Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

A nemzetgyűlés 475. ülése 1925. amelyet féltékenyen őriztünk. Ha a jog hosszasan zavart állapotban marad, ha a jog bizonytalan, akkor ebben a magyar lélekben — amelybe a gondviselés annyi kincset rejtett el — a törvénytisztelet, a jogával, a méltányosság érzete helyett tanyát ver a bűn, átok, kárhozat, (Ugy van ! Ügy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ennek a nagy műnek, a polgári törvénykönyvnek megalkotásában egymásra találhatunk különböző pártok, de hiszem, hogy megtalálhatjuk a legnagyobb értékét is : a. hamisítatlan magyar jogérzetet. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! A törvények végrehajtásának tárcájánál legelőször az az Anatole France-i mondás jut eszembe, hogy a törvény három dolgot tilt meg egyformán szegénynek és gazdagnak : a hid alatt aludni, az utcán koldulni és kenyeret lopni. A törvényeknek ez a kérlelhetetlen és bekötött szemű egyenlősége okozza azt a sok feljajdulást, amelyet mi itt bent kénytelenek vagyunk szóvátenni. Pedig az uj idők uj meglátásokat is kényszeritenek az emberekre minden téren és ahogy ma már a tanulónak, a diáknak elbukásáért a tanitót, a tanárt teszik felelőssé és a tanitó, a tanár az oka annak, ha a gyermek a keze alatt elbukik, ugy a börtönök zsúfoltságáért, az elitéltetésekért, a bűnözésekért is ma már a politikusokat, a kormányt és a társadalmat teszik felelőssé. Sajnos, az uj házszabályok nem engedik meg azt, hogy az igazságügyi tárcával, épugy mint a többi tárcával is, alaposan és részletesen foglalkozhassunk és ezeket elmondhassuk, annál kevésbbé, mert az engedélyezett igen rövidre szabott időből még az előadó és a minister urak is igen tekintélyes részt lefoglalnak maguknak. így azután le kell mondanunk arról a sok kritizálni valóról, arról, amit mi kiküszöbölendőnek tartunk, meg nem emlékezhetünk, ugy, hogy csak egyes részleteket tudunk kiszakítani az egyes tárcáknál, hogy azokhoz hozzászólhassunk. Már pedig az igazságügyi tárcával kapcsolatban nekem is volnának igen sok és igen alapos közölnivalóim az igazságügyminister úrral, ami azonban egy óra keretébe nem fér bele. Kezdhetném talán az amnesztiával, szintén nem mint szakember, nem mint jogász szólnék hozzá, hanem mint olyan, akinek az amnesztia kérdésével kapcsolatban ezer és ezer munkásanyával és munkásgyermekkel volt érintkezésem az esztendők folyamán és láttam az elkeseredésnek, sőt most már az elzüllésnek is olyan fokát, amelybe belekergette őket az, hogy a családfő a gyorsított tanácsok Ítéletei következtében valami egészen jelentéktelen dologért hosszú, hosszú esztendőkre elitélve, kenyér nélkül hagyta családját, amely azután a nyomorúság következtében teljesen elveszítette maga alól a talajt. Beszélhetnék és beszélnem kellene a fiatalkorúak bíróságáról, a fiatalkorúak bűnözéséről. Milyen szomorú szó ez »bűnözés« a fiatalkorúakkal kapcsolatban! Pedig azoknak sem volt a legtöbbjének egyéb bűne, minthogy a hid alatt aludt, az utcán koldult vagy kenyeret lopott. Beszélhetnék a fiiatalkoruakkal kapcsolatban különösen a javítóintézetekről, melyekből nem megjavultán kerülnek ki azok a szerencsétlen áldozatok, akiket oda beutaltak ; beszélnem kallene a fegyházi bánásmódról, amely különösen az utóbbi időben nagyon messze túlhaladta azt a határt, ameddig a fegyházi elbánás tekintetében menni szabad volna. Mindezekről azonban épen az idő szűkre sza- * évi december hó i-én, hedden. Í2l bott volta miatt most nem tudok beszélni, hanem csak az igazságügyi szolgálatnak