhez való anyagokat is ugy kell vennünk az elszakitott területek elfoglalóitól; amikor gazdasági nyomorban vagyunk, mégis kénytelenek vagyunk a legszükségesebb és elsőrendű szükségletet képező tárgyakat drága pénzen roszvaluta mellett bevásárolni a jobb valutájú területekről: akkor mindenkinek le kell vonnia a konzekvenciát egy vesztett háború következményeiként s mindenkinek szerényen és kevés igénnyel szabad fellépnie. (Pikier Emil: Nem kellett volna a háborút csinálni, nem volna vesztett háború l) Legfeljebb csak a legszükségesebb eszközök megszerzésének lehetőségét kell kívánni a kormányzattól (Szeder Ferenc: Kiknek szól ez?), de külön nagy jóléti intézményeket ma elvárni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek az országnak egészséges kialakulása és az uj Magyarországnak egészséges megalapozása mind véghetetlenül sok munkát, véghetetlenül sok áldozatot kíván. (Ugy van! jobbfelől.) Épen azért csodálkozom azon, hogy a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kifogásolták, hogy olyan nagy összegeket fordítanak erre és arra, az egyes közigazgatási kérdések megoldására. Én azt mondom, — ami már elhangzott itt a házban egy párszor, épen a pénzügymiuister ur részéről is, — hogy aki ott takarékoskodik, ahol nem szabad, az bűnt követ el. (Ugy van! jobbfelől.) Nekünk is tehát utolsó erőink megfeszítésével áldoznunk kell azokra a célokra, amelyek megvalósítása lehetővé teszi nekünk, hogy ebből a végtelenül nehéz helyzetből, ebből a nyomoruságból kiláboljunk. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt mondhatom, hogy a belügyministeriumnak itt a csonka, a kis Magyarországon sokkal több közigazgatási kérdést és sokkal nehezebb közigazgatási feladatokat kell megoldania, mint aminőket kellett a régi, nagy Magyarországban egész Magyarország lakosságának és kormányzatának. (Ugy van! jobbfelől.) Sokkal nehezebb feladatokat kell megoldania azért, mert hogy ugy mondjam; az a rendezett helyzet, amely azelőtt volt, felfordult; betegek a lelkek, betegek az emberek, betegek az aspirációk, betegek az igányek. (Farkas István: Ennek alapján az államtitkárság is beteg aspiráció!) Ezeknek a betegségeknek meggyógyítása feltétlenül szükséges, mert csak egészséges közállapotok mellett lehet tovább haladni, egészséges közállapotok mellett lehetséges konszolidációt teremteni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) Valamint a viz, amelyet folyton kavarnak, a nagy T hidegben sem fagj" meg, és nyugvópontra nem jut, tehát a jég kialakulása nem történik meg, (Szeder Ferencz: Ez nagyszerű hasonlat) olyan az élet is. Ha nincs egyetértés, ha egymás megNAPLÔ. XXXVII. *i
