Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-477

A nemzetgyűlés à77. ülése 1925. évi december hó 3-án, csütörtökön. 209 megmutatták azt, hogy ők Jugoszláviával, amellyel szemben az olasz birodalomnak nagyon sok érdekellentéte van, képesek voltak szövetségi szerződést kötni. Ez a tény szolgáljon nekünk tanúságul, ebből vonjuk le azt a konzekvenciát, hogy az a diplomácia, amely az irányt, az utat pontosan tudja, amelynek céljai világosak, megértésre találnat bárkinél és annak számára lehetséges a jobb atmoszféra megteremtése. Nem akarok még most Magyarország jelenlegi helyzetében szövetségi politikáról beszélni. De igenis én azt mondom, hogy ha szomszédaink között tekintünk széjjel és ha Mossulini koncepcióját látjuk, akkor igenis a világos célok megjelölésével lehetséges az, hogy mi abban az irányban, amelyben ő szövetkezett, kedvezőbb atmoszférát teremtsünk meg és ezzel Magyarország számára óriási diplomáciai előnyt, Európában kedvezőbb helyzetet biztosithassunk. Szerény véleményem szerint nekünk is — amint ezt már ismételten fejtegettem volt itt a nemzetgyűlés előtt — mindenekelőtt Belgrád felé kell tekintenünk, amely legkevesebbet ragadott el tőlünk területben, mert az a terület tulajdonképen Belgrád szempontjából kevesebb értéket jelent, mint ahogyan azt a szerbek maguk is hiszik. Leszek bátor Jugoszlávia belső helyzetét ebből a szempontból röviden megvilágítani és akkor, remélem, mindenki igazat fog nekem adni etekintetben. A szerbek azzal az óriási sikerrel, amelyet a háború kedvező befejezése révén értek el, igen nagy bajt szereztek maguknak és ez az, ami minden állami életnek, minden külpolitikai cselekvési képességnek paralizálója : a belső ellentét, a konszolidáció hiánya. Jugct szláviában áthidalhatatlan vallási és nemzeti ellentétek vannak. Jugoszláviának épugy, mint minden más államnak első feladata, első célja a konszolidáció kell, hogy legyen, amely konszolidációhoz - merem állítani — Magyarország segítsége nélkül soha eljutni nem fog. Mert ha a magyar diplomácia nem foglal el határozott álláspontot, ha a horvát politikusok között mindig akadnak olyanok, akik inkább felénk kacsingatnak, akkor ezzel Jugoszlávia helyzete nagyon meg fog nehezedni. Ha azonban mi világos politikával a szerbek segítségére megyünk, ha megadjuk nekik a lehetőséget arra, hogy konszolidálódjanak, ők könynyen adhatják meg nekünk a módot és eszközt arra, hogy ez a nép, amely nálunk a háború alatt is feltétlen tiszteletet vívott ki magának az ő hősiességével és bátorságával, velünk teljes megértésre, teljes megegyezésre jusson. Nemcsak szűk látkörü belpolitikai szempontok szerint kell a szerbeknek megitélniök azt a területei, amelyet tőlünk elragadtak volt. Nekik diplomáciailag is kell gondolkozniuk. A tőlünk Szerbia által elragadott területek megvilágításánál ugyanis figyelembe kell vennünk azt, hogy a szerbek, amikor a Duna vonalát átlépték, megszűntek Balkánhatalom lenni, akkor ők Közép-Európába léptek bele. Azzal a ténnyel, hogy Közép-Európában jelentek meg, olyan hatalmi koncepciót, olyan törekvést mutatnak, amely őket kell, hogy gyanússá tegye Anglia és Olaszország előtt, mert ez az állapot azt mutatja, hogy ők szláv — és nem szerb — politikát csinálnak. Attól kell félnie a világnak, hogy a déli és északi szlávok egyesülése az ő céljuk. Ha ők azt akarják, erre törekszenek, ezzel