Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. volna hangos a kisebbségek jajszavától és nem fordulhatna elő az az igazságtalanság, hogy ami? a közéneurópai hatalmak évek óta téliesen le vannak szewlve, addisr a győzők még most is szinte cinikusan tovább folytat^«

1 fegyverkezéseket (Halász Mó-íe: Rőt nemcsak a győztpspk. han°m a p-vő^t-pseket játsz.óV i^f) T Nciű^etp-yülés ! Fejtegetéseimet befejezem (Ttallmki Halljuk!) és levonom azokból a konzekvenciákat. Árnak idején nagy fejtörésünkbe került, amis* el tndtnk határozni azt, hoe-v Magva rorszáa- belépjen a nemzetek szövetségbe. Az érvpk sokasába vonult fel mindkét álláspont mellett: a mellett, hogy a nemetek szövp+s

á

gébe be kpll lépnünk és az azzal ellenkező álláspont mellett is. hogv nincs mit keresnünk a nemzetek szövetségében. Végül diadalmaskodott az a felfogás, boo-y igenis, nekünk íArtévaek\\x\\, hoíry újból bejussunk a nének családjába, hogv megszerezzünk magunknak egy nlvan szószéket, amelvrő' az egész világnak beszélhetünk, amelyről a mi naq-y igazságainkat az pgf>sz világban eltöri psztheti ük és amelvről az igazság propag-andáját hirdethetjük a hazugságnak azzal a propagandáiával szemben, amely megölt bennünkpt. Nem könnyű volt az elhatározás, mert mielőtt bel^ntünk volna a npmzetek szövetségébe, már azelőtt súlyos csalódások értek bennünkpt ezen intézménv tekintetében. Első nas'v csalódásunk az volt, hogy a npmzetek szőve tsóg-ének tanácsa teljesen dezavuálta a Millerand-f°le Ígéreteket. A macik nagv csalódásunk az volt, hogy amidőn boldogult Károlv király váratlan hazajövetele alkalmával a kisententp-hatalmasságok felvonultak határainkra és háborúval fenyegettek mes; bennünket, annak ellenére, hogy a nemzetek szövetségének paktuma tiltja, a háborús fenyegetőzést, a nemzetek szövetségének tanácsánál nemcsak hogy védelmet nem nyertünk, hanem egyáltalában semmi megtorlásban nem részesült a kisentente-hatalmaknak a paktum megszegésével elkövptett háborús fenyegetőzése. Fzpk a csalatkozások belépésünk után még fokozódtak. Két életkérdésünk van : az egyik a kisebbségek kérdése, elszakadt véreink szempontjából, a má=ik pedig az arányos lefegyverzés kérdése, amit pedig igen sokszor ünnepélyesen megigértek. Meeigórták ezt az összes hékeszerződésekbpn, nmeigérték a. npmzetek szövetsége paktumában. Mindkát kérdésben a nemzetek szövetség-e a mi érdpkpinkkel homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal el. Jól tudjuk, hogy a kisebbséarek védelme PIŐÍ mesterségesen és mesterien kit

