Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

238 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. évi december hó 4-én, pénteken. solta, hogy Magyarországon minden minister túlköltekező, mindegyik messze felülhaladta a kiadásokban a megszabott kereteket. Azután megjelent egy másik hir is, — ismétlem, nem a magyar nyelven irt bolseviki lapokra gon­dolok itt, hanem azokra a komolyabb lapokra, melyek szimpatizálnak velünk és iparkodnak objektívek lenni — amely szerint a Magyar­országon megjelent az orosz szovjethadsereg vezérkara és letárgyalta a magyar kormány­nyal azt, hogy a magyar hadsereg hogyan fog munieiót gyártani Oroszországnak. Tlyen és hasonló hírekkel teleszórják elle­nünk "az egész világot. Én vártam a megfelelő cáfolatot, vártam enneJk a rovatnak megfelelő felhasználását arra, hogy az ilven hírek kellő cáfolatot kapjanak, de sajnálatomra cáfolatot nem láttam sehol, ugy hogy magam vállal­koztam arra. hogy azokba a lapokba, ame­lyeknél tehettem, irtam cikket, melyben az efajta hirek abszurditását iparkodtam kimu­tatni. Alig hogy megérkeztem, egynéhány ame­rikai gyárossal volt szerencsém összejönni és azokkal természetesen a megcsonkított Ma­gvarországról beszéltünk. A vé<?én azt mond­ták nekem: miért nem mondják el az urak nekünk itt Amerikában ezeket a dolgokat, miért nem közlik ezeket a sajtóban? Én erre nem tudtam felelni, csak azt, hogy bizony sainálatos, hogy a mi sajtónk és az amerikai saitó nem közli ezeket az igazságokat, melyek különösen a gazdaságilag gondolkozó ameri­kait meg tudnák győzni arról, hogy velünk óriási igazsáertfilansáor történt. Ottani uiságirókkfil való tárgyalásaim során minduntalan felmerült egy amerikai sajtóiroda szükségessége, és én is azt hisztm, hoírv tényleír célszerű volna Amerikában saitóiroda szükségessége, és én is azt hiszem, ivókkal, akiknek nexusai vannak az amerikai Tanokkal, akik azonban kétségkívül abszolúte jól ismerik Mae-yarország-ot. akik tehát nem­csak zsurn-aliszták, hanem téliesen tisztában vaunak az ország gazdasági helyzetével és le­het ősé ere ivei és kénesek azokat az argumen­tumokat is használni cikkeikben és felvilágo­sításaikban, nmelvek egy meglehetősen gaz­daságilag és szociálisan, — nem történelmileg és nem közjogilag — gondolkozó nép pszihé­jére tudnak halni. Ezért arra kérem a külügyminister urat, hogy pl % speeiell az amerikai sajtószolgálatot iparkodjék valahogy jobban szervezni. Hiszen ez a majdnem hét milliárdnyi összeg ad bi­zonyos lehetőséget arra. hogy az amerikai közvéleménybe szervesen kapcsolódjék bele a magyar igazság is. Nekem volt alkalmam ta­pasztalni, hogy Németország milyen nagy­szerű propagandát visz végbe Amerikában, még pedig nemcsak a sajtó utján egyedül, ha­nem egyéb utakon és módokon is, pl. a mozin keresztül, amely Amerikának közvéleményét a sajtónál is sokkal jobban dirigálja. Volt al­kalmam olyan mozifilmeket látni, amelyek után az ott jelenlévő amerikai közvélemény, — de mintán ugyanezt a propaganda-darabot száz és ezer moziban adták, mert ez a propa­ganda nagyszerűen volt megcsinálva — az egész amerikai publikum is azt mondotta: szégyellem magam, hogy ilyen háborúban vet­tem részt, amely nem a fegyverek erejével döntötte el a problémákat, hanem koplaltatás­sal, inhumánus