Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, pénteken. talonmak közös céljai és közös kötelességei vannak es sohasem fog az ország előnyére válni, ha mi az autonómiát a kormánnyal szembeállítjuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha igazán hazafiasán az ország, jelen esetben a székesfőváros érdekében akarunk hasznos munkál kifejteni, ugy akkor járunk el jól, eredményesen és gyümölcsözően, ha együtt, közös akarattal, békésen dologozunk. (Helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen.) Amint az imént mondani bátor voltam, lia a vármegyei törvényhatóságok költségvetési ügyében ez a kölcsönös együttműködés a legértékesebb eredményeket szülte, akként hiszein és gondolom, hogy elérhettük volna ezt a székesfővárossal szemben is. Egyszerűsítjük vele a közigazgatást, mert semmi értelmét nem látom annak, hogy a vagyonfelügyeleti hatóság és az autonómia között bizonyos gazdasági kérdésekben esetleg nézeteltérések merüljenek fel. Miért kelljen ezt hoszas iratváltással, feliratokkal és leiratokkal elintézni, (Ugy van! Ugy van!) amikor a tapasztalat azt bizonyitja, hogy a közvetlen érintkezés terén,, a közvetlen tárgyalás folyamán a legnehezebb kérdéseket is békés utón meg lehet oldani. (Hómon» nay Tivadar: Legalább egy félévet takarítunk meg vele! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tehát a székesfőváros még nem nyilatkozott illetékes szerve utján ebben a kérlésben, én azonban leszögezem, hogy közöttem és a székesfőváros között ellentét nem lehet, mert aki figyelmesen olvassa el végig ezt a leiratot, konstatálhatja, hogy én csak egy kérdést vetettem fel, s ha a kérdésre a válasz az lesz, hogy nem, én belenyugszom, azonban kevesebb egyetértéssel, az autonómia és a felügyelő hatóság kevesebb kölcsönös jóindulatával komplikáitaob eljárással fog kelleni elérnünk azt, amit eiérnünk minden körülmények között kötelességünk. Hogy a háborús és egyéb viszonyok következteben ma már a kor színvonalán nem álló üzemeket modernizáljuk, hogy mi az üzemek adminisztrációjában a legnagyobb olcsóságot és takarékosságot érjük el, hogy igyekezzünk az üzemek gazdálkodása terén a közönséget minél olcsóbban és minél tökéletesebben kielégíteni: ez közös célunk, ezt a közös célt minüenáron elérjük, akár az együttműködéssel, akár az együttműködés nélkül, de el fogjuk érni, mert el kell érnünk. (Farkas István: Ez a helyes álláspont! — ïtothenstein Mór: A ministernek nem szabad ezt lehetetlenné tenni! — Zaj.) Köviden bátorkodom foglalkozni ezután szintén az autonómiák gazdasági élete terén a múlt esztendőben lefolytatott egy fontos nemzetközi tárgyalással. Mint méltóztatnak tudni, Magyarországnak megmaradt törvényhatóság gok jelentékeny részét a trianoni határ kétfelé szakitotta. A törvényhatóságok egyik része csonka Magyarországhoz, másik része valamely szomszéd utódallamhoz tartozik, a trianoni békeszerződés nem intézkedett azonban a törvényhatóságok vagyonának felosztása iránt, hanem ezt az egyes nemzetek közötti megyezésekre bizta. Ezeket a tárgyalásokat megindítottuk és eddig Komániával sikerült is megegyezést kötni Szatmár, Bihar, Csanád és Arad vármegyékre, toA^ábbá ezen vármegyékben fekvő 34 községre és Gyula városára nézve. Ez a megegyezés végrehajtás alatt áll, csak néhány vitás pont van még, amely esetleg döntőbíróság elé kerül. Mindenesetre azonban szűk- j ségesnek tartom, hogy a közvélemény is tájékoztatva legyen erről az első lépésről, ennek a fontos teendőnek ellátása terén. A tárgyalásokat a többi utódállamokkal is megindítottuk már. A megoldáshoz a legközelebb Ausztriával szemben vagyunk és — az én igénytelen nézetem szerint — a törvényhatóságok is kedvező helyzetbe fognak jutni e kérdéseknek szerződéses utón való rendezése és a rendezés likvidálása után, mert sajnos, a legtöbb törvényhatóságunknak követelni valója van a szomszéd államokon. Ezek a törvényhatóságok ott maradt vagyontárgyaikat, ott maradt követeléseiket csak ilyen módon tudják visszakapni. (Ugy van! Ugy van! Röviden szándékozom ismertetni a vidéki városok által felvett kölcsönök további sorsát, mert hiszen a közvélemény egyelőre csak arról van értesülve, hogy a pénzügyminister ur tárgyalásai alapján ezek a vidéki városok nagyobb kölcsönhöz jutottak, azonban a t. Nemzetgyűlés tagjait érdekelni fogja az is, hogy a városok miként használják fel, illetőleg fogják felhasználni ezeket az aránylag nagy összegeket. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag a városok tervei készen vannak. (Kabók Lajos: Terveink azok vannak! — Zaj.) A városi határozatokat már egytől-egyig jóváhagytuk és ezen anyagból következő tükörképét kapjuk a kölcsönök felhasználásának : A vidéki városok fel fognak állitani lakóépületet, illetőleg lakótelepet összesen 24-et. Ebből 9 kislakásos telep, 12 bérház, ezenkívül pe dig 3 városháza, tehát három hivatalos épület. Közüzemet — és ez nagyon érdekes tétel — 36-ot állítanak fel a vidéki városok; 19 vizművet ma építenek ki, 9 villamosmű ma létesül, mig 7 város csatornázását fogja ebből a kölcsönből megteremteni, egy város pedig gázgyárat épit. Azért állok meg ennél a tételnél, mert ez a tétel árulja el, hogy milyen nagyméretű tennivalók vannak még mindig, ha még 19 olyan városunk van, amely most 1925-ben építi meg vízmüvét. E kép jele annak, hogy nagyon lassú tempóban halad városaink városulása, mert az én nézetem szerint magasabbrendü városokat nem azáltal tudunk teremteni, ha papiroson megadjuk nekik a magasabb címet, (Élénk helyeslés.) hanem, ha megvannak abban a városban azok a közüzemek, amelyek annak valóban megadják a városi jelleget. A közegészségügyi intézményekre 18 tétel fog ebből a kölcsönből fordittatni. Egy város menhelyet állit fel, egy másik artézi kutat épit; 5 kórházat, 2 fertőtlenítőt, 2 beteggondozó-intézetet, 1 fürdőt és 6 uj vágóhidat építenek a városok. Közlekedési célokra, autóbusz; vállalatra, kisvasút épitésére és útépítésre 14 tétel lesz a kölcsönből forditva; 6 vízszabályozási munkálatot is végeznek, nevezetesen kikötő- és hídépítés s vizszabáíyozások; vásárhelyet 7 város épit: 4 város vásárcsarnokot létesít, 3 város pedig vásárteret rendez be. Temetkezési intézményekre 3 tételt fordítanak, gazdasági célokra, különböző gazdasági létesítményekre 2 tételt, egyéb ipari jellegű üzemekre 5 tételt, iskolákra pedig 12 tételt fordítanak ; 11 rendes és egy gazdasági iskola fog létesülni. Nem foglalkozom ennek a kérdésnek pénzügyi részével, minthogy az a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik, a magam részéről azonban leszögezem azt, hogy ez a városi kölcsön, amint a felolvasott adatokból megítélni méltóztatik, valóban üdvös és gyümölcsöző volt a mi gazdasági életünkben (Ugy van!