Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

230 À nemzet gyïàês 477. ülése 1Ù25. êvi december hó 3-án, csütörtökön. szétbomlott, akkor átvettük a régi osztrák­magyar vámtarifát. Ez a vámtarifa természe­tesen nem fedhette a mi érdekeinket, hiszen a helyzet időközben teljesen megváltozott. Ez volt az oka annak, hogy ennek a régi vámtari­fának alapján szerződéseket kötni nem akar­tunk, de mondhatnám, hogy jóformán nem is köthettünk. Hiszen a békeszerződésnek volt egy olyan rendelkezése is, amely szerint a békeszer­ződés életbeléptetésétől, hatályba lépésétől szá­mított három esztendőn keresztül kötelesek vol­tunk mindenkinek, akik a békeszerződést alá­irtak, ugyanezt a kedvezményt megadni, ame­lyet bármely államnak megadunk. Ez 1924 július végéig szinte lehetetlenné tette számunkra azt, hogy tarifális szerződése­ket kössünk. Épen ezért az volt az igyekeze­tünk, hogy ezeken az éveken keresztül olyan megállapodásokat kössünk, amelyek kölcsönö sen a legnagyobb kedvezményt biztosítják, sőt 1924 júliusán tul is folytattuk még ilyen szerződések megkötését. Még pedig azért, mert igen gyakori eset, hogy valamely állammal való viszonylatban az illető állam sem helyez súlyt arra, és nekünk nincs különös érdekünk abban, hogy speciálisan egyik vagy másik té­telt illetően a vámtételeknél redukciók eszkö­zöltessenek, hanem teljesen kielégitő a legna­gyobb kedvezmény alapján való forgalom is. Mikor azután 1925 január 1-én életbelépett az uj vámtarifa, akkor elkövetkezett az ideje an­nak, hogy tarifális szerződéseket csináljunk azokkal az államokkal, amelyekre nézve ne­künk nagy érdekünk van abban, hogy tarifális szerződéseket kössünk. (Kabók Lajos: Például Spanyolországgal ! ) Nagy érdekünk van elsősorban abban^hogy szomszédainkkal csináljunk ilyen szerződése­ket. Ennek folytán, amikor 1925 januárjában életbelépett a vámtarifánk, az volt az igyeke­zetünk, hogy elsősorban a szomszédos államok­kal tárgyaljunk. E tárgyalásokkal parallel azután folytattunk egyéb tárgyalásokat is más államokkal, mert hiszen azt gondoltuk, hogy minél hamarabb jutunk megfelelő megállapo­dásra az összes érdekelt államokkal, annál ha­marabb fog az egészséges forgalom kialakulni. Hogy e tárgyalások az esztendő január hava óta lényegesen elhúzódtak, ez egymagában nem olyan körülmény, amelyen csodálkozni szabad. Méltóztassék visszagondolni arra az időre, amikor mi Ausztriával kiegyezési tárgyaláso­kat folytattunk. Méltóztassék visszaemlékezni, milyen hosszú ideig tartott mindenkor, amíg ilyen kiegyezési szerződéseket tudtunk létesí­teni. Egészen természetes, hogy most, amikor szomszédaink is uj viszonyokra rendezkednek be, amikor igen sok tételt kell ugy pro, mint contra megvitatni, akkor határozottan hosszú idő kell ahhoz, hogy ezek a kérdések alaposan megvitathatok legyenek. Hozzájárult még ugy az osztrák viszonylatban, mint a cseh viszony­latban egy-egy olyan momentum, amely hát­ráltatta a tárgyalás gyorsabb haladását. Azt hiszem, épen a legutóbbi napokban méltóztattak értesülni arról, hogy a Népszö­vetség Ausztria gazdasági kérdéseivel foglal­kozott, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez alkalomból a Népszövetség gazdasági bizott­sága arra az álláspontra helyezkedett, hogy az összes államoknak azt fogja ajánlani, hogy igyekezzenek minél liberálisabb módon keres­kedelmi szerződéseket kötni Ausztriával. Amint méltóztatnak látni, ebben az ajánlás­ban elejtése van