Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

À nemzetgyűlés 475. ülésé 1925. át végigszenvedett. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Micsoda beszéd! — Erdélyi Aladár: El sem hiszi! — Kuna P. András: Meggyőződésből Mszi azt!) Nem cso­dálkozom azon, ha annak a birónak a fejébe száll a vér, amikor paragrafusok idézéséről és büntetések kiszabásáról van szó és kissé mélyebben nyomja meg a szót, kissé kemé­nyebben itél. Ezen nem kell tartüffködni és nem kell felizgulni, ha mi ezt szóvátesszük, mert a valóság mégis csak az, hogy Justifia istenasszonynak ezalatt a forradalmi és ellen­forradalmi idő alatt félrecsúszott a kendő a szemén és nagyon jól látja, hogy ki áll előtte. Ha vörös betyár áll előtte, akkor na­gyon mélyen szokta a mérleg serpenyőjét le­nyomni, inig ha olyasvalaki áll előtte, aki a ma divatos kifejezés szerint a kurzus szine­virágához tartozik, akkor kissé elnézőbb, hi­szen a gonosz gyermeket is szereti az apja. Ha kissé végigpaskolja is némelykor, mégsem annyira, mint az idegent, aki szivétől távol áll. Ezen egyáltalában nem kell megütközni. Itt egyet kell tudni. A társadalmat meg kell gyógyítani azoktól a miazmáktól, amelyek benne vannak és végre minden forradalmi és ellenforradalmi hangulatot ki kell vetni a tár­sadalomból. Meg kell végre érteni, hogy a gyű­lölködésnek, az uszításnak véget kell vetni, mert ha ennek nem vettünk véget, akkor az ország velünk együtt el fog pusztulni. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András : Kezdjék elöl­ről !) Méltóztattak azt kifogásolni, hogy mi re­klamáljuk a gyilkosságok megbüntetését és a gyilkosok kinyomozását. Természetesen rekla­máljuk. Én mélyen sajnálom azt, ami a kom­mün alatt történt. Csekély erőmmel, barátim­mal együtt, amennyire módunkban állt, min­denesetre ellenállottunk és enyhítettük ezeket a dolgokat, bár akkor nem volt semmiféle politikai szerepem. Én sajnálom, fájlalom leg­jobban azokat a szörnyű áldozatokat, amelye­ket az akkori elvakultság okozott, de mint érző embernek azt kell mondanom, hogy ebből elég volt már, mert hiszen egy mártírért tizet csináltak most önök. Nézzék csak végig a g:yor­sitott tanácsok Ítéleteit. Nézzék meg, amikor a szegény öntőlegény került a bÍróság elé, aki­nek egyetlen egy bűne volt, hogy házbizalmi férfi volt és mint házbizalmi .férfi a cérnát igazságosan osztotta szét. Amikor azonban ez­ért valaki reklamált,, azzal fenyegette, hogy majd a biróság elé állit ja. Csak azért, mert több cérnát kívánt. Ezért a gyorsitott eljárás szabályai szerint kétesztendei fegyházat ka­pott. (Zaj a jobboldalon. Egy hang a jobbolda­lon: Cénáért nem!) Annak az embernek nyolc élő gyermeke van, akik az asszonnyal együtt a legborzalmasabb nyomorúságba jutottak. Az az ember pedig semmit el nem köve­tett. (Zaj.) Amikor tucatszámra tudunk fel­hozni ilyen eseteket, hogy teljesen ártatlan emberek, akik belesodródtak ezekbe a dolgok­ba, súlyos fegyházbüntetést kaptak, amikor egész sereg embert kivégeztek, amikor tud­juk, hogy olyan retorzióval éltek, hogy még azokat is, akik semmiféle bűncselekménnyel nem voltak vádolhatók, hónapokig tartották fogságban és azután végigcipelték az inter­náló táborokban, akkor az én egyszerű, sem­miféle jogászi tudással el nem homályosított agyvelőm fellázad annak gondolatára, hogy szaladgálnak közöttünk emberek, akik nem­csak gyilkosságokat, de rablógyilkosságokat követtek el, és akiket a mai napig semmiféle évi december hó 1-én, kedden. 