Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-479

282 ~A nemzetgyűlés 479. ülése 1925. nest ellenkezik, ezeket a lapokat viszont anya­gilag és erkölcsileg ilyen módon kívánják ká­rosítani. (Lendvai Isivám Nagykőrösön faj­védő lapot tiltottak be! — Zaj!) Mi ennek az eredményei Azt méltóztatik hinni, begy most mi a minister ur kijelentése alapján jó fiuk leszünk és megfogadjuk a tanácsotl (Üakov­szky Iván belügyminisier: Dehogy hiszem! — Lendvai István: Arra születni kell! — Derült­ség.) Azt hiszem, hogy a minister ur se gon­dolta egy percig sem, én sem gondoltam, s le­gyenek meggyőződve, hegy ez nem is fog meg­történni. Ez harc, küzdelem, amelyet mi a ma­gunk céljainak, eszközeinek és program mjának megfelelően le fogunk folytatni. Ezek az üldö­zések nem először érnek bennünket, mi ezen üldözések alatt nőttünk naggyá. (Derültség a jcbbcldalcn.) Ezen üldözések közben fejlődött ki ez a párt, ezen üldözések alatt terjedt ez az eszme és t. minister ur, az ön szavai csak használtak ebben az esetben ennek az eszmének, mert ki­váltottak a széles népiétegből egy olyan moz­galmat, amely legjobban tükrözi vissza azt a hangulatot, amely az országban van. Méltóztassanak végre belálni, hogy ezek­kel az intézkedésekkel nem lehet a szocializ­mus ellen küzdeni. Volt idő, amikor Német­országban, Berlinben, amikor az első szociál­demokrata képviselő a parlament épületéből kilépett, melléje állt egy államrendőrség! meg­bízott, detektív vagy tisztviselő és elkisérte a pályaudvarra s annak a képviselőnek nyom­ban el kellett utaznia tartózkodási helyére. {Varsányi Gábor: Feladták!) Mi lett végre ennek a következményei A következménye az lett, hogy a legközelebbi birodalmi gyűlési választásokon, nem tudom bány, de a szociál­demokrata képviselők nagy tömege jött be és a világháború után a német birodalom első köztá^sasáeri elnöke szociáldemokrata volt. (Szeder Ferenc: Olvassák el Ujfalussy tábor­nok nyilatkozatát!) Tisztelt belügyininisterur, ön a szocializmus ellen ilyen eszközökkel nem fog célt é~ni, ilyen eszközökkel nem lebet a szocializmus ellen küzdeni, mert megpróbálta ezt Darányi, megpróbálta Bánffy és Perczel is, amikor lefényképeztették a sz^oialista ve­zetőket, (Lendvai István: Az kellemetlen le­hetett! — Derültség.) ujjlenyomatokat vettek fel róluk s r>°-y kezel+ék őket, mint gonosz­tevőket. F^nffyval történt meo\ hogy élete alkonvpn Weither Jakabbal állott egy szónoki emelvényen és élete alkonyán maga beismerte, hogy élete legnagyobb tévedése az volt, ami­kor a szociáldemokrata nárt és annak vezetői ellen ilyen módon kivánt harcolni, ilyen mó­don kjván+a célját elérni. Ezek felfogások, amelyekből nem azok fog­nak felülmaradni, amelyeknek követői ma azt hiszik, hogy erősebbek, mert le^etséfes, bogv önök ma PH bis^ik. hogy erősebbek, (Varsányi O-áho^: F'ö T *ü 1 belül!) erősebbek azért, mert o'^n v"l8P7tójepi törvény áll rendelkezé­sükre. fVürsán^' *^*»or: Amely jó') amelynek sefn + sérv£ V pi mód^^ban van a köz^an^^íatet me^á]fo7+atni, ( G-eder Ferenc: Meghamisí­tani H vagy — valljuk me^ őszintén — me°-­bam^i+^pí (~FelhjrHó$nh j^hbfelől: Ohcf) Mert ha ez a választójog az egyenlőség, ál­talánosság és titkosság elve alapján volna fel­é^i+ve, akVor tpr-n-éöze+esen ennek eredménye­kén* « választórólír?r"k nem önöket biznák me«- és n^m önödet tüntetnék ki bizalmukkal, h^r>em valószínűleg egészen r^ás összeélli+ása v^Tna en^ek a nprn7e+p"víilésnek. (Varsányi Gábor : Vagy ki tudja ! Siriusi jóslat !) ' évi december hó 5-én, szombaton. Elnök: Varsányi Gábor képviselő urat má­sodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni, hogy méLóztasséE. csendben maraoni . P<;yer ü.