Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

íB6 A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. évi deeember ho 2-án, szerdán. balközépen. — Ulain Ferene : A minister bizonyosan nem tudott róla. Hogy merte megcsinálni a minister tudta*nelküH) Elnök: Csendet kérek, kénviselő urak! (Rothenstoin Mór : Valabol a dolog

1 nincs rendben íj Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Azt majd méltóztassék megmondani, hogy liol nincs rendben. Tehát meg kell állapítani, hogy törvényes felhatalmazás alapján történt a kivetés. (Kiss Menyhért: Rendelet alapján!) rendelet alapján, amely törvényes felhatalmazás alánján adatott ki. Másodszor meg kell állapitanom, hogy a kivetés nem volt kötelező, harmadszor pedig, hogy valóban indokolt segélyalap céljaira történt ezeknek az ezrelékeknek behajtása. Ami a kérdés számszerüségi elbírálását illeti, ezt is megvizsgáltattam. A jelentés itt van nálam ; nem akarok kitérni az egyes részletekre. Meg lehet állapítani magukból a bevételi összegekből, hogy nem kötelező módon hajtatott be ez a kirovás, mert hiszen az előirás nagvon sok esetben töröltetett, t. i. azokban az esetekben, amikor az illetők arra a körülményre hivatkoztak, hogy nem kötelező ennek az összegnek a befizetése. Tlven esetekben ez az összeg tényleg töröltetett. (Gaal Gaston : A bürokrácia zsarolása, semmi egyéb. Ezt ugy hívják : szabadalmazott zsarolás ! — Zaj half elől.) Most következnék Gyöngyös városának ügye in concreto, hogy t. i. az a négy millió korona, amely reájuk kirovatott, — amint a jelentés nekem mondja — valami egészen különleges sérelmét okozta volna Gyöngyös városának. Megvallom egész őszintén, hogy Gyöngyös városának erről a rettenetes nagy sérelméről eddig nem volt tudomásom. Nagvon sajnálom, hogy Gyöngyös városa, vagy bármely város, vagy egyén, vagy egyed, ha sérelmesnek találta a kirovást, nem fordult hozzám. (Zaj bálfelöl.) Most, amikor a »Szózat« cikkét olvastam, vettem tudomást először Gyöngyös városának erről a sérelméről. Gyöngyös városával, a város képviselőjével elég sürü összeköttetéseim vannak, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem tudtak volna hozzámférkőzni. Különben is a posta mindenféle hozzám címzett levelet elhoz az asztalomra. (Eckhardt Tibor : Bezzeg ha a BESzKÁR csinálta volna, tudna róla a minister ur ! — Zaj.) Bocsánatot kérek. én a BESzKÁR dolgairól ma sem tudok semmit. ÍPeidl Gyula: Pedig az, különbeket csinál! — Lendvai István : Nem az összeg fontos ! — Eckhardt Tibor : Sok kicsi, sokra megy ! — Nagy zaj.) Meg kell tehát állapitanom, hogy Gyöngyös városára nézve ilyen sérelem nem történt. Meg kell állapitanom, hogy ezeknek a két ezrelékeknek kirovása, törvényes alapon, kereskedelemügyi ministeri utasítás, illetőleg rendelet alapján történt. Amennyiben nem igy volna, méltóztassanak megengedni., hogy a kereskedelemügyi ministeriumhoz forduljunk és a kereskedelemügyi ministeriumot vonjuk kérdőre ebben az irányban. (Zaj a, balközépen.) Hogy azonban tényleg kereskedelemügyi ministeri rendelet alapján történt a kirovás, az minden .kétségen kivül áll. (Gaal Gaston : Közszál Utasokról van szó ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! (Ulain Ferenc: Ilyen nehezen még sohasem védett ügyet !) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Hogy vájjon azután lehet-e emiatt ilyen súlyos vádat kovácsolni, akár az államtitkár ur ellen, akár pedig a lakásépítő ministeri biztosság ellen, ezt én a teljesen objektiv elbírálására bízom mindazoknak, akik végighallgatták egyrészt az interpellációnak meglehetősen m essze terjedő vádját, másrészt pedig méltóztatnak meghallgatni az én felvilágosító kijelentéseimet. