Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-478

236 A nemzetgyűlés 478. ülése 1925. méltóztatik a cím keretében maradni, mert az a téma, amelyet képviselő ur felszólalásában felvetett, az általános vitához tartozik. Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy méltóztassék a 2. cím, kiadások, rendes kiadások, 1. rovatának keretében beszédét folytatni. Haller István: T. Nemzetgyűlés

Î Tegnap akadályozva voltam abban, hogy az általános vitában résztvegyek, ezért a külföldi szolgálat cinjén akartam elmondani egynéhány megjegyzést. Amennyiben erre nem térnetek ki, nagyon sajnálom, kénytelen vagyok a szótól elállni. Még csak egy kívánságot óhajtok kifejezni. Ez az, hogy a külügyminister ur próbálja megszerezni a lehetőségét annak, hogy az amerikai katholikus iskoláknak apácákat adhassunk, mert ezekre az amerikai magyarság szempontjából nagy szükség van és ezidőszerint nagy nehézségek mutatkoznak az iskolák személyzetének utánpótlásában. Azt hiszem, ez olyan kívánság, amelyet megfelelő formában előterjesztve, az amerikai hatóságok akceptálhatnak. Elnök: Szólásra következikí Láng János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! A külügyi szolgálatban alkalmazott egyéneknek szerény véleményem szerint olyanoknak kellene lenniök, akik mind erkölcsi szempontból, mind pectig arravalóság szempontjából a magyar államot odakünn megfelelően tudják reprezentálni. Az arravalóságnál nem óhajtok abba a kérdésbe belemélyedni, hogy arisztokratának kell-e lennie az illetőnek, vagy pedig nem kell arisztkoratának lennie. (Propper Sándor: Jó diplomatának kell lennie!) Véleményem szerint arravaló embernek kell lennie, tehát olyan embernek, aki egyrészt megfelelő nyelvismerettel rendekezik, másrészt pedig nemcsak politikai, hanem megfelelő kereskedelmi képzettséggel is, mert a mai világban amikor Magyarországra ismét elkövetkezett az a helyzet, hogy megfelelő exportlehetőségek után kell nézni, nem előkelően vadászó, táncestélyekre járó, kizárólag társadalmi nexusokat fentartani óhajtó és kereső férfiaknak kell intézniük a magyar diplomáciai szolgálatot, hanem kereskedelmi ügynököknek, olyan férfiaknak, akik magukra nézve nemcsak lealázónak nem tekintik azt, hogy odakünn kereskedelmi és ipari nexusokat szereznek hazájuk részére, hanem ezt elsősorban tekintik feladatuknak. Méltóztatnak emlékezni Vilmos császárnak arra a beszédére, amelyben azt mondotta, hogy ő magát Németország első kereskedelmi ügynökének tartja. Nem csak személyi arravalóság szempontjából, hanem erkölcsi szempontból is meg kell vizsgálni azokat a férfiakat, akik a magyar nemzetet odakünn képviselik, akár akként, hogy mint valamely fizetési osztályba beosztott tisztviselő állnak ténylegesen diplomáciánk szolgálatában, akár mint diplomáciai ügynökök, kik nem közvetlenül, fizetési osztályok szerint kapják fizetésüket. Én meglepetéssel láttam külföldi útjaimon,, hogy akárhová mentem, a külföldi sajtószolgálat körében mindenütt találkoztam egy férfiú nevével, sajtóteáival, akinek neve idehaza nem ismeretlen. Nem tudom megérteni, miként lehetséges az, hogy Münchenben és Milánóban, hol Olaszországban, hol pedig Bajorországban a magyar külpolitikai sajtószolgálat képviseletében felbukkan egy név, amelynek nemcsak jó hangzása nincs idehaza, hanem akit mint, közönséges agent évi december hó 4-én, pénteken. provokatőr-t, a magyar királyi bíróságok lepleztek le és aki mégis odakünn szerepei a magyar állam szolgálatában. Ez Roilósi-riollaender Sárnuel-feándor ur, aki Münchenben sajtóteákat rendez és Milánóban Villányi konzul ur mellett szerepel, mint a magyar állam képviselője. Nem tudom megérteni, hogy mikor olyan kevés pénzünk van arra, hogy odakünn propagandát csináljunk, sajnos, sokkal keveseob, mint amennyi kellene arra a célra, hogy odakünn megfelelő embereink legyenek, hogy lehetséges az, hogy a magyar királyi külügyministeiiumnak a magyar sajtó kitűnő, ten°tséges munkása közül epén Hollósi Sándor urat kell kiválasztania arra a célra, hogy odakünn külföldi empóri uniókban külpolitikai szolgálatot teljesítsen. (Propper Sándor: A.jánlom még mellé Garai Manót! — Klárik Ferenc: És Madár bácsit!) Kötelességemnek tartottam felhivni erre a külügyminister ur figyelmét. Abban az esetben, ha ő nem szerepelne azok névsorában, akik külügyi szolgálatunkban állanak, én határozottan állithatom és bizonyítani tudom, amit mondtam, mert azt hiszem, sem Villányi báró ur, sem a müncheni magyar konzul nem fogja tagadásba venni, hogy tényleg ottani konzulátusunk szolgálatában áll, és a sajtópropaganda-osztály vezetője. Talán van még Magyarországon a magyar sajtó berkeiben olyan nagyszerű, kiváló és jellemileg olyan megbízható férfiú, mint amilyen Hollósi Sándor ur és ezért kérem a miniszter urat, méltóztassék általában utánanézni annak is, hogy necsak diplomáciánk bekebelezett tisztviselői legyenek megfelelők, akik bizonyos fizetési osztályba vannak besorozva, hanem azok is, akik odakünn a sajtópropaganda szolgálatában állanak. (Propper Sándor : Van egy nagy érdeme, beugiatta a szegedi rabbit!) Hogy milyen fontos ez a sajtópropaganda, erre vonatkozóan azok a t. képviselőtársaim tudnak felvilágosítást adni, akik most künn voltak az amerikai interparlamentáris konfeiencián. Ott méltóztattak látni, hogy nemcsak mi vagyunk azok, akiknek törekvéseik vannak a külföld felvilágosítására vonatkozólag, hanem elsősorban a minket környező államok törekszenek a hatalmas nagy államoknak és a kis semlegeseknek szimpátiáját minden körülmények között maguknak megszerezni. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy milyen apró trükköket is használnak erre a célra. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy Romániának a kopenhágai konferencián megjelent képviselői nemzeti viseletben — amely azonban tulajdonképen kalotaszegi magyar viselet volt — magukkal hozták hölgyeiket, és ekkor a kopenhágai napilapok az egyes országok küldöttségeit karikírozva, a románokat ugy karikírozták, hogy elől állottak a román hölgyek szépen, elegánsan, nemzeti viseletben és alul a szoknyáik mögül kandikáltak ki a román kiküldöttek. Minden egyes állam minden alkalmat megragad arra, hogy magát kellemes színben tüntesse fel, hogy a maga részére szimpátiákat szerezzen. Ahhoz, hogy mi szimpátiákat szerezzünk, a jó sajtópropagandán kivül és a jó belpolitikán kívül alapfeltételként szükséges, hogy kül földi sajtópropagandánkban arra is ügyeljünk, hogy a magyar külügyi szolgálatnak ebben a fontos ágában arravaló, tisztességes, makulátlan emberek legyenek, ne pedig olyanok, akikkel szemben állandóan felhozható, hogy tisztességes ember tulajdonképen kezet sem foghatna velük. Ezért ezt a kérdést a kül-