Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-475

104 A nemzetgyűlés 4fô. ülése 1925 közgazdasági életre vonatkozólag könnyítéseket fog teremteni. (Fábián Béla: Hogy pénzt lehessen kapni külföldről!) Ugyancsak igy áll a dolog az ingó jelzáloggal, amivel tulajdonképen az a célunk, hogy nem csupán a föld hipotéka, hanem az iparos, a kereskedő, stb. is a maga munkatőkéjének vagy tőkéjének lekötésévei hitelhez és ezzel kapcsolatban munkájának produktivitásához juthasson. Állandóan foglalkozunk a polgári törvénykönyv tervezetével, amely hovatovább teljesen készen van. Ennek a kérdésnek tapétára hozása és a törvényhozás elé hozása azonban, azt hiszem, olyan levegőt és olyan időket kivan meg, amely idők ennek a nagy és szép műnek tárgyalására a kellő nyugodtságot bizsitják. (Östör József: Nagy-Magyarországot kivárjuk! Addig nem szabad megcsinálni! — Fábián Béla: Az ideiglenes kérdések rendezésén legyünk túl!) Igen t. Nemzetgyűlés! Egy további fontos és a közgazdaságot érintő kérdés, a kényszeregyezségi eljárás rendeletileg való szabályozása. Erre vonatkozólag már azt mondhatom, hogy egy részleges rendeleti intézkedést maltet ben korábban is, azonban kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel továbbra is foglalkozni és foglalkozom is vele állandóan és azt hiszem, hogy a napokban már abban a helyzetben leszek ebben a kérdésben, hogy azok a divergáló kérdések, amelyek a különféle érdekkörök között fennállottak, áthidalhatók lesznek, vagy eldöntésre érettek lesznek és amikor ez bekövetkezik, a kényszeregyezségek kérdését rendeletileg fogom szabályozni. Nem kivánok megemlékezni és nem kivánom az igen t. Nemzetgyűlés türelmét terhelni azon kérdések és törvényes intézkedések felsorolásával, amelyekre vonatkozó javaslatokat már a nemzetgyűlés elé terjesztettem. Csak még egyet kivánok megemliteni, amit egyéb» ként már emiitettem is, nevezetesen a hitbizományok kérdését. Ezzel a kérdéssel is igen behatóan és szorgalmasan foglalkozom, ugy hogy — mint előbb is jeleztem — ez rövidesen a Ház elé lesz terjeszthető. A magyarországi birtokkérdésnek és Magyarország közgazdaságának szempontjából is olyan fontos és alapvető kérdés ez, amely azt hiszem, hogy ezen ország fejlődésének alapját lényegesen meg fogja vetni és azt hiszem, meglesz az az eredménye, hogy egészséges birtokviszonyok és birtokállapotok kifejlődésével ez az ország méltóképen helyezkedhetik bele a nyugati államok keretébe. Ezekkel ugy a birósági, mint az igazságszolgáltatási kérdésekről nagyjában beszámoltam. Meg akarok még emlékezni a további igazságügyi intézményekről, nevezetesen az ügyvédi és a közjegyzői intézményről. Az ügyvédi intézmény szintén olyan intézmény, amely nekem sok gondot okozott és sok meggondolásra adott okot. (Halljuk! Halljuk!) Az a borzasztó nagy szám, amelyet az ügyvédi kar képvisel és az a részvét, amely engem eltölt az ügyvédi kar tagjai iránt, sok gondot okoz nekem. Én a magam részéről már megtettem azt, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet részére egy csekély összeget ki tudtam eszközölni. Ez is olyan dolog, amely fejlődésképes és nekem az az elhatározásom, hogy ezt az öszszeget növelni szándékozom, amint lehet. Ezzel azonban a kérdés nem lesz megoldva. Nagy baj az, hogy a mi fiatalságunk még mindig nem látja be azt, hogy milyen állapotok vannak a magyar jogi