olyan hatalmi faktorokat hivnak ki maguk ellen, amelyekkel Jugoszlávia megküzdeni képes nem lesz soha. Diplomáciai szempontból tehát a tőlünk elragadott terület nem nyereség Szerbiának, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben kompromitálja őket. Gazdasági szempontból veszélyezteti a helyzetüket és lehetetlenné te-szi náluk ugy a politikai, mint a gazdasági értelemben vett konszolidációt és annak a veszélynek teszi ki őket, hogy a hatalmi súllyal rendelkező Anglia gazdaságilag rájuk nehezedik. Ennek a nyomásnak súlyát fogják érezni és ennek a nyomásnak súlya megakadályozza őket a természetes fejlődés irányában való haladásban. De ha egy terület diplomáciailag annyira komprommitált, akkor ennek megvannak a maga katonai hadügyi követelményei is, amelyekkel a politikusnak szintén számolnia kell, a katonai következmények pedig* automatikusan involválják a pénzügyi következményekért, amelyeket kikapcsolni a számításából egy politikusnak sem lehet. Én nyíltam, őszintén beszélek, mert megvallom, minden háborús ellentét és a jelenlegi súlyos helyzet, a jelenlegi tényleges ellentétek dacára is hiszek és bizom abban, hogy a világos politika Jugoszlávia és Magyarország között meghozhatja azt a kedvezőbb atmoszférát, amely kedvező atmoszféra ugy neki, mint nekünk egyaránt szükséges és egyaránt érdekünkben áll. Én hatorozottan kijelentem, hogy sokkal fontosabbnak látom Jugoszláviára nézve azt, hogy biztosítsa magának a Szaloniki irányában való előnyomulást, mint hogy azt a reánézve oly súlyos politikai tehertételt jelentő területet, amelyet tőlünk elragadott, birtokában tartsa, mert Szaloniki irányában előrehaladva, biztosi ihat ja magának azt a kikötőt, amelynek mögöttes országa a szerbek által lakott terület, és igy a világkereskedeleménél való érintkezési vonala Szerbián fog keresztülhaladni. Ezzel megszűnik reánézve Fiume olyan jelentőségűnek lenni, mint aminő ma és amely Fiume a mögöttes területének, a bal| kánoklakta területeknek, adja a politikai és gazdasági előnyöket. Ez a helyzet jelenleg a politikai és gazdasági jövő, a gazdasági kilá tások alapján a horvátoknak ítél mindent, a szerbeknek pödig visszafejlődést jelenthet csupán. Épen ezért kell, hogy megszívleljék ezeket a gondolatokat és elveket. Nem akarok tanácsokat adni, de tudom, hogy ezek a gondolatok épugy járnak a szerb politikusok agyában, mint ahogyan a mi agyunkban is megfordulnak. Kell, hogy Jugoszlávia is határozottan tudjon felülemelkedni a szenvedélyeken, az érzelmeken és belássa azt, hogy Szaloniki irányában haladnia csak akkor lehet, ha a hátában^ levő Magyarországgal kezet fogott, ha a hátában levő Magyarországgal megérttette magát, ha baráti kezet nyújtva nekünk, becsületes helyzetet teremt, amely lehetővé teszi, hogy ez a két nép, amely pszichológiailag anynyira közel áll egymáshoz, politikailag is közelebb jusson egymáshoz. Ennek gyümölcsét mindkét nép egyaránt fogja élvezni. Akkor lesznek a szerbek, akik a Balkánnak hivatott poroszai, igazán uraivá a balkán helyzetnek, ha gazdaságilag is biztositják a maguk jövőjét. Ha mi a Dunavonalig jutunk ismét vissza, ha visszakapjuk tőlük azt a területet, amelyet ők a háború folyamán fegyverrel ragadtak el tőlünk, ha ezt belátás alapján visszaadja nekünk, akkor jutnak ők el hivatásuk magaslatára, és akkor fogják komolyan szolgálni hazájuk, nemzetünk érdekét. 30*.