Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

212 A nemzetgyűlés 477. ülése 1925. szívességet tettek azzal, hogy megkönnyítették Olaszországnak az amerikai adósságok fizetősét. Ezzel a kedvező ténnyel azután szembeállította a francia pénzügyi diplomácia sikertelenségét, különösen pedig — anélkül, hogy megnevezte volna — Caillaux sikertelenségét állította oda, mint ami azt bizonyítaná, hogy Franciaország a világ előtt kezdi tekintélyét elveszteni. Bogya t. képviselőtársam ügyelmébe ajánlom, hogy mielőtt az amerikaiakról és az angolokról beszélne, egy kissé behatőDban tanulmányozza az angol-szász pszichét. Ha behatóbban tanulmányozta volna az angolszász pszichét, akkor nem jutott volna arra az eredményre, amelyre beszédében jutott. Nevezetesen mi a helyzeti Franciaország Marokkóban és Szíriában el van foglalva hadjáratokkal. A szíriai hadjárat az amerikaiaknak egyáltalán nem fáj, ebben csak annyiban vannak érdekelve, hogy bizonyos csekély számú amerikai állampolgár ezidőszerint Szíriában lakik és ezeknek kellemetlen a háború. Az amerikai bankárok annál erősebben vannak érdekelve Marokkóban, amennyiben ott az egyik nagy amerikai bankcégnek, a Kahn-cégnek meglehetősen erős érdekeltségei vannak. A Kahn-eégen kívül érdekelve van a Devendlcég, továbbá a Mannesmann-cég, nemkülönben egy pár amerikai acél-érdekeltségnek meglehetős sok vasbánya-érdekeltsége van, és minél tovább tart a marokkói háború, annál inkább veszélyeztetve vannak az amerikai érdekek. Amerika tehát szintén gazdasági okoknál fogva neheztel a franciákra, főképen pedig a marokkói háború miatt. Nem Mussolini zsenialitása, nem a fasiszta-rendszer bámulata az, ami az amerikaiakat engedékenységre birta, hanem szimplán az, hogy a francia—marokkói háború következtében az amerikaiak veszélyeztetve látják érdekeiket. Az amerikaiaknál nem fontosak a lélektani, az érzelmi momentumok, náluk az üzleti momentum a legfontosabb és miután üzleteiket Marokkóban veszélyeztetve látják a francia—spanyol szövetséggel, ennélfogva neheztelnek a franciákra és ennek ugy adnak kifejezést, hogy a legutóbbi pénzügyi tárgyalásokon Caillaux nem tudott valami jelentős sikert elérni. A lira stabilizációjával sincs szerencséje Bogya t. képviselőtársamnak, mert kár a frankot mint valami olyat odaállítani, ami pusztulóban van, a lirát pedig, mint ami emelkedőben van. Kétségtelen, hogy a háború rettenetes következményeit nemcsak a legyőzött államok, hanem a győztes államok is érezni fogják, legalább olyan mértékben mint a legyőzött államok. Mi, legyőzöttek előbb éreztük a, dolgot, a győző majd ezentúl fogják érezni és bármenynyire próbálkozik is Mussoloni az ő erőszakos rendszerével rendben tartani valamiképen az olasz financiákat, bármennyire igyekezik is a feketeinges társaság Olaszországra ráfeküdni és mindent, ami csak keze ügyébe akad, hogy ugy mondjam," az olasz nemzeti felbuzdulás szolgálatába állítani, nem fog sikerülni a dolog, Olaszország ismét le fog csúszni oda, ahol a világháború előtt volt. Olaszországban ez nem függ a kormányformától, hanem azoktól a körülményektől, amelyek egy ország sorsát megszabják és amely körülmények és viszonyok erősebbek, mint Mussolini és egész feketeinges bandája. Az olasz orientáció tekintetében sem tudok Bogya t. képviselőtársammal egyetérteni, mert nemcsak Magyarország dolgozói, akik közvetlenül érezték ezt, hanem általában Magyaréul