annak, az immár félesztendö óta állandóan felszinen levő tervnek, amely szerint Ausztria szomszédaival preferenciái is alapon lépjeii megállapodásra. íN agyrészben, épen ez' a terv, amely immár íélesztendeje felszinen volt, akadályozta azt, hogy Ausztria siettesse a tárgyalásokat, és azt hiszem, hogy most, mikor ez a kérdés ennyiben tisztázódott, Ausztriával való tárgyalásaink már lényege­sen gyorsabban fognak haladhatni. Ami a cseh viszonylatot illeti, méltóztat­nak tudni, hogy az utolsó hónapokban Cseh­ország választásokkal volt elfogatva és így egészen érthető, ha ezt az időpontot nem kí­vánta felhasználni arra, hogy ezen időpontban kereskedelmi tárgyalásokat folytasson. Azt hiszem, hogy most, amikor eljutottunk odáig, hogy ezen államokkal sok részletkérdést le­tárgyaltunk és hogy a helyzet is ily módon tisztázódott, - sokkal gyorsabban lesz meg a lehetősége annak, hogy ezek a tárgyalások eredményes és kielégitő befejezéshez jussanak. (Beck Lajos: Kissé több jóakaratot a szom­szédainktól!) , ' Meg kell említenem a francia szerződés kérdését is. Azt hiszem, már rövid idő múlva lesz alkalmunk itt részletesen foglalkozhatni a francia szerződés ügyével. Nem tartanám helyesnek, hogy annak egyik-másik részlete kiragadva tárgyaitassék, de egy dologra már a mai napon súlyt kell helyeznem. Miután a francia szerződés ügyével. Kern tartanám ugyministerium egyik tisztviselőjének neve került szóba és mintegy az a szemrehányás érte őt, mintha nem kellő gonddal foglalko­zott volna ezzel a szerződéssel, azt keli kije­lentenem, hogy az, hogy ki foglalkozott ezzeL a kérdéssel, nem lényeges, én a magam részé­ről teljesen vállalom a felelősséget. (Helyes­lés a jobboldalon.) Ezért a szerződésért válla­lom a felelősséget azért, mert én azt az ország érdekében állónak tartom (Rothenstein Mór: Mindenért vállalja a felelősséget! — Farkas István: Nem jelent ez semmit! — Fábián Béla: A háborúért is vállalták! — Farkas István: Azért is vállalták, mégis elvesztették! -- Zaj.) és mint miniszter, én vagyok az, aki íelel azért, ami történik. Ami mármost épen a kereskedelmi szer­ződésekkel kapcsolatosan felmerült kérdést, a reciprocitás alapján való tárgyalás kérdését illeti a dolog ugy van, hogy mi ezidőszerint megállapodásainkat igyekeztünk mindenkor a legnagyobb kedvezmény alapján létesíteni. Azért a legnagyobb kedvezmény alapján, mert a legnagyobb kedvezmény az, amelynek alapján tényleg egészséges forgalom alakul­hat ki. Mert hogy mi a differencia a legna­gyobb kedvezmény és a reciprocitás alapján létesülő megállapodások között, erre nézve csak egy momentumot emelek ki. Ha a reci­procitás alapján létesül egy megállapodás, ez azt jelenti, hogy éri valamely árut abból az államból fogok a legolcsóbban kaphatni vagy odaszállíthatni, amellyel a reciprocitás alap­ján megállapodásra lépek. Viszont, ha a leg­nagyobb kedvezmény alapján csinálom a megállapodást, ez azt jelenti, hogy ezen cik­kekre vonatkozólag bármely államnak tett kon­cesszió a többi államokra is kiterjed, ennek folytán nekem lehetőségem van azt az árut bármely ilyen államból megkapni, vagy oda­szállítani és így kellően fognak érvényesülni agy a transzport-viszonyokban, valamint az egyéb viszonyokban netán jelentkező előnyök. Ez csak egy momentum, amelyet külön meg kívántam emliteni annak. illusztrálására, hogy egy igazán egészséges forgalom tényleg a legnagyobb kedvezmény alapján alakulhat

Next

/
Thumbnails
Contents