Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-473

18 Â nemzetgyűlés 473. ülése 1925. évi november hó 26-án, csütörtökön. fokozatokba csak hároméves időközökben tudnak előremenni és ezzel illetményeikben és előrehaladásuk tekintetében is súlyos károsodást szenvednek. Erről a kérdésről t. képviselőtársaim már kimerítően beszéltek, épen ezért ezt csak érinteni kivánom és megállapítom azt, hogy ugy a tanitói és óvónői karnak, mint a tanfelügyelői karnak is súlyos sérelmei vannak. A tanfelügyelői karnak az a súlyos sérelme, hogy az V. fizetési osztályt elzárta előlük a t. kultuszminister ur, illetőleg az a rendelet, melyet legutóbb ebben az irányban kiadtak, holott a tanfelügyelői kar közigazgatási főhatóságnak minősíttetett és ezzel szemben az alispánok, a pénzügyigazgatók és az államépitészeti hivatalok vezetői mind könnyű szerrel bekerülhetnek az V. fizetési osztályba. Épen csak a legfontosabb közigazgatásiak, a tanítás, nevelés közigazgatási vezetői azok, akik elzáratnak e fokozat elől és ezzel megint olyan súlyos sérelmet szenved az egyetemes tanítóság is, amely sérelemmel szemben feltétlenül sürgős orvoslás szükséges. Nem kívánok a kérdésnek ezzel a részével hosszasabban foglalkozni, mert ez már kellőleg kimerittetett. Kérnem kell azonban a minister urat, hogy ne idegességgel fogadja azokat a megállapításokat, amelyek erről az oldalról a mostoha, egyenlőtlen elbánás miatt elhangzanak, hanem azzal a megértéssel, amelyet a tanítóság megérdemel. Ne méltóztassék bennünket azzal vádolni, hogy mi népszerűségb aj húszasból és a tanitói karnak a mi politikai ideológiánkba való bekapcsolása miatt tesszük szóvá ezeket a sérelmeket. Nekünk ez kötelességünk. A tanítók ezeket a sérelmeket a maguk egyesületeik révén eljuttatták a nemzetgyűlés minden tagjához. Nagyon sajnálom, hogy a másik oldalon nem tették magukévá ezeket a sérelmeket, talán pártpolitikai vagy pártfegyelmi okokból. T. Nemzetgyűlés! Azt mondottam beszédem bevezetésében, hogy a minister urnák Janus-arca van. A kulturpolitikussal végeztem volna, mert hiszen maga a minister ur kiállította magáról a bizonyítványt, hogy milyen nagyszerű teljesítményt végzett és ehhez nekem semmi hozzáadnivalóm nincs. Ellenben a minister ur másik arculata, a politikus arculata, nagyon szomorú reánk nézve, mert azt látjuk, hogy a minister ur nem tudta magát függetleníteni azoktól a szélsőséges irányzatoktól, amelyek pedig hosszú időn keresztül igen erős attakot és ostromot intéztek a minister ur ellen. Emlékszem azokra az időkre, amikor a minister urnák kényelmetlen helyzete volt a szélsőjobboldalról ellene intézett támadások miatt, amikor a minister ur liberálisnak volt kikiáltva és ő maga sem tiltakozott ez ellen, sőt sok oldalon azt a hitet keltette, hogy ő egy mai gondolkozású, modern és liberális ember. A minister urat akkoriban ott erősen támadták. De csodálatos változás állott be a minister ur politikai felfogásában, amely változás eljutott egészen az Albrecht-féle vacsoráig, ahoi ő egy jobboldali orientáció szükségességét fejtegette. Én a kultuszminister ur részéről az ilyen politikai állásfoglalást veszedelmesnek és végzetesnek tartom; mindennél veszedelmesebbnek és. végzetesebbnek, mert a kultusztárca nem politikai tárca. A kultusztárca képviselőjének felül Hell emelkednie minden politikán, nem szabad semmiféle olyan természetű politikai tendenciát hangoztatnia, amely épen annak az egyetemes, békés szellemnek