egy speciális részét szakitom ki, amelynek hibái velünk kapcsolatban, különösen az utóbbi időkben, szörnyen égetőkké váltak. Az igazságyi szolgálatnak ez a speciális része a munkaügyi bíráskodás. A munkaügyi bíróságnak az 1925. évben a mai napig körülbelül 9000 keresete volt. A járásbíróság többi ügycsoportjával szemben ki kell emelnem azt, hogy a munkaügyi bíróságon majdnem az összes perekben érdemlegesen védekeznek a felek és mulasztási itélet épen ennek következtében alig fordul elő, egyezség pedig rendszerint nem az első tárgyaláson — mint a polgári biróságon, — hanem csak hosszú bizonyítási eljárás lefolytatása után szokott létre jönni. Ehhez a közel 9000 keresethez a munkaügyi biróságon 12 biró és 3 kezelő tisztviselő van, aminek következtében azután az ügymenet rendkívül lassú és nehézkes. Az igaz, hogy a kereset beadása után már a második vagy a harmadik héten tárgyalást tűznek ki, de ezen az első tárgyaláson az ügyeknek legfeljebb 10%-a dől el, a következő tárgyalás pedig, amelyen a bizonyítást felveszik és a tanukat kihallgatják, attól függ, hogy az illető birónak mennyi hátraléka van, ugy hogy itt két hónaptól négj hónapig terjedő különbözet is van; most november utolsó napjaiban pl. voltak már márciusi terminusaink. Ehhez tudni kell — aki ezzel nem foglalkozik, nem tudhatja — hogy igen sok cég az elbocsátáskor nem egyenlíti ki alkalmazottjának, munkásának munkabérköveteléseit, mert nincs rá pénze. Amikor aztán Ítéletre kerül a sor, addigra már minden le van foglalva és vagy kényszeregyezségi eljárás van a cég ellen, vagy megnyitják ellene a csődöt. (Klárik Ferenc : Vagy már be is van csukva !) Ezeken a tárgTalásokon megtörténik az is, hogy amidőn az alkalmazott megszolgált munkabérét perli, az első tárgyaláson a cégnek, a vállalkozónak az ügyvédje még azt is tagadásba veszi, hogy az illető ott alkalmazásban volt ; akkor elrendelik ennek bizonyítását, amire újból három hónapos határidőt tűznek ki. Már pedig el lehet képzelni, hogyan érezheti magát az az alkalmazott, akit ma kitesznek az állásából és aki abból a pénzből akart talán tűzifát vagy tüzelőt venni a családjának, vagy télikabátot magának, amikor követelésének második tárgyalására is csak a késő tavaszi napokra tűznek ki határidőt. Nem csoda azután, hogy az ilyen tárgyalásokról a jogsegély illuzórius volta miatt az alkalmazottak a legsúlyosabb morális kételyekkel távoznak. A fellebbezési tanácsban 9 biró működik. A fellebbezések óriási számára való tekintettel az ügyek elintézése a fellebbezési tanácsban is igen hosszadalmas, mert például csak 1925-ben közel 2000 fellebbezés érkezett be. Az első birói itélet után átlag véve négy hónap múlva kerül sor a fellebbezés elintézésére. A m unkaügyi biróságon épen ugy, mint a fellebbezési tanácsoknál, kevés a biró, kevés a személyzet ; megtörtént az is a munkaügyi biróságon, hogy az egyik biró saját fizetéséből alkalmazott egy gépirókisasszonyt, hogy felgyülemlett ügyeit elintézhesse, amit később eltiltottak neki. Ezt én nagyon helyesnek is tartom, hiszen az állam köteles, hogy a kezelő személyzetet a birónak rendelkezésére bocsássa és nem lehet azt kívánni, hogy a biró saját fizetéséből, vagy ha esetleg volna neki, akár magánvagyonából is ilyen áldozatokat hozzon. A munkásbiztositási biróságon a helyzet még ennél is sokkal rosszabb. A perek ott nein hónapokig, hanem esztendőkig tartanak. (Szabó Imre: A beteg már rég meghalt, amikor rákerül a sor!) Itt is kevés a biró és kevés a segédszemélyzet. 1 Budapest környékén, például Újpesten, arnely ma