1#3 biróság elé nem állították, vagy ha biróság elé állították is őket, mindig találkozott az a bizonyos angyalka, aki a lőporos serpenyőbe enged valamit, ami által nem lehet a pisz­toiyt rájuksütni. Ne csodálkozzanak igen t. uraim, ha mi ezeket a dolgokat felhozzuk, mert amennyire fáj önöknek az, hogy a for­radalmi idők áldozatai az önök soraiból vesz­tek el, úgyannyira fáj az nekünk is, hogy egyért tizet ítéltek ei önök azok közül, akik talán véletlenül sodródtak bele ezekbe a dol­gokba. Kijelentem, hogy amennyiben a bíró­ságok a mi jogérzetünk szerint igazságos íté­leteket törekesznek hozni, mi leszünk a leg­elsők, akik a bírák és a birósági tanácsok támadásától eltekintünk. Én visszájára for­dítom azt, amit az igen t. igazságügyminister ur a múltkor mondott, hogy kezdjék el a gyil­kosok. En azt mondom, kezdjék el az ügyé­szek, igen tiszteit minister ur. Ne cipeljenek minden iappáiíáért embereket a biróság elé. Ezen a téren is lehetne valamit csinálni. Ferenc József 58 évig uralkodott mint császár, 49 évig mint magyar király s egész — mond­juk — 49 éves királyi uralkodása alatt nem volt annyi felségsértési per, mint amennyi kormányzósértési per van az utóbbi három esztendőben. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az­előtt, ha valakinek tyukpere volt, elment a bírósághoz, meg volt a taksa, 5 forintot fize­tett egy becsületsértésért. Ma ennek a szerin­tem teljesen ferde birósági gyakorlatnak ered­ményeként oda jutottunk, hogy ha valaki megharagszik valakire, akkor nem rögtön, ha­nem sokszor hónapok után szalad a bírósághoz, bevádolja, hogy, az illető kormányzósértést kö­vetett el, s a biróság legtöbb esetben 5—6—10 hónapi vagy másfél esztendei büntetéseket szab ki oly emberekre, akik talán öntudatlanul mondottak e^y ostoba szót, vagy akik talán a szomszédok besugása folytán kerültek abba a kinos szituációba, hogy kormányzósértéssel vádolták őket. Nem hinném,, hogy az államhatalom legfőbb kezelőjének tekintélyét öregbítené ez a renge­teg per. Már maguk a bíróságok is unják eze­ket a dolgokat; a múltkor magam is fültanuja voltam, amikor egy biró feljajdult: kérem, az­előtt a tyukpereiket intézték el itt az emberek, s ma e helyett egymást vádolják kormányzó­sértéssel és a kormányzó megbántásával. Ezen a téren — mondom — tenni kell már valamit, mert ha valaki külföldön jár, tapasztalhatja, hogy azok a külföldiek, akik az erről szóló hí­reket olvassák, joggal csodálkoznak ezeken a dolgokon. A múltkor tőlem is megkérdezte Drezdában egy előkelő állami tisztviselő: »Mondja kérem, olyan gyűlölt személy önök­nél a kormányzó Ϋ — »Miért ?« — »Azért, mert nem múlik el hét, hogy 3—4 kormányzósértési pert ne olvasnék a lapokban. Nálunk ez elkép­zelhetetlen valami.« De elképzelhetetlen An­gliában is. vagy bármely más államban, hogy az ilyen pereknek egész lavinája kerüljön a bíróságok elé, ugy, hogy a biróságok nem tud­nak velük mit csinálni. Ugyanígy vagyunk a nemzetgyalázási pe­rekkel s a magyar nemzet megbecsülése elle­ni perekkel. Számtalan eset volt itt, amely azt bizonyítja, hogy az embereknek halvány sejtelmük sincs arról, hogy a magyar nem­zetet támadták meg. Tatabányán két asszony — bányászok feleségei — összevesztek, ^ az egyik azt mondta: te büdös magyar, a másik azt mondta: te büdös tót. Ei*re a kádi elé ci­tálják azt az asszonyt, aki azt mondotta: te : " 18*

Next

/
Thumbnails
Contents