á

r és jól tudjnk azt is, hogy az egyetemes, általános egvenlékenv lefegyverezés kérdésiben a. nemzetek szövetsége eddig semmi eredményt felmutatni nem tud. csupán azt. hogy minduntalan uj halasztó körülményeket állit előtérbe, mint legutóbb az ugvnevezett biztonsági kérdést. S mégis, annak ellenére, hogy ebben a két életkérdésben desaveu ért bennünket a nemzetek szövetsége részéről, azt kell mondani, hogy koránt sincsen itt az ideje annak, hogv határozzunk abban a tekintetben, vájjon továbbra is ott maradiunk-e vagy kilépjünk a nemzetek szövetségéből 1 Függő kérdések vannak. Az egyik függő kérdés, amelynek megoldását be kell várnunk, Németország várható belépése a nemzetek szövetségébe, még pedig valószínűleg olyan formában, hogv Németország azonnal a nemzetek szövetsége tanácsának állandó tagjává válik, "fin nem azt mondom, hogy mi kisebbségi kérdésekben Németország járszalagjához kössük mae-unkat, eszem ágában sincs ilyen követeléssel fellépni, hanem állitom. hogy Németországnak állandó tanácstagként való belépése a nemzetek szövetségébe évi december hó 2-án, szerdán. 173 igenis, idézhet elő lényeges fordulatot a nem zetek szövetsége tanácsának a kispbbségi ügvekben eddig tanúsított feltétlenül elutasító álláspontja tekintetében. A másik kérdés, amelvnek lebonvolódását mpg kell várnunk, a kisebbségi ügyekben való eljárásra vonatkozik. Mint tudjuk, a kisebbségi ügyekben való eljárás tekintetében ugy a népszövetségi ligák uniója, mint az interparlamentáris unió keretében mozgalom indult mec abban a tekintetben, hogy a nemzetek szövetségének tanáesa bizonyos üdvös, okos reformok útjára igyekezzék rátérni. Meg kell várnunk ennek lebonvolódását, meg kell várnunk azt. hogy a nemzetek szövetségének tanácsa ez alkalommal is teljesen mereven el fog-e zárkózni minden időszerű, korszerű, kikerülhetetlen reform elől, avagy rálép-e tényleg az okos, helyes reform útjára. A harmadik kérdés, amelynek lebonyolítását be kell várnunk, az, vájjon a locarnói egyezmény tényleg kiinduló pontjává fog-e válni — amint hirdetik — annak, hogy az az ünnepélyes ig

á

ret, amelyet annyiszor tettek már meg az egyetemes és pgyenlékenv lefegyverzés tekintetében, végrevalahára beváltassék. íme tehát, három naeyon jelentékenv függő kérdés az. amelyeknek miként való megoldódásától kell további álláspontunkat függővé tennünk. Ha ennek a három kérdésnek lebonvolitása után is — ami nem terjedhet hosszú időre, talán csak két-három esztendőre — azt kellene keserűen tapasztalnunk, hogy a Nemzetek Szövetségének tanácsa megátalkodottan megmarad eddigi makacs álláspontján, akkor igenis, aktuálissá válik az a kérdés, vaj

;

on bent maradjunk-e, avagy kilépjünk onnan, ahol nincs mit keresnünk. Én végtelenül fájlalnám, ha a viszonyok oda vinnének bennünket, hogy Magyarország kényszerülne magát a kilépésre elhatározni, mert bármiiven gyarlóan legyen is megvalósitva a Nemzetek Szövetségének intézménye ezidőszerinf, ez az intézmény olyan nemes, olyan magasztos eszméknek szolgálatára van hivatva, hogy nagy fájdalommal látnám, ha hazánk ki lenne kapcsolva az ezeknek a magasztos ideáknak érdekében való közreműködésből. Egyelőre tehát nincs más teendők, mint bevárni ezeknek a kérdéseknek lebonyolítását, egyelőre tehát tovább kell küzdenünk, nyugodnunk nem szabad, hanem minden erőnk megfeszítésével kell igyekeznünk magunknak is a Nemzetek Szövetségét és a Nemzetek Szövetségének tanácsát a maga eddigi helytelen álláspontjainak revideálására és az okos, helyes reformok útjára rábírni. Addig is nincs más feladatunk, t. Nemzetgyűlés, mint tovább küzdeni és bizva-bizni. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Lukács György t. képviselőtársam, ha nem is nevezte meg, de Madách Ember Tragédiájának legutolsó sorával zárta be objektiv és szép beszédét: amikor Ádám a sziklatetőről le akar ugrani, hogy megsemmisítse önmagát és saját személyében az emberiséget, akkor a felhőkön keresztül láthatatlanul és titokzatosan átzúg az TJr szava: Mondottam ember, küzdj és bizva-bizzál! Ugy látszik, ő sem tud mást mondani^ és ő, aki jelen volt azokon a nemzetközi tárgyalásokon és végigjárta a Société des Nations-nak nevezett népbecsapási vagy zsákmánybitorlási szövetség golgotáját, onnan nem tudott mással, mint egy ilyen bibliai mondással eljönni, amelyet sok esa-