ároly : Jobb volna, ha t. képviselő­társam egyszer már szólásra jelentkeznék és beszélne, mert eddig még nem hallottuk. (Klá­rik Ferenc : Hadd hallanánk egy jó kis szűz­beszédet !) Erre képtelen. Ami a terrort illeti, annál nagyobb ter­rort, mint amilyent nálunk a nyilt választás­nál el lehet képzelni, sehol ezen a világon egyetlen választásnál sem lehet tapasztalni. (Zaj.) Engem egy nyilt választójogos kerület­ben választottak meg, egy 22 körzetes kerület­ben, ahol kisgazdák és _ ipari munkások is na­gyon sokan vannak. Én kipróbáltam a nyilt választójog minden aljasságát és hitványsá­gát, rajtam próbálták ki és velem akarták azt éreztetni, s próbáltak ott csalni, hamisí­tani, eiőszakoskodni, próbáltak ott mindent, ami csak lehetséges, ebien az egy kerületben azonban a közhangulattal szemben még sem tudtak eredményt elérni. De el tudom kép­zelni, hogy ott, ahol a lakosság nem olyan fe­gyelmezett és nem olyan bátran áll jelöltje mellé, milyen módok kínálkoznak arra, hogy az ipari munkaadó összefogva az uradalom­mal és a közigazgatással, meghamisítsa a vá­lasztók szabad akaratát. Bn nem is várok mai felszólalásunktól abszolúte semmi eredményt. Meg vagyok győződve róla, hogy mindaz, amit itt elmondunk, nem fogja a mai állapotokat megváltoztatni. Mi nem is önöknek beszélünk, — legyenek önök erről egészen nyugodtan meggyőződve — hanem beszélünk annak a la­kosságnak, (Varsányi Gábor : Kifelé a karzat­nak !) amely nagy tömegeiben helyesli a mi felfogásunkat és politikai törekvéseinket, s amely a jövőben igazolni fogja leadott szava­zatainak számával a választásoknál azt. hogy igenis helyes az az ut. amelyen mi haladunk s amelyen kivánjuk a közszabadságokat helyre­állítani és kívánunk lehetőséget^ nyújtani arra, hogy mindenki Politikai véleirénvét sza^edm és nvil+en mondhassa el. (Varsányi Gábor: Majd kitudódik !) A kormány az ő reakciós és u. n. konzer­vativ — mert igv tűnnek fel — intézkedései­ben mindig a bolsevizmustól való félelmet és a bolsevizmus rémét ál Útja oda, mint olvat, ami ellen védekezm kell. Én a védekezésnek ezt a módiát is eltévesztette ek tartom, mert más országokban is volt erőteljesebb bolse­vista mozgalom, olyan, amelynek a nép széfes rétegeiben talaia volt és van. Nálunk, ahol a nép # széles rétegeiben ma ugvszólván semmi talaia sincs a bolsevizmusnak, ahol ez egv pár fantaszta embernek az elgondolása, felesle­gesnek vélem, hogy ilyen intézkedésekkel vé­dekezzünk egv ilyen u. n. veszedelem ellen. Amióta uo-vanis a bolsevizmus feladván állás­pontiát, áttért a parlamentarizmusra, s mióta azt látjuk, hngy Németországban és Csehor­szágban is számos kommunista kénviselő van, «zóta már a tömegek is tisztábban látnak: lát­ják azt, hogy amit ezek künn hirdetnek, és az a módszer, ahogyan ők elveiket és meg^vő­ződésüket érvényesíteni akariák, nem alkal­mas eszközök arra, hogy a nénen segitseuek. S énen ennek eredménve az, hog-y Németor­szágban a legutolsó választásoknál a kommu­nisták il ven nno-v veszteségedet s-^eri védtek; és ha most átmenetileg a cseh választások­nál a kommunisták nagyobb számú képvise­letet nvertek, mi, akik a viszonvokat közelről ismerjük, meg vagvunk győződve róla, hogy ez jelenti tulaj donképen ezeknek az uraknak

Next

/
Thumbnails
Contents