Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-476

Á nemzetgyűlés 476, ülése 1925. szintén halasztják ezeknek a tárgyalásoknak megindítását, és ha a legnagyobb kedvezményt igén y be vennék, szintén ugyanazokat az előnyöket fogják élvezni, amelyeket a franciák élveznek. Mindezek alapján én azt hiszem, hogy amikor az osztrák és a cseh szerződési tárgyalások ilyen halasztást szenvednek, akkor, igenis, gyakorlati értékkel bir annak a kérdésnek felvetése, hogy nem kell-e nekünk szakitanunk a legnagyobb kedvezményekkel? Felmerül annak a kérdésneik megfontolása, hogy ugy agrár, mint ipari szempontból nem volna-e kívánatos a do, ut des, a reciprocitás rideg elvére helyezkedni (Ugy van! halfelől.) és tisztán ennek alapján folytatni azokat a tárgyalásokat, amelyek a legnagyobb kedvezmény elve alapján eddig olyan sikertelenek Apoltak. (Strausz István: Ezt is koncnak tekintik!) T. Nemzetgyűlés! Csak a teóriában van meg az, amit a legnagyobb kedvezmény elvének hivei mondanak, hogy a legnagyobb kedvezmény elve úgyis a kölcsönösségen alapszik. Azt mondják t. i., hogy a kölcsönösségen alapul a legnagyobb kedvezmény, mert az importáló államok mindig a mi exportunknak is főfogyasztói. De ez a valóságban nincs meg, csupán a teóriában, mert hiszen nem utalok újra a francia példára, ahol automatikusan, ingyen kapják meg a többi legnagyobb kedvezményes államok a kedvezményeket, csak utalok arra, hogy a legnagyob kedvezményeknél mi, akik tömegcikkek felett rendelkezünk, mint amilyenek a liszt és a bor, a viszonosság elvét nem élvezzük, amint azt Ausztriánál a bor példája mutatta, ahol a legnagyobb kedvezmények elve alapján kellene megitélni a kérdést, de az osztrákok egyszerűen felvették azt a klauzulát, hogy csupán a 13 foknál erősebb borokra vonatkozik az a 30 aranykoronás borvám, amivel természetesen egyszerűen lehetetlenné tették a magyar bornak Ausztriába való importálását, mert a magyar bor nagy átlagában a 13 foknál nem erősebb. A behozatali tilalmaknak és egyéb ilyen represszáliáknak a fentartása és alkalmazása pedig azt a paritásos elvet, amelyre, mint a legnagyobb kedvezmény legfőbb előnyére hivatkoznak, tisztán teoretikussá teszi. (Élénk helyeslés a balközépen.) Mindezek alapján én ugy találom, hogy mi azt a politikát, amely gazdasági téren szükséges lett volna» — hogy igyekezzünk minél ^

1;

íbb kiépíteni tarifális szerződéseinket és ne adjunk előnyöket és pedig olyan előnyöket egyes államoknak, amelyek a más államokkal való szerződési lehetőségeinket szinte megbénítják, nem használtuk ki kellőképen és igy ma ~'^an a szomorú helyzetben vagyunk, hogy azokkal az államokkal, amelyekkel való kereskedelmi szerződéseink a legfontosabbak lettek volna, amelyek a legvitálisabbák mireánk nézve, nincsenek kereskedelmi szerződéseink. azoktól az államoktól nem tudjuk elnyerni iparunk és mezőgazdaságunk számára azokat az előnyöket, amelyeket kellő tárgyalási alap fenforgása esetén elnyerhettünk volna, és igy ezeknek nagy részben, jelentékeny mértékben egyoldalúan ki vagyunk szolgáltatva. (Élénk helyeslés bal felől.) T. Nemzetgyűlés! Én most is csak azt hangsúlyozhatom, amit már a francia szerződéssel kapcsolatban elmondott interpellációmban hangsúlyoztam, hogy végtelen sajnálattal látom, — s azt hiszem ezen a téren nem egyedül állok ebben a Házban. — (Strausz István: Ebben mindnyájan egyetértünk!), hogy külke-evi december hó 2-án, szerdán. 159 reskedelmi tárgyalásainknál és külpolitikánk folytatásánál nélkülözzük azt a szakértelmet, amelyre, tekintettel a velünk tárgyaló felek nagy felkészültségére, feltétlenül szükségünk volna- Újból csak azt ajánlhatom az igen t. kormány figyelmébe, hogy olyan kritikus időkben, amikor hosszú időre eldől egy országkülső gazdasági életének sorsa, — mert ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha megkötöttünk egy szerződést, azt könnyen meg is semmisíthetjük, vagy jelentékeny mértékben módosíthatjuk, — mondom, ha olyan kritikus időkel élünk, amikor ilyen fontos, hosszú^ és más időkre kiható szerződések megkötéséről van szó, akkor igyekezzék a t. kormány olyan férfiakat ültetni a tárgyalás asztalához, akik meg tudják állani a helyüket, még pedig fokozott mértékben. Fokozott mértékben azért, mert mi azokat az erőhatalmi tényezőket nem tudjuk szembeállitani a nálunknál erősebb és talán erőszakosabb féllel szemben, annál inkább szükség van tehát arra. hogy hozzáértéssel és felkészültséggel tudjuk a magunk igazát megvédeni. (Élénk helyeslés a középen.) T. Nemzetgyűlés! Ebben az országban folyton azt halljuk, hogy kereskedelmi mérlegünk jelentékenyen emelkedett és hogy hoszszu idők után újra aktívvá vált. Azt látjuk, hogy valutánk stabilizálódott és hogy jegybankunk tényleg mintául szolgálhat egész Európának, s itt mégis óriási gazdasági pangást és krizist észlelhetünk. Ebből a krizisből kijutni, ezeket a kapukat, amelyek bennünket elzárnak a világtól, megnyitni, elsőrendű kötelessége a kormánynak. Addig, aniig ezeket nem fogja tudni megnyitni, ne is számítson arra, hogy ebben az országban ez a nagyon érezhető és meg nem értett pangás virágzássá változzék. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! Sajátos játéka az eseményeknek, hogy épen akkor, amikor a magyar külügyi költségvetést beterjesztették, jóformán majdnem azon a napon irták alá Londonban azt a nagy és döntő jelentőségű szerződést, amelyet a nagyhatalmak Locarnóbau kötöttek. Az egész világ ma a locarnói szerződésnek és aláírásának hatása alatt áll s én nem foglalkozhatom a külügyi költségvetéssel anélkül,, hogy a loearnói szerződésre is egy-két szóval ki ne térnék. Mint jeleztem, minden békeszerető ember nagy örömmel és megnyugvással üdvözölte a loearnói szerződést. De az örömet és megnyugvást, amely e szerződés nyomában fakad, követnie kell egy következtetésnek és megállapításnak, még pedig annak a következtetésnek és megállapításnak, hogy a Locarnóban kötött biztonsági szerződéseknél, egyezményeknél és kölcsönös megállapodásoknál sokkal becsesebb és értékesebb az a szellem, amely e szerződésekre vezetett, továbbá azok a jószándékok és feltevések, amelyeket ott láttunk és a nemzetközi érintkezésnek az a nyelve, amelyen 1914 óta, tehát a háború kitörése óta először beszéltek újra nemzetközi vonatkozásokban. A kölcsönös bizalom metódusa sohasem jutott any-