Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

228 'Ânemzetgyűlés '477. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. az a szellem uralkodik, mint Poincaré vagy Clemenceau alatt és Európa a szocialistáknak köszönheti azt» hogy ott megváltozott a helyzet. Most már nem a Oiemenceau-k, vagy Poinearé-k, hanem a Briand-ok és a Heriot-ok azok, akik hivatva vannak a bel- és külpolitikára befolyást gyakorolni. Ennek a fordulatnak köszönhető az is, hogy ma már a ioeamói aütus aláirása után Franciaország és Németország között nem áll •fenn az a gyűlölet, a bosszúállásnak az a szelleme, amely még egészen rövid idő előtt is fennállott, pedig a francia szocialisták nem csináltak mást, mint itthon, ebben az országban a magyar szocialisták. Csak természetes, hogyha olyat csinálnak, mint pl. a magyar szocialisták csináltak akkor, amikor Sopron sorsa felett kellett a népnek dönteni, azt helyeslik. Helyeslik a távolból a francia szocialisták cselekedeteit is akkor, amikor olyat csinálnak, ami véletlenül ennek a rendszernek is megfelel vagy tetszik. De ha a -szocialisták egyszer-másszor a saját programmjukbói is meg akarnak, valósitani valamit, akkor persze ránkhuzzák és azt mondják, hogy nemzetköziek vagytok, hazátok nincsen. Mi épen olyan nemzetköziek vagyunk, mint mondjuk a nagytőke, mint a katholikus egyház. Sőt talán disztingválnunk kell, mert nem merném azt mondani, hogy annyira nemzetköziek vagyunk, mint a fajvédők, mert a fajvédők nemzetközi viszonyait nézve azt látjuk, hogy pl. Romániával szemben a Guza-ügyben tapasztalt magatartásuk nem épen egészen kifogástalan nemzetközi összeköttetés. Nem fogadhatjuk el tehát ezeket a szemrehányásokat, amikor az előbb emiitetteken kívül Dániában, Svédországban és még más országokban is bent vannak a kormányokban a szociáldemokraták, ha pedig összeszámláljuk Európa parlamentjeinek szocialista képviselőit, 1200 szociáldemokrata képviselőt találunk. Ugyanekkor pedig a magyar parlamentben az ismert módon beszélnek a magyar szociáldemokratákról, azért, mert valaki, aki sohasem tartozott hozzánk, akit mi nem is kértünk fe! arra, hogy csatlakozzék hozzánk, az ismert kijelentéseket tette. Ha valaki hozzánk jön, nem vethetünk ki szabadalmat arra nézve, hogy ki lehet a szociáldemokrata párt tagja és ki nem. Mi mindenkit szivesén fogadunk akkor, ha azoknak a feltételeknek megfelel, amelyeket ebben a pártban önként kell vállalni, Ezt egészen ártatlanul mondhatjuk, mert a mi pártunk nem volt képviselve azon a gyűlésen, semmi közünk Ujfalussy tábornokhoz és azért, amit mondott, a felelősséget nem viseljük. Elnök: A képviselő urat kérnem kell, méltóztassék beszédében a külügyi tárca keretén belül mozogni, mert már körülbelül 10 perec eltért a tárgytól. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék a napirenden lévő tárgy keretében maradni! Rothenstein Mór: Kérem, külügyi kérdésekkel kapcsolatbpn levő dolgokról beszélek, (Lendvai István: ügy van! Ujfalussy teljesen külügy! — Derültség.) Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel szembe szállni. Méltóztassék a házszabályszerü elnöki figyelmeztetést figyelembe venni és ahhoz al kalmazkodni! Rothenstein Mór: Összehasonlítást akartán: tenni a szociáldemokraták tekintetében mutatkozó külföldi és itteni felfogás között. Ëidemes volna és a külügyminister ur szives figyelmét is. felhívom arra, hogy a követségek utján igenis tanulmányozná, vájjon mi is a helyzet a szocialistákat illetőleg. Nem tudom, mit szóljak ahhoz, amikor hallottam arról, hogy gróf Bethlen István ministerelnök, amikor külföldön dolga volt, Brantinggal kezet fogott és nagyon örült annak, hogy Branting Magyarország érdekeit szivén viseli. Erről egy ministernek, akkor, amikor ebben a parlamentben néha szó esik a szociáldemokratákról, jó volna, ha informálva lenne és ha felvilágosítással tudna szolgálni arra nézve, hogy a külföldön hogyan állanak a dolgok ebben a tekintetben Amikor azt látom, hogy a külügyi politika egy színvonalon mozog a belügyi politikával, nem mondhatok mást, igen t. külügyminister ur, hogy épugy, mint a belügyministerium működésével, azzal a működéssel sem vagyok megelégedve, amelyet a külügyminister ur kifejt. Lehet, hogy az a körülmény, hogy ő nemcsak egy tárcát kezel, hanem kettőt, a külügyi és kereskedelmi tárcát, — amiről délelőtt már volt szó, — befolyással van ebben a kérdésben. Ilyen fontos tárca vezetése és kezelése, mint pl. a kereskedelemügyi tárca, volna olyan fontos, és van olyan terhes, hogy azt egy egész ember kezelje, tehát amikor a külügyministerium képviseltetését a kereskedelemügyi ministeriumra bízták, akkor ezzel is nagy hibát követtek el. Azt mondom, hogy a kereskedelmi ministerium, amely magában foglalja a vasutat is és azt látjuk, hogy másutt ezt a tárcát is megosztva két minister kezeli vagy vezeti, akor nálunk helyes, ha takarékossági szempontból ezt egy férfi végezze, de hogy ennek a férfinak odaadják még a külügyet is, ez szerintem azt jelenti, hogy Magyarországnak külpolitikára nincs szüksége. Ez menjen egészen magától és tényleg ugy is megy, mint egy csónak kormányos nélkül, megy ahova^ az áramlat viszi, anélkül, hogy tudná hova és merre. Mindezekből a szempontokból én a külügyminister úrral szemben bizalommal nem viseltetem és a költségvetést el nem fogadhatom. (Helyes^s a szélsobaloldalon.) Flnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Flnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A külügyminister ur óhajt nyilatkozni. Walko Lajos külügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Haljuk!) Nekem nem feladatom, hogy azokra a kérdésekre választ adjak, amelyek a mostani vita során belpolitikai téren mozogtak, én tehát a magam részéről arra fogok szorítkozni, hogy azokra a felmerült fontosabb kérdésekre reflektáljak, amelyek a külügyi tárcával vannak kapcsolatban. Ami mindenekelőtt a királykérdést illeti, (Halljuk! Halljuk!) még igen rövid ideje annak, hogy a ministerelnök ur a nemzetgyűlés előtt nyilatkozott ebben a kérdésben és kifejtette a kormány álláspontját, ugy, hogy en fel vagyok mentve az alól, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami az idegenben élő kisebbségek kérdését illeti, ez a kérdés szintén beható vita tárgyát képezte nemrégen a nemzetgyűlésen. Én ennél a kérdésnél, tekintettel arra, hogy a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatosan a Népszövetség kérdése ismételten szóba került, a magam részéről annak kijelentésére szorítkozom — bár a kisebbségi kérdéseket a ministerelnök ur is annakidején bőven megviiágitotta, — hogy,