Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. berendezkedés, személyi és gazdasági berendezke­dés is, amely, az egész nagy területhez tartozott. De mi még ennél is rosszabb helyzetbe jutottunk azért, mert az a magyarság, amely Magyarország­nak tőlünk elszakított területein visszamaradt, nagy részben bekívánkozik ebbe a csonka Magyar­országba, amely nem képes mind eltartani az ő régi hivatalnokait, az ő régi Jakóit, az ő magyar­érzelmű embereit. A nyomorral küzdünk, nehéz küzdelmeken koll keresztül mennünk, hogy csak a legszüksé­gesebb és legindokoltabb esetben a tőlünk elsza­kított területeken lévő polgártársainkat ide be­fogadjuk és véghetetlenül nagy nehézséget okoz nékünk az, hogy azokat a hivatalnokainkat, akiket kiüldöznek az elszakitott területekről; azokat, akik kénytelen* k onnan menkülni. nekünk igazán ka­ritativ alapún el kell látnunk a legszükségesebb eszközökkel. Mit eredményez ez? Azt eredményezi, hogy itt benn az országban óriási nagy a gazda­sági kérdésekben az elégedetlenség. Véghetetlenül könnyű felhevíteni, felgyújtani a lelkeket (Ugy van! fobbfelől.), véghetetlenül könnyű haragra hb'aantani az éhes embert, véghetetlenül könnyű dolog' a nélkülöző embernek elé e tárni a nyomo­rúságot azzal, hogy ennek az okát másokban ke­resik, keresik a kormányban, keresik a közigaz­gatásban. (Meskó Zoltán : Védje meg magát, a kormányát szépen!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a véghetet­lenül fájó stbsknek gyógyítása annak a kormány­nak feladata, amely az új Magyarország meg­alkotása és kialakítása céljából hivatva van mun­kálkodni és tevékenykedni. Tudjuk, hogy kultu­rális és gazdasági fejlődésünk az egyedüli esz­közünk arra nézve, hogy itt a csonka Magyar­országban megőrizzük azt az eszmét, azt a gon­dolatot, amelynek kiterjesztése fontán a kapcso­latot megteremtjük azokkal, akik az elszakitott területeken vannak. Itt van a trianoni — béke­szerződésnek nevezett és törvénybeiktatott — nem szeretem mondani, hogy szerződés, mert az csak egyoldalulag történt a mi részünkre, (Ugy van! jobbfelöl) mi pedig a kényszer hatása alatt állot­tunk akkor, amikor jobb jövő reményében vállal­koztunk arra, hogy amennyire tehetségünk meg­engedi, az abban foglalt és ránk diktált kötelezett­ségeket teljesítjük. Nehéz az a helyzet, amelyet a trianoni békeszerződés teremtett, amely sokkal nagyobb terheket rótt erre az országra és ennek a csonka Magyarországnak lakosságára, (Ugy van ! jobbfelől) mint aminő terheket azelőtt az egész, régi, ezer éves Magyarország viselt. Ezek­nek a teljesítésében lerongyolódunk. Utolsó gara­sunkat is oda kell adnunk azért, hogy ennek a csonka Magyarországnak erejét legalább, mint egy tüzet fentartsuk itt a régi Magyarország közepén, fentartsuk azért, hogy a melegével, a léleknek és szeretetnek melegével hozzánk kap­csolja azokat, akik egy ezeréven keresztül hozzánk tartoztak, (Ugy van! jobbfelől) hozzánk kapcsolja azt a területet, amelyet nem fegyverrel vettek el tőlünk ; nem akarok rekriminálni, hogy azt mi­ként vesztettük el. de mondhatom a költővel : »Nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét !« (Ugy van ! jobbfelől). Ennek az országnak, — amely eb ! >e a nyomo­rult helyzetbe jutott, amely iparkodik minden tekintetben az egészséges elemeknek és gondola­toknak felhasználásával uj alapon egy erős Magyarországot megalapozni, megteremteni, — feladata igen nehéz, roppant nehéz, azért, mert ahogyan az imént emiitettein, könnyű az elége­detlen elemeket fellázítani (Ugy van! jobbfelől.) könnyű az elégedetlen elemeket biztatni arra, hogy követelőzőleg lépjenek fel azzal a kormány­nyal szemben, amely pedig megtesz a maga részé­évi december hó ő-én, szombaton. 