december hó 3-án, csütörtökön. ország polgárai sem tudják egyhamar elfelejteni azt, hogy 1918-ban az összeomlás után olasz tisztek vezetésével jöttek be a csehek a Felvidékre és szállottak meg olyan területeket is, amelyek még a trianoni béke és az ententenak a csehekkel és románokkal kötött paktuma értelmében sem lettek volna megszállhatók. Azokon a helyeken, amelyeket a csehek megszállottak, mindenütt olasz tisztek szerepeltek, akik azután meglehetősen brutálisan bántak el a dolgozó néppel. Ennek következtében nem nagyon lelkesedhetünk egy olyan ország felé való orientációért, amely országnak kormánya már akkor is, amikor még nem volt fasisztarendszer, amikor tehát még nem volt meg a ;acre esroismo, mint ellenséges területet tekintette Magyarországot és Magyarországba az ellenséget szinte bevezette, begardirozta. Még ma is élénk emlékezetünkben van az, hogy Pozsonyba is olasz vezetés alatt vonultak be a csehek, ma is emlékezetünkben van, hogy Miskolcra is olasz tisztek vezetésével vonultak be a csehek és azokat a brutalitásokat, amelyeket ott a megszálló csehek a lakossággal szemben elkövettek, a csehek olasz vezetés és olasz irányítás mellett követték el. Nagyon sok mindennek kell Olaszországban megváltoznia, hogy Magyarország dolgozó népe valamiképen is együtt tudjon érezni az olaszokkal, valamiképen is fel tudjon melegedni az iránt az orientáció iránt, amelyet ma nekünk Bogya t. képviselőtársam ajánlott. De én még más szempontból sem tartom kívánatosnak, hogy nagyon hangoztassuk ezt az olasz orientációt. Minden erőszakon alapuló rendszer ideig-óráig tudja csak magát tartani. K 7, az olasz fasista-rendszer amelyet Mussolini és feketeinges gárdistái képviselnek, szintén csak ideig-óráig tudja magát tartani, mert ezt a rendszert Olaszországban nem a nemzeti fellángolás teremtette meg, nem az teremtette meg, hogy Olaszországban. talán felülkerekedett volna a nemzeti érzés az internacionális érzésen, hanem, ha objektive nézzük, ha, minden egyéni és pártérdektől eltekintünk és tisztán csak biráló szemmel nézzük a dolgot, meg kell állapitanunk, hogy ezen rendszer felülkerekedésében Olaszországban erős materialista érdekek játszottak közre. Mindenekelőtt egyet említek. Olaszországban kommunista mozgalom abban az értelemben, mint Oroszországban vagy nálunk volt, nem volt. Történtek ugyan gyármegszállások, voltak kihágások, ahogy nálunk is voltak, sajnos, kihágások 1918-ban, amikor az ország atomizálódott, amikor a centrális hatalom elveszítette erejét s amikor az esrvedek igyekeztek állam lenni az államban. Nálunk is megtörtént, hogy megszállták a fegyvergyárat, hogy megszállták a Ganz-gyárat, hogy a munkások maguk vették kezükbe a gyárak irányítását, abban a balga hitben, hogy aki ma nagyszerűen tudott dolgozni a pad mellett, az tudja holnap a gyárat is igazgatni. Később ráiöHek az emberek arra, hogy egy gyár vezetéséhez nem elég, hogy valaki jó munkás legyen, hanem ahhoz bizonyos előképzettség és hosszabb gyakorlat is kell. Ennél több Olaszországban sem történt. Ami szélsőséges mozgalom Olaszországban volt, az téuvleg kommunista név alatt tüntetett, de valójában nagyon mess7e állott attól, amit Oroszországban a bolsevisták tettek. Kétségtelen, hogv az olasz munkásság a világháború eredményeként map'an^k gazdasási előnyöket igyekezett kivívni. Ezek a p-a^dasági * előnyök természetszerűen nagymértékben ter-