Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

A nemzetgyűlés 476. ülése 1925. csak maguknak, nemcsak államuknak, hanem az egész emberiségnek hasznára válhatnának. A sajnálatos azonban a dologban az, hogy ezek a kisebbségi jogok nagyobbrészt csau papíron maradtak. Mert ha a föhatalmak annak idején fordítottak is gondot a kisebbségi anyagi jogok bizonyos mértékű kiépítésére, a kisebbségi aiaki jogot teljesen figyelmen kívül hagyták. A kisebbségi jogok érvényesítésére ugyanis nemzetközileg semmi egyéb nem történt, mint az, Hogy ezek a jogok a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyeztettek. A gyakorlat pedig megmutatta, hogy ez a védelem teljesen énéktelen, mert a JNemzetek Szövetsége a maga kezdeményezéséből nem gyakorolja ezt a védelmet, a kisebbségeknek pedig sem joguk, sem módjuk nincs arra, hogy ezt a védelmet megkövetelhessék, kikényszerithessék. (Ügy van! a jobboldalon. — Bogya János: Ez a iNyugat demokráciája, amelyre annyit hivatkoznak !) Az utódállamok, amelyek egytől egyig imperialista politikát követnek, nem. ^ szívesen vállalták ezeket a kisebbségi szerződéseket, de kénytelenek voltak ezekhez hozzájárulni,, mert ez volt területi gyarapodásuknak a föhatalmak által kikötött előfeltétele. Minthogy azonban a JNemzetek Szövetsége egyáltalában nem ellenőrzi azt, hogy az utódállamok tényleg részesitik-e kisebbségeiket azokban a jogokban, melyek ezekben a kisebbségi szerződésekben stipulálva vannak, sőt a kisebbségek panaszainak meghallgatása és orvoslása elől szisztematikusan elzárkózik, csak egészen természetes, hogy az utódállamok mindenáron igyekeznek szabadulni szuverenitásuknak a kisebbségi szerződésekben foglalt jogosult korlátozásai alól, és teljesen Önkényesen bánnak el kisebbségeikkel, s ezt egyelőre bátran tehetik is, mert hiszen a kisebbségek a jogorvoslás minden utjától-módjától el vannak zárva. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha -a kisebbségek jogorvoslatainak kérdését tekintjük, azt találjuk, hogy a kisebbségi szerződések a JNemzetek Szövetsége Tanácsa minden tagjának megadják azt a jogot, hogy felhívják a JNemzetek Szövetsége Tanácsának figyelmét az utódállamok által a kisebbségi szerződésekben magukra vállalt r kötelezettségek megsértésére, vagy a megsértés veszélyére, a végből, hogy a Tanács megfelelően intézkedhessek. Találunk azután egy másik rendelkezést is, mely szerint a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a Tanács valamelyik tagjának kívánságára az állandó nemzetközi bíróság elé utalhatja a kisebbségi vitás kérdéseket, nevezetesen azokat a jogvitákat, melyek a kisebbségi szerződések magyarázata avagy alkalmazása körül felmerülnek, s a nemzetközi állandó bíróság ezekben a kérdésekben minden felebbezés kizárásával végérvényesen dönt. A kisebbségi szerződések tehát kizárólag csak a Nemzetek Szövetsége Tanácsa tagjainak adják meg azt a jogot, hogy a kisebbségi panaszokat vagy a kisebbségi vitás ügyeket a kijelölt, erre illetékes nemzetközi fórumok elé utalhassák. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy kik foglalnak helyet a Nemzetek Szövetsége Tanácsában, azt kell konstatálnunk, hogy ott vannak a nagyentente, a kisentente képviselői, és ott van még egy-két semleges állam képviselője is, azonban teljesen hiányoznak a legyőzött volt Középeurópai hatalmak, (Peidl Gyula: Eeméljük nemsokáig!) pedig a kisebbségi jogok csak ezeket érdeklik, mert a mai kisebbségek ezen NAPLÓ. XXXVII. évi december hó 2-án, szerdán. Íü9 államok által szenvedett területi veszteségek folytán állottak elő. Nincs tehát mit csodálkozni azon, ha a Nemzetek Szövetségének tagjai nem nagyon érdeklődnek a kisebbségi ügyek iránt ós nem igen buzogtak abban a tekintetben, hogy a kisebbségi panaszok a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által tárgyaltassanak. És ha néha akad is köztük egy-két érdeklődő tanácstag, aki hajlandó volna a kisebbségi panaszokkal foglalkozni a Nemzetek Szövetségének Tanácsát, rendszerint ezek is felhagynak ebbeli jószándékukkal, mert nem akarnak ellentétbe kerülni az utódállamokkal amelyek ellen irányulnak ezek a kisebbségi panaszok. És igy megtörtént az tragikomikus eset, amely örök szégyene marad a Nemzetek Szövetségének, hogy öt év alatt a Nemzetek Szövetsége, a kisebbségek hivatalos és hivatott védője, - dacára annak, hogy garmadával, tömegével érkeztek hozzá a kisebbségek panaszai, mind össze két — mondd kettő — kisebbségi üggy ,i foglalkozott érdemlegesen! (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Nem én találtam ki ezt az adatot. Itt van a kezemben a Neanzetek Szövetségének hivatalos kiadványa, amelynek címe: »La Société des Nations et les Minorités« és ennek a könyvnek 31. lapján konstatálható az az adat, amely, ismétlem, örök szégyene marad a Nemzetek Szövetségének. (Úgy van! Ugy van!) Megállapíthatjuk tehát tárgyilagosan azt, hogy járhatatlan az az ut, amelyen a kisebbségi panaszok a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, mint illetékes védelmi fórum elé juthatnának^ és arról, hogy ez az ut járhatatlan is maradjon, sőt, ha lehet, még járhatatlanabbá is váljék, a Nemzetek Szövetsége körültekintően gondoskodik. Számtalan oldalról sürgették már a Nemzetek Szövetségét, ismételten sürgette az Interparlamentáris Unió is, és ismételten sürgette a Népszövetségi Ligák Uniója is, hogy létesítsen a maga kebelében állandó kisebbségi bizottságot, amely szakszerűen foglalkozzék a kisebbségek ügyével, amely a panaszokat a helyszínen vizsgálja meg, s a helyszínén győződjék meg a kisebbségek mentalitásáról, a többség eljárásáról, és az igy szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján szolgáltasson adatokat és tegyen jelentéseket a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, amely a kisebbségi ügyekben eljárni hivatott. A Nemzetek Szövetsékének Tanácsa azonban makacsul és állhatatosan mindenkor kitért ezek elől a kezdeményezések elől és egyáltalában nem hajlandó egy ilyen szakszerű állandó bizottságot létesiteni. Ehelyett kitalálták azt, bogy a Nemzetek Szövetségének elnöke tetszése szerint maga mellé veit két tanácstaggal időnként áttekinti azokat a kisebbségi panaszokat, melyek beérkeztek a Nemzetek Szövetségéhez, avégből, hogy ezen sommás futólagos áttekintés alapján megállapíthassák, van-e a panaszok között olyan, amelyet érdemes volna a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé utalni, érdemleges tárgyalás végett. Ez a hármas komisszió mindenkelőtt azt állapítja meg, hogy vájjon elfogadható-e a pa nász. Az elfogadhatóságnak vannak nagyon szigorú kritériumai. Nézetem szerint van köztük komolytalan feltétel is. Ilyennek tekintem azt, hogy a panasznak nem szabad szenvedélyes hangon tartva lennie. (Derültség,) Hogy ha tehát a vérig sértett, kisebbség netalán egy hajszálnyira átlépi, a diplomácia 24