301 ről a világon minden lehetőt, hogy polgártársai­nak gazdasági jólétét, közbiztonságát, vagyon­biztonságát biztosítsa, az azok polgári jogainak gyakorlása céljából szükséges intézkedéseket meg­tegye. (Uuy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem lehet olyan szigoruau venni a kormány intézkedéseit, mintha nyakig volnánk a pénzben, mintha olyan nagy mértékben el volnánk látva gazdasági javakkal. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassanak figyelembe venni azt a körül­ményt, hogy ha tulajdonképen a régi Magyar­ország területét vesszük és azzal viszonylatba hozzuk azt, hogy mennyi nyugdíjast látott el akkor az egész, régi Magyarország és mennyit lát el ma, akkor megállapíthatjuk, hogy most a csonka Magyarországnak több nyugdíjast kell ellátnia. (Ugy van! jobbfelől. — F. Szabó Géza: Majdnem kétszer annyit!) Kérdem, hogy honnan? Amikor nagyon jól tudjuk, hogy fánk, szenünk nincs, azonkivül pedig az ipari szükségleteink céljából, a megkívántató munkák végzéséhez való anyagokat is ugy kell vennünk az elszakitott területek elfoglalóitól; amikor gazdasági nyomor­ban vagyunk, mégis kénytelenek vagyunk a leg­szükségesebb és elsőrendű szükségletet képező tár­gyakat drága pénzen roszvaluta mellett bevásá­rolni a jobb valutájú területekről: akkor minden­kinek le kell vonnia a konzekvenciát egy vesztett háború következményeiként s mindenkinek sze­rényen és kevés igénnyel szabad fellépnie. (Pikier Emil: Nem kellett volna a háborút csinálni, nem volna vesztett háború l) Legfeljebb csak a leg­szükségesebb eszközök megszerzésének lehetőségét kell kívánni a kormányzattól (Szeder Ferenc: Kiknek szól ez?), de külön nagy jóléti intézmé­nyeket ma elvárni nem lehet. (Ugy van! jobb­felől.) Ennek az országnak egészséges kialakulása és az uj Magyarországnak egészséges megalapo­zása mind véghetetlenül sok munkát, véghetetle­nül sok áldozatot kíván. (Ugy van! jobbfelől.) Épen azért csodálkozom azon, hogy a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kifogásolták, hogy olyan nagy összegeket fordítanak erre és arra, az egyes közigazgatási kérdések megoldá­sára. Én azt mondom, — ami már elhangzott itt a házban egy párszor, épen a pénzügymiuister ur részéről is, — hogy aki ott takarékoskodik, ahol nem szabad, az bűnt követ el. (Ugy van! jobb­felől.) Nekünk is tehát utolsó erőink megfeszíté­sével áldoznunk kell azokra a célokra, amelyek megvalósítása lehetővé teszi nekünk, hogy ebből a végtelenül nehéz helyzetből, ebből a nyomoru­ságból kiláboljunk. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt mondhatom, hogy a belügyministeriumnak itt a csonka, a kis Magyarországon sokkal több köz­igazgatási kérdést és sokkal nehezebb közigazga­tási feladatokat kell megoldania, mint aminőket kellett a régi, nagy Magyarországban egész Ma­gyarország lakosságának és kormányzatának. (Ugy van! jobbfelől.) Sokkal nehezebb feladatokat kell megoldania azért, mert hogy ugy mondjam; az a rendezett helyzet, amely azelőtt volt, felfor­dult; betegek a lelkek, betegek az emberek, bete­gek az aspirációk, betegek az igányek. (Farkas István: Ennek alapján az államtitkárság is beteg aspiráció!) Ezeknek a betegségeknek meggyógyí­tása feltétlenül szükséges, mert csak egészséges közállapotok mellett lehet tovább haladni, egész­séges közállapotok mellett lehetséges konszolidá­ciót teremteni. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon) Valamint a viz, amelyet folyton kavarnak, a nagy T hidegben sem fagj" meg, és nyugvópontra nem jut, tehát a jég kialakulása nem történik meg, (Szeder Ferencz: Ez nagyszerű hasonlat) olyan az élet is. Ha nincs egyetértés, ha egymás meg­NAPLÔ. XXXVII. *i

Next

/
Thumbnails
Contents