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur interpellációja abban a régi logikai hibában szenved, melvet annakidején a skolasztikus filozófusok ugy jellemeztek, hogy : conelusio latins patet. quam premissae, hogy t, 5. a következmény sokkal szélesebb, mint amennyit a premissák megengednek. Ennyi premissából, mint amennyit a képviselő urnák sikerült kiszorítania, nem lehet akkora konklúziót levezetni, s én megállapítom, hogy gyenge premissákból erős konklúziók vezettetnek le. Nekem nem a konklúziók és premissák ellen van kifogásom : nekem egvedül csak az igazság érdekében az ellen van kifogásom, hogy a"pi*aemissák és konklúziók között nincs meg a szükséges logikus arány. Kérném válaszom tudomásulvételét, Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy teljes rövidséggel azt feleljem a t. minister urnák : először is, bármilyen macskakörmök között méltóztatott mondani, hogy ez Gyöngyös városának rettentően nagy sérelme, kijelentem, hogy az összeg itt nem nagy, de itt nem az összegről van szó, hanem az elvről. (Ugy van! bal felől.) Ha mindjárt századrésze is lett volna ennek a négy milliónak, vagy akár százszor annyi, itt egy elvről van szó, amelyet fel kellett vetni, s amely elvvel kapcsolatban az igen t. minister urnák minden skolasztikus műveltsége, helyesebben azt mondhatnám : minden teológiai és didaktikai műveltsége mellett nem sikerült világosságot derítenie. Megállapíthatom azonban : lehet, hogy az én konklúzióim nagyon erősek voltak, de a minister ur válasza nyilvánvaló bizonyság amellett, hogy az ő konklúziói nagyon gyengék voltak s a premisszái is nagyon gyengék voltak. Nem lehet azzal sem védekezni, hogy ez nem volt kötelező, mert hiszen épen arról van szó, hogy ez a karitativ adó annyira kötelező volt, hogy a tüzvészsujtotta város addig nem tudta megkapni az állam részéről a két milliárdnyi összeget, amíg ezt a karitativ adót be nem szolgáltatta. Méltóztassanak megengedni továbbá, hogy arra hivatkozzam, — itt nem az én felfogásomról van szó, mert ugy. látom, ezzel nem állok egyedül — hogy nem lehet a kozszállitási szabályrendelettel operálni, (Ugy van ! a balközépen.) mert igenis, középitkezésrőL kölesönről volt szó. A minister urnák az én tiszteletteljes véleményem szerint nem sikerült ezt az ügyet megvédenie, nekem azonban mindenestre sikerült ezzel az interpellációval is elérnem azt a célt, hogy a nemzeti közvélemény minél tisztábban lásson bele bizonyos műhelyekbe, bizonyos üzelmekbe, amely műhelyekbe és üzelmekbe be kell világítani s amely műhelyek és üzelmek körül végre már egyszer rendet kell teremteni. Ha a t. Nemzetgyűlés többségi pártja s a t. minister ur azt hiszi, hogy ezek csak okvetetlenkedések, hogy ezek gyenge preminsákból levont tóierős konklúziók, méltóztassék elhinni nekem, hogy a nemzet közvéleménye nem igy gondolkozik. Meg vagyok győződve róla, hogy a lelke mélyén ennek a nemzetgyűlésnek nagy többsége sem igy gondolkozik és bárminek méltóztatik minősíteni ezt, addig sem a nemzeti közvélemény nem fog nyugodni, sem mi nem fogunk nyugodni, amig a népjóléti államtitkár ur viselt dolgainak teljes komplexusa egészen a nemzet közvéleménye elé nem fog jutni és amig a megtorló és osztóigazság le nem fog sújtani ebben az országban személyi tekintet nélkül mindenkire, akire le kell sújtania. Nagyon sajnálom, de nem vagyok abban a hely-