Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
À nemzetgyűlés 475. ülésé 1925. át végigszenvedett. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Micsoda beszéd! — Erdélyi Aladár: El sem hiszi! — Kuna P. András: Meggyőződésből Mszi azt!) Nem csodálkozom azon, ha annak a birónak a fejébe száll a vér, amikor paragrafusok idézéséről és büntetések kiszabásáról van szó és kissé mélyebben nyomja meg a szót, kissé keményebben itél. Ezen nem kell tartüffködni és nem kell felizgulni, ha mi ezt szóvátesszük, mert a valóság mégis csak az, hogy Justifia istenasszonynak ezalatt a forradalmi és ellenforradalmi idő alatt félrecsúszott a kendő a szemén és nagyon jól látja, hogy ki áll előtte. Ha vörös betyár áll előtte, akkor nagyon mélyen szokta a mérleg serpenyőjét lenyomni, inig ha olyasvalaki áll előtte, aki a ma divatos kifejezés szerint a kurzus szinevirágához tartozik, akkor kissé elnézőbb, hiszen a gonosz gyermeket is szereti az apja. Ha kissé végigpaskolja is némelykor, mégsem annyira, mint az idegent, aki szivétől távol áll. Ezen egyáltalában nem kell megütközni. Itt egyet kell tudni. A társadalmat meg kell gyógyítani azoktól a miazmáktól, amelyek benne vannak és végre minden forradalmi és ellenforradalmi hangulatot ki kell vetni a társadalomból. Meg kell végre érteni, hogy a gyűlölködésnek, az uszításnak véget kell vetni, mert ha ennek nem vettünk véget, akkor az ország velünk együtt el fog pusztulni. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András : Kezdjék elölről !) Méltóztattak azt kifogásolni, hogy mi reklamáljuk a gyilkosságok megbüntetését és a gyilkosok kinyomozását. Természetesen reklamáljuk. Én mélyen sajnálom azt, ami a kommün alatt történt. Csekély erőmmel, barátimmal együtt, amennyire módunkban állt, mindenesetre ellenállottunk és enyhítettük ezeket a dolgokat, bár akkor nem volt semmiféle politikai szerepem. Én sajnálom, fájlalom legjobban azokat a szörnyű áldozatokat, amelyeket az akkori elvakultság okozott, de mint érző embernek azt kell mondanom, hogy ebből elég volt már, mert hiszen egy mártírért tizet csináltak most önök. Nézzék csak végig a g:yorsitott tanácsok Ítéleteit. Nézzék meg, amikor a szegény öntőlegény került a bÍróság elé, akinek egyetlen egy bűne volt, hogy házbizalmi férfi volt és mint házbizalmi .férfi a cérnát igazságosan osztotta szét. Amikor azonban ezért valaki reklamált,, azzal fenyegette, hogy majd a biróság elé állit ja. Csak azért, mert több cérnát kívánt. Ezért a gyorsitott eljárás szabályai szerint kétesztendei fegyházat kapott. (Zaj a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon: Cénáért nem!) Annak az embernek nyolc élő gyermeke van, akik az asszonnyal együtt a legborzalmasabb nyomorúságba jutottak. Az az ember pedig semmit el nem követett. (Zaj.) Amikor tucatszámra tudunk felhozni ilyen eseteket, hogy teljesen ártatlan emberek, akik belesodródtak ezekbe a dolgokba, súlyos fegyházbüntetést kaptak, amikor egész sereg embert kivégeztek, amikor tudjuk, hogy olyan retorzióval éltek, hogy még azokat is, akik semmiféle bűncselekménnyel nem voltak vádolhatók, hónapokig tartották fogságban és azután végigcipelték az internáló táborokban, akkor az én egyszerű, semmiféle jogászi tudással el nem homályosított agyvelőm fellázad annak gondolatára, hogy szaladgálnak közöttünk emberek, akik nemcsak gyilkosságokat, de rablógyilkosságokat követtek el, és akiket a mai napig semmiféle évi december hó 1-én, kedden. 