rovására esik, melynek megteremtése pedig kultúrpolitikai okokból elsősorban a minister urnák volna kötelessége. T. Nemzetgyűlés! Az alkotó munkának alapja a béke, a társadalmi megértés, s a minister urnák épen most, a legnehezebb időkben a legnehezebb tárca jutott osztályrészül: a nemzet kultúrpolitikáját felépíteni. Épen most, ezekben a tragikus napokban kell bebizonyítanunk a trianoni igazságtalansággal szemben azt, hogy Magyarország kulturállapota mellett micsoda hallatlan vakmerőség és igazságtalan/ ság volt a nagy kulturnemzetek részéről az, hogy ilyen kulturnemzetet széttördeltek és e nemzet tagjait jelentékenyen, sokmilliónyi számban sokkal kisebb kultúrájú nemzetek impériuma alá helyezett. A minister urnák tehát oly erőkifejtésre van szüksége a kultúrpolitika terén, melyet csak akkor tudhat gyakorolni, ha itt a társadalmi béke, egyetértés, társadalmi összefogás alapjai biztosítva vannak. Ha pedig a minister ur is beléáll abba a disszonanciába, abba a kakofoniába, abba a politikai zűrzavaros konszernbe, ahol világnézetek csapnak, össze és ő is odaáll egy világnézet mellé s azt erősíteni igyekszik, amellé a világnézet mellé, amely nem békét, nem szeretetet hirdet, hanem társadalmi széttagoltságot, amely a társadalom egyes rétegeit és osztályait egymás ellen akarja vonultatni, akkor a legrosszabb szolgálatot teszi a maga kultúrpolitikájának is. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem vagyok igazságtalan, amikor e megjegyzéseket megteszem, mert hiszen maga a kultuszminister ur ékes tanúbizonyságot tesz nyilatkozataiban arról, hogy ő még nem jutott el egyes legégetőbb kultúrpolitikai kérdéseknek ahhoz az objektív mérlegeléséhez, amely pedig épen egy történelemtudósnak volna kötelessége és feladata. Hiszen a mai magyar kulturéletnek van egy izgató problémája, amely aláfüti a közhangulatot, amely ott áll most kivetve a világ előtt is és amely hat esztendőn keresztül a legtöbb bajt, a legtöbb kárt okozta ennek a nemzetnek. Bárminő világnézetű politikus is üljön ebben a teremben, ha igazságos és ha a kérdést minden vonatkozásában felöleli, rá kell, hogy jusson arra az eredményre, hogy az 1920 : XXV- te, az úgynevezett numerus clausus törvénye mennyi kárt és ártalmat okozott ennek a szegény országnak. Egy hibás megítélés támadt Magyarországról. A régi nagy szabadelvű hagyományok által európai tekintélyre szert tett kis országgal szemben olyan hihetetlen, olyan elfogadhatatlan ítéletet konstruált meg ez a törvénycikk, amelyet nem viselhet el Magyarország, főleg mai állapotában nem, amikor az egész világ rokonszenvére van szükség. T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur bejelentéséből váratlanul világgá röppent az a hír, amelyet hosszú időkön keresztül, — nem tudom, hogy taktikai vagy pedig kormánypolitikai okokból-e, — nem hoztak nyilvánosságra, hogy a kultuszminister ur is elutazik Genfbe. Természetesen közelfekvő volt az a felleA'és, hogy a ministerelnök urnák Genfben való megjelenése nemcsak bizonyos nemzetközi kultúrpolitikai kapcsolatok biztosítása céljából történik, hanem valamilyen összefüggésben van a numerus clusus kérdésével is. Ez kétségtelen. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a numerus clusus kérdése akaratunkon kivül a Nemzetek Szövetségének genfi ülése elé került. Hogy oda került, erről nem tehet Magyarországon senki, nem tehet elsősorban az érdekelt zsidóság, amely ünnepélyes és tiszteletre-