Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

20 A nemzetgyűlés 473. ülése 1925. éví november hó 26-án, csütörtökön. lesz a külföldön, Genfben a minister urnák; már senki sem fogja ezt az okfejtést elfogadni, mert nagyon tisztában vannak vele, hogy micsoda gyűlöletből származott a numerus clausus .törvénye. Nem kellett ehhez felvilágosító munka a mi részünkről, elvégezték ezt a szomszédos államok maguk, hogy mutogatták azokat a szörnyű sebeket, amelyeket a nemzet testén ez a törvénytelenség ejtett. Azt mondotta a minister ur, hogy egy gazdagabb, vagyonosabb osztály kizárásával azt akarja elérni, hogy a szegényebb keresztény társadalom ifjú nemzedéke el tudjon jutni a magasabbfoku oktatásig. Tudja-e a minister ur, micsoda rémes szociális nyomorúság uralkodik a magyar egyetemekről kiüldözött és külföldre kemlt zsidó ifjúság körében! Ez nem érdekli a minister urat; különben is személyeskedésnek tekinti, ha az ember ilyen kérdésekkel foglalkozik. Berlin, Göttinga, Aachen, Mannheim, Mittweida, Breslau, Drezda, Freiburg, Kiel, Hamburg, Darmstadt, Zwickau, Braunschweig, Lipcse, Würzburg, Hannover, Altenburg, München, Jena, Giessen, Heidelberg, Charlottenburg, Róma, Padova, Firenze, Milano, Prága, Brunn, Bécs egyetemei fogadták magukba a zsidó diákok ezreit. Ötezernél több zsidó diák került ki a külföldre és nyomorognak, napszámosmunkát végeznek ott ezek a magyar ifjak, tönkremennek, elpusztulnak azért, mert volt egy gyűlölködő korszak, amely a maga hatalmának megerősítésére és a néptömegek felizgatása és a vele szemben való kedvező hangulatkeltés céljából mindenféle propagandisztikus fegyverrel igyekezett a maga hatalmát megerősiteni és áldozatul dobta f Magyarország egyik nagyon jelentékeny és kultúrára igen alkalmas nemzedékét, (Malier István: Nagyon feledékeny a képviselő ur!) Nem vagyok feledékeny, mert én nagyon jól emlékszem, hogy t. képviselőtársam mint propagandaminister milyen hihetetlen agitációt és izgatást végzett az egész országban. (Haller István: Csak egy mondatot vagy szót, csak egy irást kérnénk már egyszer! Egyszer már szeretnénk látni! Két esztendő óta már jó lenne!) El fogom hozni azokat a röpiratokat, (Haller István: Egyet sem adtam ki!) amellyel az ön propagandaministériuma elárasztotta az országot, a lelkek békéjét feldúlta és egyik sirásója volt a magyar rekonstrukciónak. (Haller István: Ezek mesék! Tessék megnézni a költségvetést! Különben is a románok egy röpiratot sem engedtek kiadni! Hogyan lehet ilyen meséket beszélni felnőtteknek!) Ha meg fogom a röpiratot mutatni, akkor nem fogja tagadni t. képviselőtársam. (Haller István: Dehogy nem! Tudom, mit csináltam! Egyet sem adott ki a propagandaministerium! — Vázsonyi Vilmos: Csak terjesztette! — Haller István: Nem is terjesztette!) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: Kezünkben voltak röpiratok mázsaszámra, (Haller István: De nem én adtam ki!) amelyek a világ minden bűnét ráfogták a zsidóságra és ezzel mérgezték meg a józan magyar nép lelkét^ Az ember azt hinné, hogy anynyi idő után végre is a közmegnyugvás ezt a kérdést odáig érlelte, hogy a kormány maga belátására jutott annak, hogy mig a numerus clausus érvényben van, addie az igazi társadalmi béke alapjai nem teremthetők meg, másrészt pedig, hogy helyzete a külfölddel szemben addig a legferdébb, mert amikor jogos panaszokról és sérelmekről beszél, amikor a megszállott területeken levő magyar nemzeti kisebbségek sérelmeit és panaszait viszi a nemzetek itélőtanácsa elé, mindig jogosan a kormány szemére lehet vetni azt

