Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-476
À nemzetgyűlés 476. ülése 29z5. aliandóan többrendbeli kellemetlensége szokott támadni. Az igen t. képviselő ur kissé könnyelműen bánik a kifejezésekkel, amint azt a ceglédi levélben, a legutóbb megjelent levelében, Magyaróváron tartott beszédében, (Lendvai István: Az szemenszedett hazugság.) valamint Mátészalkán tartott beszédében kilejezett. Jtiiluök: A képviselő ur beszédidejéből még egy perc van hátra, sziveskedjék beszédét ez időn belül befejezni! B. Fetricnevicii-Horváth Emil: Kérem! (Ulain Ferenc: Adunk még tiz percet!) Kérem. nekem Ulain képviselő ur szívességéből utolsó pillanatomban sem kellene a megnosszabbitás, sokkal jobban ismerem a képviselő urat, semhogy valamit a képviselő úrtól elfogadjak. (Derültség jobbfelől.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet öt perccel raeghosszabbithassam. (Felkiáltások a balközépen: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédideje öt perccel meghoszszabbittassék! (Igen!) A nemzetgyűlés a képviselő ur beszédidejét öt perccel meghosszabbítja. B. Petrichevich-Horváth Emil: Én látom azt a tendenciát, amely egészen világosan van körvonalazva, amelyet a politikai életben ugy hívnak, hogy valakit izolálni, körülsáncolni, azután megbuktatni! Nem vagyok annyira naiv, hogy ne ismerjem azokat a motívumokat, amelyek... (Lendvai István: Jöjjön ellenem panamavádakkal !) Kérem, én a t. képviselő ur személyével nem kívánok foglalkozni, mert eddig az a szerencse ért, hogy nincs szerencsém a képviselő urat ismerni és nem kivánok ezen a szerencsés helyzetemen változtatni. (Derültség jobbfelől.) E tekintetben roppant könnyű helyzete van a képviselő urnák, mert tőlem feltétlen immunitást élvez addig, amig itt beszél ebben a teremben. Méltóztassék ott künn a törvényes következmények terhe alatt beszélni és irni is ! T. Nemzetgyűlés! Mondom, én ezt a tendenciát világosan látom és ha az egyéni nyugalmamról, a saját ízlésemről, a saját egyéniségemről volna szó, igazán mondom, azért a kétes értékű dicsőségért, hogy én itt a t. képviselő úrral polémiát folytathassak, nem ülnék egy pillanatig sem azon a helyen, amelyen ülök. Itt azonban kormányzati tényről van szó. Megengedhetetlen az, hogy valakivel szemben könnyelműen, de jól lanszirozott vádakat emelnek és akkor az illető egyszerűen engedelmeskedjék annak a stereotip felszólításnak, hogy: mondjon le! mondjon le! mert azt véletlenül egy nagyon rokonszenves bariton énekli itt a nemzetgyűlésben. Én akkor fogok lemondani, ha azokban a sajtóperekben, amelyekből ide s tova kilencet megindítottam és kettőre megkértem a felhatalmazást, ki fog derülni az, hogy Hitelesítettek í Szabó Zoltán s. fc. naplóbiráló-bi. évi december hó 2-án, szerdán. 189 azok a vádak, amelyeket ellenem emeltek, igazak. Addig pedig a jól teljesített kötelességérzet feladatával maradok helyemen és a hasonló interpellációk, jöjjenek bár özönével, ebben az elhatározásomban egyáltalában befolyásolni nem fognak. Elnök: Lendvai István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Még egy percig kívánom a nemzetgyűlés türelmét igénybe venni. Én a személyem ellen intézett invektivákkal nem kivánok foglalkozni, utóvégre az előttem felszólalt képviselő ur, aki irodalmárnak is tartja magát, odáig jutott, hogy most már levólíelolvasássai és egyéb dolgokkal kapcsolatban Pakots József irodalmi bolygója lett. Ez az ő dolga. Ami azt a felszólítást illeti, hogy ne _ csak itt vádaskodjam, hanem menjek ki vádjaimmal a nyilvánosság elé, kijelentem, hogy abban a pillanatban, amint az államtitkár ur nem mint államtitkár fog ott állani, garantálom ezt. (Felkiáltások jobbfelől : Hohó !) Mert Werbőezyre visszamenőleg emlékeztetem,— ha már a memóriámat emiitette a t. képviselő ur, — hogy igenis az igazságtalan ítéletek egyik alapja az a félelem, amely a hatalmon lévőkkel szemben eltölti a gyengéket, akik azt nem merik megmondani, amit tudnak. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! Már rájött! Ez « független bíróság?) Abban a pillanatban igenis minden kifejezést, amelyet én használnék az újságcikkeimben, inkriminálna és azokban nem válogatna. De abban a pillanatban, amint tudnám garantálni azt, hogy hivatali állásban levő egyének a hivatali titoktartás kötelezettsége alól feloldatnak, s tanúvallomásaikért semmiféle üldöztetés nem érheti őket, köteleségemnek ismerem, — és itt a nemzetgyűlés szine előtt szögezem le — hogy igenis, a nyilvánosság előtt támadjam. Addig azonban nem tehetem, s azt hiszem, a nemzetgyűlés egész többsége megérti, hogy miért nem tehetem. Ebben a párbajban, azt hiszem, mégis csak én és az igazság maradunk felül! (Derültség a jobbközépen, — B. PetricsevichHorváth Emil: Irta ezt a levelet, vagy nem irta?) De mennyire irtam! (Derültség.) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 8 órakor,) Rothenstein Mór s. h. iqi tagok. NAPLÓ. XXXVII. 27