1#3 biróság elé nem állították, vagy ha biróság elé állították is őket, mindig találkozott az a bizonyos angyalka, aki a lőporos serpenyőbe enged valamit, ami által nem lehet a pisztoiyt rájuksütni. Ne csodálkozzanak igen t. uraim, ha mi ezeket a dolgokat felhozzuk, mert amennyire fáj önöknek az, hogy a forradalmi idők áldozatai az önök soraiból vesztek el, úgyannyira fáj az nekünk is, hogy egyért tizet ítéltek ei önök azok közül, akik talán véletlenül sodródtak bele ezekbe a dolgokba. Kijelentem, hogy amennyiben a bíróságok a mi jogérzetünk szerint igazságos ítéleteket törekesznek hozni, mi leszünk a legelsők, akik a bírák és a birósági tanácsok támadásától eltekintünk. Én visszájára fordítom azt, amit az igen t. igazságügyminister ur a múltkor mondott, hogy kezdjék el a gyilkosok. En azt mondom, kezdjék el az ügyészek, igen tiszteit minister ur. Ne cipeljenek minden iappáiíáért embereket a biróság elé. Ezen a téren is lehetne valamit csinálni. Ferenc József 58 évig uralkodott mint császár, 49 évig mint magyar király s egész — mondjuk — 49 éves királyi uralkodása alatt nem volt annyi felségsértési per, mint amennyi kormányzósértési per van az utóbbi három esztendőben. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azelőtt, ha valakinek tyukpere volt, elment a bírósághoz, meg volt a taksa, 5 forintot fizetett egy becsületsértésért. Ma ennek a szerintem teljesen ferde birósági gyakorlatnak eredményeként oda jutottunk, hogy ha valaki megharagszik valakire, akkor nem rögtön, hanem sokszor hónapok után szalad a bírósághoz, bevádolja, hogy, az illető kormányzósértést követett el, s a biróság legtöbb esetben 5—6—10 hónapi vagy másfél esztendei büntetéseket szab ki oly emberekre, akik talán öntudatlanul mondottak e^y ostoba szót, vagy akik talán a szomszédok besugása folytán kerültek abba a kinos szituációba, hogy kormányzósértéssel vádolták őket. Nem hinném,, hogy az államhatalom legfőbb kezelőjének tekintélyét öregbítené ez a rengeteg per. Már maguk a bíróságok is unják ezeket a dolgokat; a múltkor magam is fültanuja voltam, amikor egy biró feljajdult: kérem, azelőtt a tyukpereiket intézték el itt az emberek, s ma e helyett egymást vádolják kormányzósértéssel és a kormányzó megbántásával. Ezen a téren — mondom — tenni kell már valamit, mert ha valaki külföldön jár, tapasztalhatja, hogy azok a külföldiek, akik az erről szóló híreket olvassák, joggal csodálkoznak ezeken a dolgokon. A múltkor tőlem is megkérdezte Drezdában egy előkelő állami tisztviselő: »Mondja kérem, olyan gyűlölt személy önöknél a kormányzó Ϋ — »Miért ?« — »Azért, mert nem múlik el hét, hogy 3—4 kormányzósértési pert ne olvasnék a lapokban. Nálunk ez elképzelhetetlen valami.« De elképzelhetetlen Angliában is. vagy bármely más államban, hogy az ilyen pereknek egész lavinája kerüljön a bíróságok elé, ugy, hogy a biróságok nem tudnak velük mit csinálni. Ugyanígy vagyunk a nemzetgyalázási perekkel s a magyar nemzet megbecsülése elleni perekkel. Számtalan eset volt itt, amely azt bizonyítja, hogy az embereknek halvány sejtelmük sincs arról, hogy a magyar nemzetet támadták meg. Tatabányán két asszony — bányászok feleségei — összevesztek, ^ az egyik azt mondta: te büdös magyar, a másik azt mondta: te büdös tót. Ei*re a kádi elé citálják azt az asszonyt, aki azt mondotta: te : " 18*