B hogyan mer panaszkodni akkor, amikor itt Magyarországon egy ilyen hallatlan, igazságtalan, embertelen, a jogegyenlőség elvével szembehelyezkedő, szóval törvénytelen törvény van érvényben. (Klárik Ferenc: Most kapacitálod ugy-e, a túloldalt, mert nagyon sokan vannak! — Vázsonyi Vilmos: így sokkal jobban szeretem őket, mint ellenkezőleg! — Derültség a szélsőbaloldalon.)^ Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszéde során, amikor a numerus clausus kérdését érintette és azt mondotta, hogy most már itt az ideje annak, hogy ez a kérdés elintéztessék, és amikor hivatkozott arra, hogy esetleg a külföld nyomása kényszeriti a kormányt arra, hogy a numerus clausus törvényét hatályon kivül helyezze, akkor Gaal Gaszton t. képviselőtársam közbekiáltott: talán a jobb meggyőződés, fagyon optimista és nagyon jóhiszemű felfogás ez, mert hiszen a jobb meggyőződésnek már régen kellett volna jelentkeznie. Hiszen mind az az ártalom, melyet ez a magyar nemzetnek okozott, már hosszú idők óta nyilvánvaló és azok, akik kint jártak a külföldön a magyar nemzet diplomáciai képviseJetében, — köztük gróf Apponyi Albert, Lukács György, Berzeviczy Albert — egyhangúan megállapították, hogy a legtöbb bajt és nehézséget Magyarország számára külföldön a numerus clausus okozta. Kétségtelen, hogy azért nem lehetett nekik olyan szabadon és olyan eredményesen dolgozniuk a magyar ügyek, a magyar bajok és a magyar sérelmek képviseletében, mert mindenütt találkoztak azzal az elfogultsággal, amelynek gyökere a numerus claususban rejlik. Miért nehezitsük mi a magunk helyzetét? Mire való ez, ha már ez a numerus clausus ^— mint általában mondják — ugy is alig van érvényben! Pedig dehogy nincs érvényben! E tekintetben legyen szabad csak arra utalnom, hogy minthogy az egyetemeken kisebb létszámú keresztény hallgatóság iratkozott be, azt a rendszert honosították meg az egyetemeken, hogy a felvételnél nem az. országos 5%-os arányszám alapján állapitják meg a zsidóvailásu egyetemi hallgatók számát, hanem az egyetemekre felvett keresztény hallgatók létszámának 5%-ig érvényesülhetnek csak a felvételnél; pl. a pécsi orvostudományi egyetemen emiatt csak 3 zsidó hallgatót vettek fel ebben a tanévben. Ez végig érvényesült minden magyar egyetemen s ahol egy kissé liberálisabban kezelték a kérdést, azzal az egyetemmel szemben rögtön jelentkezett a felzúdulás, kellemetlenségei voltak az egyetemi rektornak, s azután megindult egy nagy fajvédelmi küzdelem, amely »árulás«-t kiáltott, azt mondva, hogy megsértették a törvényt. Van ennek a kérdésnek egy másik, igen súlyos oldala is és pedig a külföldön szerzett diplomák nosztrifikálásának kérdése. Erről is nyilatkozott a t. minister ur egyik interjújában, azonban elfelejtette megemliteni azt, hogy ez a kérdés már régi keletű és még mindig nem sietett a nosztriükálás kérdését meggyőződése szerint elintézni. Kétségtelen, hogy a nosztrifikálást csak a külföldi egyetemekkel történő bizonyos érintkezés és megegyezés révén lehet végre is dűlőre juttatni, azonban ideje volt eddig is a minister urnák erre. Miért nem sietett velel Vagy a minister ur a numerus çlaususnak olyan természetű formáját is életben akarja tartani, hogy a külföldi egyetemeken végzett magyar ifjak, ha hazajönnek, ne tudjanak itt elhelyezkedni, ne tudjanak