Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, péntekem. 241 munkaerőveszteséget jelent. (Propper Sándor: Gyártják a feljelentéseket! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt emiitettem meg, hogy a központi igazgatás létszáma 50 fővel, vagyis 10-4%-kai, a csendőrség létszáma 351-gyel apadt, az állami rendőrségé pedig 1903-mal. A rendőrségnél a 7 kerületi főkapitányság közül megszűnt a miskolci és a pécsi, a központ szervezetében pedig a takarékosság és az egyszerűsítés következményének tekinthető, hogy 15 fő- és 31 alosztály helyett ma az egész központi, vagyis belügymini steriumi munka 14 alosztályban oszlik meg. Áttérve ezek után a kiadások egyes cíemire, a központi igazgatásnál méltán szembe ötlik, hogy a rendes kiadások 4618 millióval múlják felül a múlt évieket. Ezzel a tétellel tanulságos voltánál foeva kénvtelen vagyok kissé bővebben foglalkozni. (Halljuk! jobbfelől.) A nagy többlet túlnyomó része a doloei kiadások 1. alrovatánál, a beszerzési költségeknél mutatkozik és nagy általánosságban az időközben erősen felemelt telefon-, valamint postaköltségekre, úgyszintén a hivatalos nvomtatvánvok. Belügyi Közlöny. Törvénytár. Nemzetgyűlési Értesítő stb. szerfelett elemeit töb^let-köHségeire verethető vissza, A belügyminister tehát kénytelen volt igen messzemenőleg még a címek között is élni az átruházási joggal. Kétségtelen, hogy erre n felhatalmazási törvény szerint joga volt, és meggyőződjem arról is, hogy ez a, jog szabályszerűen, vagyis minis+ertanácsi határozattal gyakoroltatott ; mégsem halle-athatom el azt az aggodalmamat, hoe'y az átruházási jognak ilyen messzemenő gyakorlása, amely csak ennél az alrovatnál 2 és V« milliárdot tesz ki, a költségvetés realitásának rovására megy. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Az igazsághoz hiven azonban meg kell állapitanom azt is, hogy megvan a belüa-ymin

ister urnák itt a mentsége, mert a mult évi költségvetést erősen korlátozta, erősen restringálta a szanálási törvény súlya alatt, a pénzügyminister ur és egyébként hasonló messzemenő átruházásokkal a többi tárcánál is találkozunk. Ennél a címnél említem meg, hoo-v a, belli fr^mí niste i'iura Bem fizet elő a külföldi és különösen a megszállott területeken mes-íeleuő lapokra, han^m ezek tartalmáról a külüa-vwinis+érinm »Hal szolgáltatott lapszemlédből értesül. Vélem én vem szerint ezekre a Janókra a belüp'vrnírusteriumnak első kézből volna szüksége. Kívánatosnak tartanám fchát, hop*v ezekbe a Ionokra az előfizetés legalább a jöyő költségvetésbe beállittassék. Ugyancsak ennél a címnél kívánom megemlíteni, bogy elérkezett a választók névíegyzéke állandósításának, va.p-vís a választói kataszter megalkotásának ideje. Eltekintve az igen tetemes költségektől s az olcsó és felelőtlen munkaerők híhás munkáiétól, ez a kataszter azért is szüksés-es, mert a bekövetkező felsőházi és közigazgatási reformmal kapcsolatos sókféle választás feltétlenül megköveteli a meq-bizbató, olosó és könnyen kezelhető választói névjegyzéket. (Ugy van! a szélsőbaloldoJnn.) Végül megemlítem, hogy a törvényelőkészitési, valóban érdemleges munkát nem látom az előirányzott 14,600.000 koronával megfelelően jutnTmazottnak. Az a munka, amelyet a törvényelőkészítő és foetalmazó osztálv végez, igen érdemleges, azért kérem a belügyminister