eszközökkel, s hogy részese vagyok azoknak a szerencsétlen események­nek, amelyek Némietorszagyban a polgári la­kosságot, az asszonyokat, a gyermekeket ér­ték, azáltal, hogy mi szintén eszközül adtuk oda magunkat annaik a hadviselési módszer­nek, amellyel az entente-hatalmak a világhá­borút végigküzdöttük. Az effajta dolgok két­ségkívül igen előnyösen befolyásolják a köz­véleményt és jövendő akciók számára megte­| remtik a hangulatot. Ezért én igen nagy súlyt helyeznék arra, | hogy azokat a lapokat, amelyek a magyar ) álláspontot képviselik, a magyar kormány, — amennyire teheti — támogassa, főkép azzal, hogy megfelelő szellemi- és propaganda­anyaggal lássa el, továbbá azzal, hog3 T szer­vezze meg az ottani sajtóirodát, amely ezt a propagandát központilag — és pedis- lehetőleg jól — vezesse. (Fábián Béla: Hollósiva] az élén! — Zaj.) Szükségesnek tartom t. Nemzetgyűlés, hogy^ miután a magyar kormány amúgy sem tud jutalmat adni azoknak, akik önzetlenül dolgoznak a nemzet érdekében a külföldön, legalább itt a Házban annyi történjék, hogy az illetők neve megemlittessék. s bizonyos fo­kig ezzel is elismerést adjunk azoknak, akik külföldön a magyarságnak rendkívül nagy szolgál atot tesznek. Kénytelen vagyok elsősorban megemlí­teni Slachta Margit volt képviselőtársunkat, aki Amerikában katholikus és protestáns kö­rökben a lehető legnagyobb eredménnyel csi­nál propagandát a magyar gondolatnak, s azt az igazságtalanságot, amely velünk szemben történt, olyan sziliekben tudta nem egy gyű­lésen és meetingen odaállítani az amerikai közvélemény elé, — nem a magyarok, hanem az amerikaiak, az angolok elé — hogy a lehető legnagyobb megértést volt képes kiváltani. S mi tartozunk az ő fáradságának azzal, hogy itt a nemzetgyűlésen kifejezzük elismerésün­ket azért az önzetlen munkáért, amelyet 5 a magyar igazság megvédése és plauzibilisebbé tétele érdekében Amerikában végez. Azonkivül. ha módjában van a kormány­nak, akár lanjaikat támogassa, akár pedig személy szeriut elismerését fejezze ki az ame­rikai lelkészeknek. Az összes felekezeti lelké­szek^ Amerikában a legnagyobb mértékben megérdemlik a köszönetet, mert ők a magyar gondolatnak kétségkívül erős őrei és sokat szenvednek azért, mert maguk magyarságuk mellett a háború alatt is kitartottak s ioar­kodtak a maguk publikumát, a maguk hiveit a magyar gondolat és hazafiság mellett kitar­tásra birni. Ezeket kívántam, még megjegyezni. Ismét­lem, a tételt a magam részéről azért nem fos-a­dóm el, mert egyrészt azt kevésnek tartom, másrészt pedig, mert nem vagyok arról meg­győződve, hogy az teljesen célszerűen ugv hasz­náltatik fel a külföldön, hogy egyen súl3 T ozni tudja azt a propagandát, amelyet főkén a kis­entente hatalmai velünk szemben folytatnak. ÍHfíbiesJps halfelől.) Elnök: Szólásra következik? hang János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Rövide­sen, bele kivan ok kapcsolódni abba a feiteee­tésbe, amelyet Haller István t. kénviselőtársam elmondott. Én egy további konzekvenciát kí­vánok levonni és a t. külügyminister ur figyel­mébe ajánlani. Már az általános vita alkalmával is reámu­tattam arra, hogy világhírű francia, angol és amerikai írók szerepeltetése a magyar propa­ganda szempontjából mennyire kívánatos és

Next

/
Thumbnails
Contents