pályákon és hogy a jogi pályákon évi december hó 1-én, jhedden. kenyerét megtalálni a fiatalság nem tudja. (Ugy van! Ügy van!) Ismételten kérem a magyar fiatalságot, kerülje el ezt a pályát, mert ez csak keservet, gondot és kevés kenyeret ad. (Ugy van! Ugy van! — Rupert Rezső: Mennél becsületesebb, annál több gondot!) Hogy azután részleteiben mi lesz a megsegités és a felemelés módja, azt nem tudom, azt a kijelentést azonban tehetem és teszem is, hogy minden törvényes intézkedés, minden törvényjavaslat benyújtásánál, illetőleg elkészitésénél figyelemmel leszek arra, hogy ez a meglevő ügyvédi státus ne legyen kénytelen éhkenyérrel és koldusbottal számolni. Eá akarok mutatni arra, hogy ezt mondatja velem a részvét, a kollegiális részvét is, de mondatja velem ezt a szociális felfogás, az az országos érdek is, hogy ezt az intelligens osztályt gondozatlanul, kenyér nélkül ne hagyjuk. Ha mi ezt az osztályt kenyér nélkül hagyjuk és ő a maga intelligenciájával... (östör József: Nem lesz független!) — semmiesetre sem lesz független — a maga intelligenciájával részleteiben és egyeseiben letéritődik az igazság és a becsület útjáról, ez olyan bajokat és zavarokat okozhat a közéletben, amelyeknek keservét az egész közélet és az egész ügyvédi kar megérzi. A közjegyzőkre vonatkozólag múlt költségvetési beszédemben jeleztem azt, hogy a közjegyzői állások szaporítását vagyok kénytelen foganatba venni azért, hogy a menekülteket és az idősebb_ közjegyző-helyetteseket elhelyezhessem. Kijelentettem akkor azt, hogy amint ezt a kitűzött célt megvalósítottam és célomhoz eljutottam, kötelességemnek fogom ismerni, hogy az e célból rendszeresített közjegyzői állásokat visszafejlesszem, mert nem érdek az, hogy ismét támasszak és teremtsek egy olyan kategóriát, amely a maga jövedelméből nem tud megélni. (Ugy van! Helyeslés.) Most beszámolhatok arról, hogy az a cél, amelyet én akkor, a szervezéskor magam elé kitűztem, nagyjában és egészében megvalósulás előtt van, illetőleg megvalósult és épen ezért most már a leépités útjára kivánok lépni és azokat a közjegyzői állásokat, amelyeket rendszeresítettem — ha természetes úton-módon megürültek — vissza fogom fejleszteni, megint arra a számra, amennyi azelőtt volt. (Helyeslés.) Nagyjában és nagy vonásokban

1 ezekben kívántam az ország igazságügyi szervezetét, igazságügyig menetét és jogszolgáltatását a t. Nemzetgyűlés elé tárni. Hogy ugy fejezzem ki magamat, számomra most, a takarékossági bizottság munkája után, adva van az az alap, az a keret, amely alapon és amely keretben hivatva vagyok arra, hogy Magyarország igazságügyi szervezetét újólag felépítsem. Engem ebben a munkában vezérelni fog az, hogy ismerem, és tudom azt a nagy fontosságot, amelyet az igazságszolgáltatás az állam érdeke szempontjából képvisel, s ismerem és tudom azt a nagy feladatot, amelyet ezeknek az igazságügyi szervezeteknek tulajdonítani kell. Mindenképen azon leszek, hogy intézkedésekkel egyrészt a munkát gyorsítsam, másrészt az egyes testületeikben a munkakedvet elevenítsem és ismerve az ő gondolkozásukat és lelkületüket, meg vagyok arról győződve, hogy ők a nyomorúságuk ellenére, amellyel fizetésükkel kapcsolatban kénytelenek megküzdeni, hazafias kötelességből teljesíteni fogják azt a magasztos tisztet, aztj a magasztos hivatást»' amelynek gonlozása rájuk van bízva; teljesi-