urat, hogy e tételnek legális felemeNAPLÓ. xxxtn. leséről legyen szives intézkedni, annál inkább, mert ezen a címen még az 1913-iki költségvetésben 25.000 aranykorona volt felvéve. A 3. címnél a közbiztonsági rendelkezési alap 400 millió koronával csökkent, vagyis 1700 millió helyett 1314 millió. Ez a rendelkezési alap mindig megvolt a belügymimsterium számára s egyáltalában ennek nagysága és mérve nem kifogásolható akkor, ha "figyelembe vesszük, hogy békeidőben erre a célra s e tétel alatt 300.000 aranykorona volt felvéve. A vegyes közrendészeti kiadások tartalmazzák a tüzrendészeti, valamint a hullafogási és egyéb ezekkel kapcsolatos kiadásokat, a rendőri büntető eljárásból folyó költségeket, az ügyészi megbizoitak díjait. Végül a leánykereskedelem megakadályozására felvétetett 29,200.000 korona. Ezt az összeget nem tartom megfelelőnek. Való igaz, hogy a külföldön a hungarák száma csökkent, a

,z azonban csak arra vezethető vissza, hogy Magyarország területe is egyharmadára csökkent. Ezt a nemzeti becsületünkön égő sebet érdemes volna erősebben gyógyítani és ezért arra kéem az igen t. belügyminister urat, hogy a leánykereskedelem megakadályozására lényeTesen tetemesebb összegeket vegyen igénybe. Igaz, hogy ezek a tételek úgyszólván társadalmi egyesületek kezébe kerülnek és pedig teljes összegükben, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a haj!) én azonban ugy vélem, hogy arra^ való tekintettel, hogy egyrészt Magyarországnak ma már majdnem háromszor annyi kilépő vasúti állomása van, mint amennyi azelőtt volt, másrészt pedig a Budapesten uralkodó nyomorúság és erkölcstelenség is igen erős tápot ad a leánykereskedelemnek: ugy a fővárosban, mint pedig ezeken a kilépő állomásokon a leánykereskedelem ellen küzdő szervezetet meg kellene erősíteni, hatályosabbá kellene tenni. (Farkas István: Szóval több rendőrt és kevesebb kenyeret! Ennek is ez lesz a vége!) Az általános munkavédelem címénél egy olyan tétellel találkozunk, amely csak az ujabb költségvetésekben foglal helyet. Ez az intézmény mindenütt megvan. Nálunk szintén megvan, ellene azonban többrendbeli kifogást emeltek. (Propper Sándor: Sztrájktörő szervezet!) Nézetem szerint az a felfogás, hogy a munkavédelmi szervezet és intézmény > arra való, hogy a sztrájkokat megtörje, alapjában véve hibás, nem is ismerem el ennek az állitásnak helyességét, (Rothenstein Mór: De ez igy van!) A munkavédelem szervezete és ez az intézmény kizárólag arra szolgál, hogy a közérdekű üzemek folytonosságát biztosítsa. (Farkas István: Azokat semmi sem veszélyezteti!) Ha nem veszélyeztetné semmi ezeket a közérdekű üzemeket, (Propper Sándor: Akkor kidobják a milliárdokat!) akkor, magam is vallom, nem lenne értelme az intézmény fentartásának. Az államrendészeti szervek ellátási üzemeinek kiadásainál azt kell megjegyeznem, hogy ezek a kiadások és bevételek normális keretek között mozognak. Nem lehet abból titkot csinálni és én sem csinálok titkot abból, hogy ezek az üzemek a katonasággal kapcsolatosak. Amikor azonban puskásaink száma ilyen rendkívüli módon le van csökkentve, ezeknek áz üzemeknek puskás katonák által való kiszolgálása igazán nem kívánható Magyaror szagtól. Ezek az üzemek t. i. a mosóüzemek, azután az ágynemükezelés, szóval a nem kombattáns emberek által végezhető üzemek. A 35